
Ősszel jön Ronnie Atkins harmadik szólólemeze

A Nordic Union név két kipróbált zenészt takar: Ronnie Atkins énekes (Pretty Maids, Avantasia) és Erik Martensson gitáros (Eclipse, W.E.T.) alkotják. 2015-ben alakultak alkalmi formációként, idén pedig már a harmadik lemezük jelent meg.
A dán Pretty Maids legendás énekese tavaly adta ki első szólóanyagát One Shot címen, most pedig itt a Make It Count, 12 vadonatúj dallal. A lemez a Frontiers Records kiadásában jelent meg, és elődjéhez hasonlóan vendégek egész sorát vonultatja fel.
Az At The Movies 2020-ban indult mint karantén-hobbiprojekt, aztán idővel csak komolyodott. Az eredeti ötletet megtartva továbbra is ismert filmslágereket dolgoznak át a rocker-fülek számára is élvezhető módon, és mostantól mindezt lemezen, illetve a digitális felületeken is hallgathatjuk.
Ronnie Atkins leginkább a Pretty Maids alapító-frontembereként ismert, de több alkalmi projektben is hallhatjuk, elég csak az Avantasia vagy az At The Movies nevét említeni. A dán énekes idén adta ki első szólólemezét One Shot címen, amit rekordidő alatt követ a második.
Folytatódik az At The Movies projekt. A Soilwork énekese által irányított, alkalmi felállásokat összerántó karanténzene sorozat legújabb részében a Három férfi és egy kis hölgy fő muzsikáját, a Waiting For A Star To Fallt írta át az ezúttal többek között Therion, Pretty Maids, King Diamond és Hammerfall soraiból kivett arcokból álló csapat, hozva a már megszokott, kellemes szintet.
Négyes stádiumú tüdőrákban szenved Ronnie Atkins. A Pretty Maids ötvenöt éves frontembere húsvét előtt kapta meg a rossz hírt, viszont igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz és nem magába zuhanni. Már amennyire ez lehetséges persze.
Egy egész sornyi, egész pontosan hét főt összefoglaló projektben dobta össze az erejét a metal színtér több tagja. Az At The Movies sorozatban, melyben hasonló mértékben tobzódnak a "nagyok", több mozifilm zenéjét dolgozták már fel, most a Dirty Dancing ikonikus tétele, a The Time Of My Life került terítékre. Természetesen ha lemaradtatok volna, mutatjuk a korábbi videókat is!
December 18-án pótolja tavasszal elhalasztott koncertjét a Pretty Maids. Az év eleji turné utolsó állomásai, így a budapesti fellépés azért került lemondásra, mert az énekes Ronnie Atkins a turné során egy kisebb balesetet szenvedett, és megfigyelésre kórházba került, azonban rövid idő elteltével már ismét változatlan lendülettel tolta tovább a rock and roll szekerét. Ronnie idén ősszel a Nordic Union nevű zenekarral is kiadott egy Second Coming című albumot, jövőre pedig a Pretty Maids is újabb, immár 16. nagylemezét tervezi elkészíteni, ami a 2016-os Kingmakert követi majd.
Folyamatban lévő turnéjuk megszakításáról tájékoztatta rajongóit a Facebookon a dán Pretty Maids. A közlemény értelmében a március 29-re tervezett budapesti koncert is elhalasztásra kerül.
Két hard rock legenda ígér dallamokban gazdag, jó hangulatú estét március 29-én az A38 Hajón. Egy év után tér vissza a dán Pretty Maids, méghozzá egy különleges vendég, a német Pink Cream 69 társaságában, akik 30. születésnapjukat ünneplik új, Headstrong című lemezükkel.
Felkiálthatnánk: végre egy világsztár csapat, kik szombaton teszik tiszteletüket hazánkban, de legyenek csak alapjában véve a péntek és a szombat esték a hazai csapatoké. A szervezők is olcsóbban veszik a produkciót, amire nagy szükség van, mert fejlődünk-fejlődünk, de még mindig rossz érzés nézni pl. Pretty Maids-ék turné képeit a Papp László arénányi helyekkel a háttérben, miközben nálunk egy ezer fő befogadóképesség alatti klubba számüzetett a koncert. Mégis szombat esti a láz.
