Mint mindenki, az angol Metal Hammer is elkészítette az év végi listáját. Viszont nálunk ezt nemcsak a szerkesztőség rakja össze, hanem ahogy azt szokták is, az olvasókkal is megszavaztatják, mely lemezek az Ő kedvenceik. Ebből állítottak össze egy harmincas sort, amely az alábbiak szerint néz ki.

Szerdán végigcsemegézhettétek, hogy egyenként kinek mi volt a tíz legbecsesebb korongja ebből az évből (ezt IDE KATTINTVA frissíthetitek fel), most pedig megmutatjuk, hogy az összesített lista hogyan néz ki. Ez természetesen a személyenkénti lajstromok szummázásaként jött ki, szigorúan matematikai alapon, így olyan album nem lesz közötte, mely egyikünknél sem jelent meg, mint favorit, viszont amely sokunknál is előkelő helyen szerepel, bizony rendesen lenyomhatta többit. De akkor lássuk, milyen arcára emlékszünk majd 2018-nak!

Lassan véget ér a 2018-as év, akármilyen gyorsnak is tűnik a dolog. Mert bizony egy gyorsvonat sebességével száguldott el mellettünk ez az esztendő is, így mire észbe kaptunk, már jöhet is az újabb évértékelés. Szóval, ahogy illik, mi is számba vesszük, kiket, miket találtunk jónak ebben az évben, persze ki-ki a maga kedvenc tíz albumát rakta össze egy tízes listába. Népes a RockStation családja, így láthatjátok is majd, hogy ahány ember, annyiféle ízlés, de egyvalami biztos: ez az év sem hagyott minket pihenni, volt és persze lesz is mit előkapni a jövőben 2018 terméséből. Vasárnap pedig azt is megmutatjuk, hogy ezeket összesítve mit dobott ki a masina az év legjobb tíz lemezének - persze szigorúan csak szerintünk.

Szavazást nyitottak az angol Metal Hammer olvasói között, akik a hétezer voks alapján úgy döntöttek: a valóban kiemelkedő Metallica-lemez, a Master Of Puppets lett a csapat életművének a legjobb szelete. Ezt a Ride The Lightning és a hamarosan díszdobozos formában is megjelenő ...And Justice For All követi, a teljes lista az alábbi.

Az 1993-ban elhunyt, fogalmazzunk úgy, hogy érdekes és megosztó személyiségű GG Allin a lemezei mellett jó pár érdekességet, legendát is hagyott maga után. Az egyébként is kemény színpadi jelenlétet biztosító frontember ha másról nem, az öngyötrő és szaros sztorijairól ismert marad, de lássuk, ki is bujkál ezek mögött a nem feltétlen jó ízlésű tények mögött. A Loudersound gyűjtése következik.

Tudjuk, hogy szeretitek a listákat. Szinte ölni tudnátok érte (vagy miatta), úgyhogy kaptok most egy újabbat! A legfrissebb egy ismételten bicskanyitogató vállalkozás lett, melyben az angol Metal Hammer az ötven legjobb metal riffet próbálta összeszedni és természetesen rangsorolni azokat. Persze szabtak az egésznek pár előfeltételt is, tehát ténylegesen riffnek kell lennie a kiszemeltnek, egy banda csak egyszer szerepelhet, valamint annak tényleg, valóban súlyosnak kell lennie, így aztán könnyebb lett összedobni, de így is lesz olyan, ahol valaki nem fog egyetérteni, miért pont az a dal lett kikapva a bandától, vagy a másik miért nincs ott, esetleg az miért de. De hogy mire is jutottak az illetékesek? Most megtudhatjátok!

Amellett, hogy ebben az évben egy szavunk nem lehet a koncertek felhozatalára, természetesen vigyázó szemünket a készülő albumok felé is vetjük. Persze a legtöbbükről még nem tudunk sok infót, csak annyit, hogy készülőben vannak, de ez már elég alap arra, hogy összedörzsölt tenyérrel várjuk az elkövetkező hónapokat, netán a 2019-es évet. Ennek megfelelően lentebb felsorolásképpen összeszedtünk néhány nevet, akik éppen az új korongjukon dolgoznak, netán valamelyik fázisukon már túl is vannak. Természetesen ez nem teljes lista, hiszen millió más kisebb-nagyobb formáció is ügyködik a friss jóságon, mi csak az igazán nagyokat próbáltuk lefölözni kicsit.

