A premier előtti vetítések ugyan tegnap már megvoltak, de mégis minden Star Wars rajongónak nagy nap a december 18-a. A MetalInjection is így gondolta, így sebtiben összedobtak a metálos Star Wars rajongóknak egy videóösszeállítást, hogy könnyebben elviselhető legyen az erő ébredése.
Az elmúlt héten napról-napra láthattátok, hogy mi, a RockStation szerzői hogyan láttuk a már majdnem elmúlt esztendőt, kinek melyek voltak a leginkább meghatározó albumok. Ugyan mások vagyunk, mást hallgatunk, nehéz is közös metszetet találni az albumok között, azért a sok-sok lemezből volt néhány, amit mindannyiunk az átlagosnál erősebbnek érzett. Így jött ki egy közös, összesített szerkesztőségi TOP 10, ami igazából 13, mert a 9. helyen négyes holtverseny alakult ki. Azért érdekes mindenképpen, hogy tizenöt ember már elég nagy minta ahhoz, hogy ez a közös lista összhangban legyen a nemzetközi vezető orgánumok listáival. ... és igen, van rajta magyar lemez.
Az idei évet bemutató szubjektív sorozatunk záró epizódjához érkeztünk el, már csak három kolléga maradt, köztük a szerkesztőségünk egyetlen hölgy tagja, aki megmutatja nekünk, hogyan látták ezt a meglehetősen erősre sikeredett esztendőt. Szerencsére ez a hármas is bizonyítja, hogy szerzőink, szerkesztőink - és rajtuk keresztül a RockStation - zenei ízlése mennyire széles spektrumban mozog. Ennyien vagyunk, ennyifélék, de ezt szeretjük. Rock on!
Mint már korábban írtuk többször, hogy a hármas csoportokat a véletlen, vak szerencse szülte, de azért meg kell hagyni a véletlennek is van némi humora, mert ahogy kedvenc tiszta, ős- és trve heavy metalos barátunk belesétált ebbe partiba, az valami csodálatos! Az út egyik felén földalatti, fénytől elzárt grind- és punk bandák fosták össze a padkát, a másik oldalon károgó blekker szajhák sziszegik a vért hegyes fogaik között, középen meg Ricsi barátunk áll fényesre pucolt páncéljában és nézi baljósan az egész forgatagot, de pergamenre írt listáján nincs hiba. CsigaÚr listájának első két helyezettjéhez se borítót, se videót nem találtam, annyira underground, de mint tudjuk #aviláglegjobbzenekaraanapalmdeath, a tizedikért meg én kérek elnézést...;) Az Enslaved miatt viszont Sandroo-nak nyomok egy big pacsit!
Természetesen teljesen meg vagyok arról győződve, hogy az én listám fedi le leginkább az évet, ahogy mindenki, de ettől ez még egy szubjektív játék és pont emiatt nyitott szemmel figyelem a többi kolléga lajstromát. A mai trió által összepakolt listák talán nem annyira hektikusak, mint a tegnapi (bár ez csak a véletlen műve), de ami fontos, hogy itt van 2015 legjobb metal refrénje (szerintem), amit az Armored Saint szállított, csekkoljátok csak odalent!
A tegnapi hármas listánál ma egy sokkal szélsőségesebb triót dobott a gép, mindhárom kolléga nagyon is jól tájékozott a maga szent területén és kellő alapossággal bírnak, hogy ha kell ölre is menjenek igazukért. A háromszögek csúcspontjaiban thrash, noise és hc punk van, de ezek között aztán meg minden. Tessék beletenyerelni a listákba!