Azt ugyebár a jóféle régi sulis heavy rock minden hazai rajongója régóta észben tartja, hogy március 4-én, vagyis e hét szombatján ismét Budapestre látogat az irányzat dán „zászlóshajója”, a Pretty Maids. A veterán banda az A38-on mutatja be tavaly megjelent tizenötödik stúdióalbumát, a Kingmakert. Ugyanakkor az sem érdektelen információ, hogy jelenlegi turnéjuk közel felét – az első etapot – a szintén sokat látott svájci Gotthard előzenekaraként nyomják a skandinávok. Leo Leoniék új, sorrendben tizenkettedik lemeze (Silver) abszolút frissnek mondható, hiszen ez év elején rukkoltak ki vele, az idei túrán viszont az egészen korai nótáikból is bőven válogatnak majd. Hozzánk legközelebb Bécsben, a Gasometerben lehet együtt látni-hallani a két patinás csapatot március 6-án (hétfő).
A jól megérdemelt pihenő után újult erővel és komoly reményekkel vágott neki az olaszországi zenemaraton második napjának a kis magyar különítmény. A felfokozott lelkesedés részben annak is szólt, hogy mindjárt két olyan csapattal indult a program, amelyek frontján egy-egy felettébb csinos hölgy áll. A dologból aztán kínos pofára esés lett. Még szerencse, hogy jött később (egyebek mellett) egy olyan banda is, amely ugyan egyedül a nevével utal a szebbik nemre, de legalább helyrebillentette lelki egyensúlyunkat.
A svéd Adrenaline Rushról hamar kiderült, hogy korántsem az a nagy hatótávolságú energiabomba, amelytől az adrenalinszint azonnal az egekbe szökik. Teljesen ártalmatlan, háztartási félkemény rock. Szó se róla, a Tåve Wanning csajszi megjelenése jól ki van találva, ám ő sem azt a dögös vadmacska-figurát hozta, amit az ember várna: hol a csípőjét riszálgatta Shakira-módra, hol egy félszeg Doro-imitációt mutatott be. Ráadásul az énekhangja sem egy csoda, úgyhogy a Rainbow Long Live Rock N' Rollját pláne kár volt erőltetni. Következett azonban a Moon Land és mindent gyorsan megbocsátottam Tåve-éknak. Már a látvány lesokkolt. Kirívóan fazontalan muzsikusok és egy, a rockszínpadok világától végképp idegen titkárnő-kinézettel szomorító anti-frontasszony. Szegény Lenna Kuurmaa emellett a konferálásba is belesült egyszer-egyszer. Lehet, hogy odahaza Észtországban jól cseng a neve, itt viszont csúfosan leszerepelt. A samplerről bejátszott háttérvokálok sajnos csak még jobban kihangsúlyozták az egész produkció hevenyészett és szegény-szagú mivoltát. Hogy a dalok sablonosak és felejthetőek – könnyed AOR zenéről van szó egyébként –, az a fentiek után szinte természetes. Nem is tett senkire mély benyomást a társaság Lenna pár honfitársán kívül, noha maga az értelmi szerző, Alessandro Del Vecchio is felbukkant közöttük az első sorokban, az egyik észt zászlócskát lobogtatva...
Mi kritikusok gyakran azon kapjuk magunkat, hogy irigyeljük az un. egzakt tudományok művelőit. Nekik egyszerűbb a dolguk, mert ott vannak a számok, százalékok, törtek…nekünk legfeljebb a csontjaink törtek egy-egy „jobban sikerült” heavy metal buli közben. Folyamatosan kreatívnak kell lennünk, meg kell próbálnunk leképezni azt, ami szavakkal leképezhetetlen. Ráadásul, had ne mondjam, milyen állapotokban. Ha vasárnap esti buliról is van szó (mint jelen esetben), talán még elgyötörtebb állapotban érkezünk, mint egyébként (lásd gyerekek címszó alatt). Emberes adag koffeinnel turbózzuk fel magunkat – s e vegyi anyagnak van egy olyan különleges tulajdonsága, hogy az éjjel egy órás hazaérkezés pillanatában pont hatni kezd. Pár órás forgolódás után lehet menni ovisoknak állatbemutatót tartani, miközben az ember majd’ beleesik a nyúl mellé a ketrecbe, viszont legszívesebben a teknősbéka vizébe dugná fejét. Néhány órával később ilyen állapotban kéne koncertbeszámolót írni – a sportos „kollégák” sem írhatnak több nap elmúltával a Debrecen- Fradiról, mert az ciki. De az ember inkább vállalja a cikit, és a hét közepén nekiugrik a beszámolónak a hétvégi buliról.
Motherland című új lemezével érkezik október 6-án Budapestre a Pretty Maids. A 30 éve a pályán lévő dán hard rock zenekar két évtized után tér vissza Magyarországra, ahol a Barba Negra Music Clubban szerepelnek majd.