Ez az év elkényeztet minket. Voltak meglepetések raklapszámra (rock-lap-számra): új albummal jelentkezett a Stratovarius, a Black Veil Brides, a Megadeth, a Deep Purple, a Saxon, a Black Sabbath (!), miközben két (!) darab Queensryche küzd kegyeinkért. (Plusz még ami kimaradt e rögtönzött listából.)
Kétség kívül az év egyik legnagyobb, talán az „ozzys” Black Sabbath visszatéréséhez fogható album-szenzációja az a lemez, mely e cikk témáját fogja képezni. Gondolom, most sokan azt kérdezik magukban, hány fokos láza van a kritika szerzőjének, hogy egy ilyen nem éppen bejáratott nevű zenekart egy kalap alá vesz Tony Iommiék aranycsapatával. Nekik azt javaslom: pillantsanak a címsor bal felső sarkába!
Igen, a Black Star Riders pontosan az a társulat, amely nem régen még Thin Lizzy néven járta a világot, és ezen a néven léptek fel Budapesten is az ősszel. Ha valakit – mondjuk életkoránál fogva – még ez a név sem hoz tűzbe, csupán egyetlen jellemző: a TL dalait olyan zenekarok tűzték műsorokra (és lemezükre), mint a Metallica vagy most újabban a Megadeth.