A sorozat előző része:
1. rész
Béláim az Úrban! Ismét elrohant egy év mellettünk és ha már így alakult, ráadásul új lemezek hiányában nincs mit csinálni, inkább elütjük az időt azzal, hogy áttekintjük az elmúlt év zenei termését. Megnézzük, hogy személyes kedvenceink hozták-e a kötelezőt, volt-e nagy meglepetés, a nagy öregeknek sikerült-e valóban a visszatérés. Rengeteg kérdés és erre természetesen sokféle megoldás, nagyjából annyi, ahányan a szerkesztőségben vagyunk. Sokféle és sokszínű tízes listák jöttek létre, ki inkább a mainstream irány felé kacsintva, ki az underground dohos világából nem engedve adta le a voksát. Szóval ezen a héten a Rockstation stábtagok szemüvegén át láthatjátok, hogy milyen is volt 2015. Kicsit spoilerezünk: fasza!
Bár még csak december van, de mindjárt itt lesz a jövő évi fesztiválszezon. A rockfesztiválok már most sem alszanak, szinte mindegyik, Európában csak egy kicsit is ismert fesztivál nagyban jelenti már be a jövő évi fellépőket, a rockerek pedig már most osztanak-szoroznak, melyik fesztiválra is menjenek el egy egész hétvégés headbangre. Ebben segít ez az összeállítás.
Nem érdemes azon vitatkozni, hogy a Queennek tagadhatatlanul nagy hatása van napjaink pop/rock (és metal) zenéjére. Habár Freddie Mercury halála megkurtította a legendás brit zenekar karrierjét (az Innuendo utáni korszakot most ne vegyük figyelembe), mégis hitetetlenül sok örökérvényű slágert hagytak az utókorra. A legendás zenekar méglegendásabb énekesének halála óta kevés olyan hangszálmatador született, mint ő, pedig ennek a héten múlt 24 éve. Ennek emlékére mazsolázunk kicsit a Queen életműből.
A legtöbb zenekar életében az egy érezhetően nagy trauma, amikor az énekesi poszt üresedik meg. Az ok igazából mindegy is, egyszerűen előfordul, hogy az addig felépített kemény melóval a zenekar is simán megy a kukába, mert újra kell kezdeni az alapoktól.
De szép számmal akadnak azért olyan példák is, amikor a váratlan vagy éppen szükségszerű váltás akkora lökést adott az adott zenekarnak, hogy azok meg sem álltak a világra szóló hírnévig. Ez utóbbi példákból szedtünk össze tízet (meg még egyet, mert azt szoktuk), akik szerintünk megváltoztatták a zenekar életét, meg egy kicsit a világot is.
Imádjuk a jó filmeket is, ahogyan a jó metal zenéket is. Szerencsére az egyetemes filmtörténet is hajlandó belátni, hogy a rock- és metalzene mennyire jól kiegészíti egy-egy film hangulatát. Persze dühöngő death metalnak helyet találni nem könnyű (mondjuk erre pont van példa odalent...) vagy egy fröcsögő blekker attak nehezen illik bele bármilyen mainstream moziba, de azért mégis vettük a bátorságot és időt nem sajnálva keresgéltünk a neten a témában. Ezeket osztjuk meg veletek, ha tudtok jobbat, mondjátok.
A svéd Ghost karrierje 2010-es bemutatkozó albumuk óta folyamatosan és meredeken felfelé ível, és a rock legnagyobb sztárjai közül is többen nyilvánosan a rajongóiknak vallják magukat. Mióta Phil Anselmo a saját koncertjein is Ghost pólóban lép színpadra, Dave Grohl pedig szabadidejében az aktuális Ghost album elkészülte körül bábáskodik, azóta érthetően még többen érdeklődnek a csapat iránt. Hype és jól felépített marketingcsoda? Vagy valós zenei értékekkel bíró együttes? Ez itt a kérdés. A legtöbben vagy az egyik vagy a másik táborhoz tartoznak, utóbbihoz talán többen. Elsősorban nekik szól az alábbi összeállítás.
