A Sólstafir első hazai vendégszereplését megelőzően azt sem tudtam, hogy ezeket az izlandi cowboyokat eszik e vagy isszák. De hála Máténak, hamar híre ment a zenekarnak, és a Köld című lemezük elég gyakori vendége lett a lejátszómnak. A zenekar black metálos cuccai annyira nem hoztak lázba, de a Köld atmoszféráját nekem találták ki. A Pale Rider, a She Destroys Again vagy a 78 Days In Desert akkora kedvenc lett, hogy mindenképpen látni akartam Őket.

A sástói Fekete Zaj Fesztnél pedig keresve sem találhattam volna kiválóbb rendezvényt. A fesztivál szervezőit minden dicséret megilleti, hiszen egy Pesttől alig órányira lévő hangulatos kisvárosba varázsoltak egy bensőséges hangulatú fesztivált, ami méreteit és szervezettségét tekintve a Sziget kezdeteinek felel meg. Időutazás volt ez a javából, egy élhető és roppant hangulatos helyszínnel. 2 óra elteltével már minden arc ismerős volt, a helyszínek közti átjárás pedig csak perceket vett igénybe. Innen kívánom Zéróéknak, hogy sok-sok éven át tudják megrendezni ezt a fesztivált, mert hatalmas űrt töltenek be, és eközben ne "szigetesedjenek" el sosem.