A minap a VH1-re kapcsoltam és a Final Countdown Rock Top 50 című műsor éppen 47. helyezettnél tartott. Ez úgy este hat tájban lehetett. Fél tizenegykor úgy álltam fel az első helyezett klip (Nirvana – Smells Like Teen Spirit) megtekintése után, hogy fogalmam sincs miért hagytuk abba – igaz csak ideiglenesen – Rock/Metal himnuszok rovatunkat.
A huszadik jubileumi részbe egy olyan zenekart választottam, melyet gitárosa Josh Homme az általam is az egekbe magasztalt Kyuss felbomlása után alapított 1996-ban. Első lemezük két év múlva érkezett és bár jó zenét rejtett valahogy nagy port nem vert fel. A 2000-ben megjelent Rated R azonban a Feel Good Hit Of The Summer című nóta "nicotine, valium, vicodine, marijuana, ecstasy and alcohol" sorának köszönhetően elég nagy média felhajtást kapott és a zenekar egyből a népszerű előadók között találta magát. Az igazán nagy sikert azonban a Songs For The Deaf című album hozta meg 2002-ben, közel egymilliót adtak el belőle.
A következő két lemezen aztán kicsit alterosabb vagy ha úgy könnyebb, kevésbé direkt zenét hallhatunk tőlük. Nálam a Lullabies To Paralize és az Era Vulgaris sem ütött már akkorát, de a banda sikere töretlen maradt. Többször jelölték őket Grammy-díjra és olyan vendégelőadókkal játszottak lemezeiken, mint Dave Grohl (Foo Fighters, Nirvana), Mark Lanegan és Billy Gibbons (ZZ Top).
Mivel én a harmadik lemezig voltam igazán nagy rajongója a csapatnak, nótát is erről az albumról választottam, bár a választás eléggé kézenfekvő volt, hiszen a Go With The Flow minden idők legjobb QOTSA dala.