A Halloween a legkedveltebb ünnep a metal és rock rajongók körében. Ha annak a szórakoztatásnak a világában élsz, amelyet ez a zene megtestesít, akkor mi sem természetesebb, mint hogy még azon a napon is jelmezbe bújsz, és a frászt hozod vele mindenkire, amikor a legtöbben amúgy is beöltöznek. Vannak olyan előadók, akiknek a zene önmagában nem elég a szórakoztatáshoz, ezért vizuális elemekkel gazdagítják a show-t. Az alábbiakban olyan rock és metal előadókat, formációkat sorolunk fel, akik / amelyek minden napot Halloweenként élnek meg, és olyasmit nyújtanak nekünk, amiért az év többi napján, maskara nélkül is érdemes élni. Van olyan banda, amely komolyan veszi magát, de olyan is, amely pusztán szórakoztatni akar. Még ha egyes rajongók imidzskedésnek is tartják ezt, a dolognak igenis meghatározó szerepe van mindazok sikerében, akiket ebben a listában megtalálhattok!
Az idén jubiláló legendás lemezeket bemutató sorozatunk utolsó részéhez értünk 2015-ben. Azok maradtak hátra, amik ebben az évben töltik/töltötték be a tizedik életévüket, és ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy kiérdemeljék a legendás státuszt. Termékeny év volt a 2005-ös is, szóval simán előfordul, hogy valami elkerülte a figyelmünket, de ilyenkor szoktuk kérni, hogy segítsetek nekünk. Hajtás után 2005-be ugrunk vissza, hatalmas zenékkel.
Számtalan rockzenész távozott el az élők sorából idő előtt, tragikusan fiatalon – az okok igen sokfélék: balesettől túladagolásig –, és különösen megdöbbentő, hogy feltűnően sokan haltak meg közülük huszonhét éves korukban. Az úgynevezett „27-esek klubja” tagjainak történetét többen is próbálták megfejteni. Így születtek történetek jogi úton leplezett emberölésekről, sőt adott esetben az ördöggel kötött alkuról is. Ez jellemző módon akkor történt, amikor a zenész halálát némi rejtelmesség övezi: eltűnés, elmaradt boncolás stb. Az alábbi cikkben tíz esetre próbálunk fényt deríteni, elválasztva a fikciót a valóságtól. (via: Ultimate Classic Rock)
Az ezredfordulót néhány zenekar egészen máshogy gondolta megélni, mint ezen a listán szereplők. Ők kísérleteztek, utakat kerestek - utólag kiderült, nem járt ez mindig sikerrel. Sajnos többek, akik ezen listáról messze lemaradtak, nagy kedvenceink, továbbá meghatározó és iskolateremtő zenekarok, de így maradt erő és lehetőség arra, hogy mások, más iskolával tegyenek le olyat a metalzenében az asztalra, amire 15 év után is elismerően csettintünk. Ezek vannak a hajtás után. Persze most is ér hozzászólni, belebeszélni.
A heavy metal műfajban különösen nagy hangsúlyt kap a képi megjelenítés. A zene egy művészeti forma, azonban nem szükségszerűen kell arra korlátozódnia, hogy csupán egyetlen érzékre hasson. A műfajhoz tapadó sztereotípiákkal mindannyian tisztában vagyunk, ugyanakkor vannak olyan zenekarok, amelyek esetében a vizuális adalék messze nem egyenlő a tagsággal. Gyakran kabalafigurák is részét képezik az image-nek. Könnyen felismerhetővé, beazonosíthatóvá teszik a bandát. Jelentőségük a logóén is túlmutat: magát az együttest képviselik, mintegy önálló személyiségként, és a rajongók is szívesen gyűjtenek be mindent, amelyen ez a fajta „márkajelzés” díszeleg. Íme, a tíz legjellegzetesebb metal kabalafigura!
A Nirvana egykori dobosa, a Foo Fighters mostani frontembere és mindenese, mint tudjuk, nem nagyon tud elülni a seggén. Folyamatosan pörög valamin projekten legyen szó saját zenekaráról, vagy dokumentumfilmről. Emellett még persze besegít mindenhol máshol, ahol tud, mert ő egy ilyen fickó, a kétezres évek rocksztárjának és a klasszikus nerd (~kocka) furcsa kombinációja az ő személyisége. De ezért bírjuk annyira és ezért szentelünk egy posztot arra, hogy megmutassuk tíz már-már klasszikussá érett vendégszereplését.