A 2009-ben Miskolcon alakult Bohemian Betyars különleges speed-folk, freak-punkos mindig vidám, mindig energikus zenéjével hamar belopta magát mindenki szívébe. Nem csoda, hiszen koncertjeik közvetlen, ösztönből áradó, életigenlő hangulata felszabadítja a közönség érzelmeit, az ember zsigerébe hatol és minden lábat táncra bír. A hattagú formáció kezdetben utcazenéléssel járta körbe a világot – ezekből akkora bulik kerekedtek, hogy azóta már klubszervezők hívják vissza őket rendszeresen a Balti-tengertől az Atlanti óceánig.

Egyszer volt, hol nem volt... az egyszeri magyar ámbörnek pénze, kedve, kifogása menni, vagy nem menni az "alulról szerveződő" (értsd: kultúrmissziós tudattal, nem a vurstlit falig rakás, hanem valami tematika, zenei irány, urmabocsá értékrend mentén összeálló) fesztiválokra.

Még én is így álltam ezzel. Mikor pénz volt, idő nem, mikor idő, meg pénz nem. És ez a sztori itt véget is érhetne, HA nem kacsintgatnék oly régóta összefele már majd' 2 éve ezzel a szép külhoni leánnyal. Aztán amikor Malomka meghívott magához, gondoltam, utánanézek, mi ez a nagy bazseva a Délvidéken...

Augusztus 16-án a Budapest Park színpadán ad közös koncertet a Parno Graszt és a Bohemian Betyars, ez alkalomból pedig nyereményjátékra invitálunk Benneteket. Aki az alábbi kérdésre tudja a helyes választ, az az rsszerk@rockstation.hu e-mail címre küldje be, és majd jól kisorsoljuk! Két belépő vár gazdára, beküldési határidő 2018 augusztus 9. 18:00. Jó játékot, találkozunk a Parkban!

A miskolci srácok lassan 10. születésnapjukat ünneplik, viszont a Rockstation oldalán ezidáig nem sok cikk jelent meg velük kapcsolatban. Aki nem ismerné őket, azoknak is jó belépő lehet elolvasni ezt az interjút, sok mindenről tudtunk beszélgetni Szűcs Levente gitáros/énekessel és Fehér Gábor basszusgitárossal. A speed-folk-freak punk földi helytartói igazán kimerítő válaszokban foglalták össze eddigi munkásságukat. Ne is húzzuk az időt, lássuk, miből élünk.

A Sólstafir első hazai vendégszereplését megelőzően azt sem tudtam, hogy ezeket az izlandi cowboyokat eszik e vagy isszák. De hála Máténak, hamar híre ment a zenekarnak, és a Köld című lemezük elég gyakori vendége lett a lejátszómnak. A zenekar black metálos cuccai annyira nem hoztak lázba, de a Köld atmoszféráját nekem találták ki. A Pale Rider, a She Destroys Again vagy a 78 Days In Desert akkora kedvenc lett, hogy mindenképpen látni akartam Őket.

A sástói Fekete Zaj Fesztnél pedig keresve sem találhattam volna kiválóbb rendezvényt. A fesztivál szervezőit minden dicséret megilleti, hiszen egy Pesttől alig órányira lévő hangulatos kisvárosba varázsoltak egy bensőséges hangulatú fesztivált, ami méreteit és szervezettségét tekintve a Sziget kezdeteinek felel meg. Időutazás volt ez a javából, egy élhető és roppant hangulatos helyszínnel. 2 óra elteltével már minden arc ismerős volt, a helyszínek közti átjárás pedig csak perceket vett igénybe. Innen kívánom Zéróéknak, hogy sok-sok éven át tudják megrendezni ezt a fesztivált, mert hatalmas űrt töltenek be, és eközben ne "szigetesedjenek" el sosem.