November 18-a a Dürer Kert az egyetlen és kihagyhatatlan lehetőség arra, hogy az ősz során részt vegyünk Budapesten egy Blahalouisiana koncerten. Az estet egy különleges dalpremier, vendég előadó és további meglepetés fűszerezi meg.

Már 3. éve látogatunk ki Rockstationileg - és így rockerileg - az Orfűi Campingbe. Állítólag 3 a magyar igazság, és lám: 2014-ben azzal a kérdéssel rukkoltunk neki, érdemes-e a Fishing a Rockfesztivál titulusra, 2015-ben pedig azzal, vajon be tudja-e írni magát az ország legnagyobb és legfaszább fesztjei közé? Miután mindkettőből dicsérettel vizsgázott, idén nem lesznek ilyen kérdéseink, csak szakmaiak, és inkább arra gyúrunk, amire egy olvasó is: hol, mit, mikor, kivel, hogyan, az élmény optimalizálása kedvéért.

Az Útiterv 2. felében kicsit elmozdulunk a keményvonalas szakmaiságtól és kultúrától, és a fesztiválélet napos oldalára tesszük a hangsúlyt: kaja-pia, jövés-menés, pop-rap-egyszálgitár, és persze, a metálarcok csárdása: hardcore kerülnek a terítékre. A minap átmentünk az állós-ülős-fekvős progikon, de EZEKRE tutira járatod a lábad!

Tavaly a nagy kérdésünk az volt, vajon érdemes-e a Fishing On Orfű az idehaza oly irigyen és csak mármeghívóvaa' osztott "Rockfesztivál" titulusra... S miután ezt gyönyörűen bizonyította, s már teljes mellszélességgel ajánlhatjuk az év talán legjobb vidéki fesztiválját a tavaly történtek után, rámutatunk Nektek, hogy mi a ménkű keresnivalója lehet egy (black)szabbatistának, egy djentlemennek vagy egy kopaszkutyának a déli erdőkben?

A 2015-ös Fishing On Orfű sorsfordító lesz, saját történelmében biztosan, és ha igen-igen jól sikerül, meglátjuk, jövőre írhatunk-e már róla a Magyar Glastonburyként... Vajon tudja-e hozni a tavalyi rocknroll pörgést és frissességet, nem aprózódik-e el saját programjai súlya alatt, és képes lesz-e végleg betenni tornacipős tappancsát a Hazai Nagyok közé? Nos, ha minket kérdeztek...