A Loudwire-ös arcok egy újabb, igen merész vállalkozásba fogtak: rangsorolták az igen gazdag Iron Maiden diszkográfia gyümölcseit, ráadásul dalonként, nem is az albumok összképét tekintve. Így a lajstromban megjelennek a kislemezek B-oldalain megjelent finomságok is, vagy a bónusz trackek, így összesen százhatvanöt nótát kellett sorba rakniuk, melynek az eredménye lentebb látható. Azért le mernénk fogadni, az első tízből legalább ötöt mindenki meg tud nevezni, még akkor is, ha a szubjektivitás miatt természetesen mindenkinek más a favoritja.

Ha már ilyen szép kort megélt ez a stílus, az angol Metal Hammer összeszedte, melyek is azok a szó szerint klasszikussá érett tételek, melyek meghatározzák eme valóban nagybecsű stílusnak a ma is ismert képét. Persze mindezt elég furcsa módon tették, hiszen nem - teszem azt - évente, vagy évtizedenként jelölték ki a legjobbnak vélt tételeket (egyébként az is zavart kelthet benne, hogy minden zenekartól csakis egy dalt szemeltek ki), hanem teljesen érdekes időszeleteket vágtak ebből a szép tortából, hol két, hol tizennyolc évet átkarolva, de egye fene, legalább rangsorolva nem lettek - elvileg. Az ilyen listák amúgy is csak egy dologra jók, hogy belekössenek, hiányoljuk a kedvenceinket, bár tény, hogy több itt szereplő tétellel mi is egyet tudunk érteni. Naszóval! Tehát ezek az elmúlt három és fél dekád legjobb thrash nótái a Metal Hammer szerint.

A lemezborítókról általában már le lehet szűrni, mit is takar maga mögött a legtöbbször szép, igényes alkotás, de van, hogy csalóka a front, egy teljesen másféle dalcsokor van alatta a műanyagba préselve, mint amire alapból gondolnánk. Ez persze manapság már majdnem mindegy, hiszen csak az igazi fanatikusok vesznek lemezeket, viszont korábban azért okozhatott fennakadást, fennforgást, fejfájós perceket, amikor nem azt kaptad, amire vártál. A Loudwire tizennégy olyan borítóképet szedett össze, amelyek annak ellenére, hogy nem metalkorongok, igencsak úgy néznek ki: lesz itt pop, elektro és hagyományos rockzene is, viszont akármilyen fura és passzolna is a rajz, festmény, egyik sem nevezhető ténylegesen metalnak.

Kényes kérdést próbálunk most feszegetni, az tény. De a legtöbb metalarc, főleg ha harminc alatt van, hallgat más stílusú előadókat is, nem csak a gitártól feszülő alapműveket. Legalábbis egy részük. Az, hogy ez most jó, vagy nem, ne menjünk bele, de már több zenekar is beolvaszt mindenféle elemeket a muzsikájába, azaz egyre masszívabban mosódnak el a stílusok közötti, jó ideig áthidalhatatlannak tűnt határok, valamilyen szinten elkerülhetetlen az, hogy elkalandozzon az ember füle erre-arra. Most öt olyan előadót szedtünk össze (mindenféle sorrend, rangsorolás és persze a teljesség igénye nélkül), melyek habár az alapstílusukból nem feltétlen adódik, de azért nem állnak olyan távol a rockzenét hallgatók ízlésvilágától, sőt, bizony a koncertjeiken is megfordulnak a keményebb zenék kedvelői. Érzékenyebb, konzervatívabb zenei világúak most inkább görgessenek tovább!

A The Beatles sokaknak el van könyvelve a szépfiús, gombahajas, szerelmes, netán szerelemről éneklős proto-hippi zenekarnak. Hibásan! A csapat, ahogy az idő változásával egyre inkább szítva magába a... khm... különböző hatásokat, egyre kísérletezősebb dalokat írt, melyek közül néhol elő-előkerültek a karcosabb, súlyosabb hangok, helyenként már a heavy metal és a (nem tévedés!) doom határait súrolva. Ezekből szedtünk most össze párat, mindenféle fontossági sorrendet és a teljesség igényét kerülve, különösebb kommentár nélkül. Élvezzétek!

A Metal Insider összeszedte, melyek azok a mi zenei ízlésünknek is kedvező korongok, melyek a legjobban fogytak az idei évben. Persze nagy meglepetések nincsenek benne, a stadionturnéjuk mellé ingyen lemezt osztogató Metallica és Bon Jovi mindent visznek (előbbi több lemezzel is felfért a listára), utána pedig nagyjából mindenki be tud lőni legalább 5-6 nevet, akit várhatunk egy ilyen összeállításban. De azért érdemes ezt a sort átnyálazni már amiatt is, mert egy-két klasszikus is visszatérő név ezekben a lajstromokban, akik szerencsére nem akarnak kikopni az eladási listákról.

Rockzenét csak hangosan! Koncertet meg pláne! Persze nem baj, ha nem csak egy hasmenéses orrszarvú belébe épített mikrofon hangjának zuborgása jön le a buliból és az sem, ha napok múlva nem csak az erősebb hangok törnek át a fej zúgásán, de azért kell, hogy legyen egy valamilyen szintű hangrobbanás a dologban. Vannak persze legendásan hangos együttesek, ezeket jegyzi is a szóbeszéd gazdag kódexe, a Get Licenced pedig jól össze is szedte őket, legalábbis a legzajosabb ötöt, amiből a bronzéremért három csapat között oszlik el (így lett hét csapat a nálunk galériába szedett listában).

A listáktól mindig kiveri a hideg verejték (vagy undor) a különböző oldalak olvasóit, így a miénket is. Nincs mit tenni, legtöbbször tényleg nagyon szubjektív dolgokról van szó. Most viszont a MetalSucks egy számszerűsített kutatást végzett, így egy statisztikailag korrekt lista jött ki a napjaink 50 legnépszerűbb metalcsapatáról. Az eredmény nem feltétlen meglepő, de azért vannak érdekességek.

A Blend Guitar megpróbálkozott a lehetetlennel, megpróbálta összeszedni azokat a zenekarokat, ahol nem épp a tagság stabilitása volt a legfőbb tényező a többé-kevésbé sikeres évek folyamán. Ha azt hinnétek, hogy a Death, vagy a Megadeth lesz a leginkább cserélődő zenekar, akkor kössétek fel a gatyát, mert lesznek, akik "ügyesebben" csinálták, csinálják ezt a bizniszt - mert hogy vannak, akik még javíthatnak a "helyezésükön". És persze biztos tudtok még ti is mondani olyanokat, akik felfértek volna a listára, a tippek (és számok) jöhetnek a kommentekben.

A videómegosztó oldalakon lépten-nyomon gitáros videókba lehet botlani, végül is ahol van kereslet, ott a kínálat is megjelenik előbb-utóbb (az átlagos minőséget most hagyjuk figyelmen kívül, nyilván vannak veszettül pudva rosszak is). Nik Nocturnal ezeket a jobb, vagy rosszabb netes húrbetyárokat szedte sorba és rakta rendbe sztereotípiák alapján, melyekből rögtön tízféle kategóriát is tudott csinálni.

Jó év lesz ez az idei is. Nem mintha tavaly felkopott volna az állunk a nagy lemezhiányban, szavunk nem lehetett, de azért mindig örömteli hír, ha egy nagyobb név vélhetően kiadja az új pakkot. Ezekből, mármint az idei évre ígért nagylemezekből választottunk ki tízet, melyeket valamiért kicsit jobban várunk a többinél. Ez persze nem azt jelenti, hogy pl. az Exodus albuma ne lenne várós, de egy folyamatosan, kiszámítható ütemben dolgozó banda új anyaga talán kisebb izgalommal tölti el az egyszeri metalost, mint egy olyan lemez, melynek elődje 3-4 éve, vagy régebben jelent meg. Nyilvánvalóan lesznek olyan zenekarok, melyeket hiányolni fogtok, ez egyértelmű, hiszen minden igényt lefedő, teljes lista nem létezik - a kommentekben jöhetnek, miket hagytunk figyelmen kívül.

Sajnos nincs olyan év, mit év, hónap, hogy ne kelljen beszámolnunk egy-egy kedvencünk halálhíréről. Ez alól ez az év sem volt kivétel, bőven volt sajnos, akit átigazoltatott az Öreg Csuklyás az Égi Zenekarba. Róluk emlékezünk meg a lenti összeállításban, időrendi sorrendben.

A nagy név nagy bevétellel jár - tartja az üzletpolitika, hiszen egyértelműen minél népszerűbb egy előadó, zenekar, nyilván annál többen mennek el rájuk, még akkor is, ha esetleg magasabb áron tehetik ezt meg. Persze a sok-sok drága jegy még minden kiadással együtt is meghozza a maga hasznát, ahogy a lenti, a Pollstar által összeállított listán is látható. Spoilerveszély: a legtöbbet kaszáló zenekar a U2 volt 2017-ben, őket, ha nem is szorosan, a félig-meddig klasszikus felállásban nyomuló Guns N' Roses követi, majd metalos szempontból a következő érdekes név a Metallica lesz, viszont ők már "csak" az ötödik helyen tanyáznak.