Már csak pár hét és végre megjelenik a Metallica legújabb nagylemeze, a Hardwired... To Self-Destruct. Ennek örömére összeszedtünk, mintegy szellemi felfrissítésként néhány információt a Metallicáról, hogy - ha esetleg lenne olyan, aki kicsit feledékenyebb - újra képbe kerüljön a négyes munkásságával kapcsolatban. A törzsrajongók jó eséllyel sok újat nem fognak megtudni a most következő írásból, viszont ezek mind-mind olyan tények, melyekkel érdemes tisztában lenni, ha valaki Metallica-hallgatásra adja a fejét.

1996 kicsit felemás év volt. Míg a grunge már erőteljesen haldoklott, a később a helyére lépő irányzatok még csak ekkor kezdték el bontogatni nem éppen pillangószépségű szárnyaikat. Viszont nem lehet az év egyetemes rocktörténelemre mért hatását lebecsülni, hiszen olyan korszakalkotó klasszikusok láttak napvilágot ekkor, mint a Tool Aenimája, a Manson-féle Antichrist Superstar, vagy éppen a Sepultura Rootsa. Na, de lássuk csak részletesebben, milyen is volt a felhozatal abban az évben!

Azzal azt hiszem senki sem bonyolódhat vitába, hogy a New York város kiskamaszainak nagy punkforradalmi színteréből magát kinövő szuperklasszis Beastie Boys az a tipikusan nem rockbanda, amit minden rocker respektál, vagy esetleg a szíve csücskéből erősen favorizál. Persze ehhez azért hozzátartozik, hogy mestereink enciklopédikus tudással nyúltak hozzá briliáns rocktörténelmi pillanatokhoz és transzformálták végül azokat provokatívan igényes rap himnuszokká. Ezeket az átalakulási folyamatokat a következő tíz dalnál pedig mi sem bizonyíthatja érzékletesebben.

Mint minden bandának, a nagyoknak is el kellett kezdeniük valahol. Senki - legalább is nem a gitárzene berkein belül - nem született úgy, hogy már az első turnéján adott lett volna az arénaszintű hallgatóság, mindenkinek kellett sör, izzadság és húgyszagú klubokban, pincékben is tolni egy ideig. Ebbe a régi, naivan boldog világba adunk egy kis betekintést néhány igazi nagy zenekar korai felvételének segítségével.

Alig egy hónap és mindenki kézbe veheti az eddig több, mint ígéretesnek tűnő új Korn lemezt, a The Serenity Of Sufferinget. Az október 21-én megjelenő új korong előtt egy speckó, A-tól Z-ig típusú cikkel frissítjük fel a Kornbéli ismereteiteket, melyben minden betűhöz egy-egy, a bakersfieldi ötöshöz köthető infót, érdekességet társítunk. Na, de lássuk, miket is sikerült összeszednünk a nu metal legendák eddigi pályafutásából, természetesen nem kornológikus sorrendben (igen, szándékos elírás történt).

1991. Még tombol a hajmetal, a Guns N' Roses mánia bekebelezi a világot, a Black Sabbath újra Dioval az élen tolja egy kis ideig, az AC/DC a The Razor's Edge-t turnéztatja, felfutóban a grunge. Több, ma már legendás lemez látott napvilágot ebben az évben, aki már akkor is "élte" a rockzenét, izgalmas korszakot tudhatott magáénak. De lássuk, milyen, mára már kultikussá érő korongok láttak napvilágot ebben az évben? Nektek mik a kedvenceitek ebből az évből? Mi maradt le, mit hagynátok ki ebből a felsorolásból?

Az első album mindig meghatározó egy zenekar életében. Általában ütős anyagokról beszélhetünk, hiszen akár évek munkája is lehet a dalcsokrokban és nem egyszer az adott bandák legnagyobb slágerei, későbbi koncertkedvencei is azokon a sokszor dicsfényben úszó korongokon, szalagokon "nyugszik". Persze előfordul, hogy később ezt is felülmúlják, aztán második, harmadik, sokadik nekifutásra sikerül a nagybetűs Magnum Opus, de lássuk be: az igazi nagyoknál általában az első anyag a definitív. Lássuk csak, kik azok, akik páros lábbal szakították be az ajtót már rögtön az első anyagnál!

Már megint,ugye? Mi az, hogy legjobb? Mi az, hogy legrosszabb? Tudjuk, hogy mennyire szubjektív ez az egész, de be kell látnunk, hogy kevés zenekar van, amelynek minden egyes termése aranyat ér. Vannak olyanok, ITT találtok is egy listát róla, ez az összeállítás viszont közelről sem róluk fog szólni. Itt olyan lemezek kerülnek majd pellengérre, melyek talán ha a fiókban maradnak sem lett volna feltétlenül iszonyat nagy gond. Lássuk csak!

Nincs is rosszabb érzés a hithű rockernek/metalosnak, amikor kénytelenek szembesülni a ténnyel: egykori, vagy netán aktuális kedvenceik jó eséllyel soha nem fogják már ebben a formában előadni a fémszívünkhöz legközelebb álló örökzöldeket (most a hirtelen egymásra borulásokat, kibéküléseket jóindulatúan felejtsük el). De kik azok, akik nélkül - legalábbis a mi meglátásunk szerint - már nem ugyanaz a magyar rockvilág, mint azelőtt? Kiket látnánk szívesen még legalább egy buli erejéig a világot jelentő deszkákon? Még ha tudjuk is, hogy néhány esetben ez már semmiképp nem lehetséges, azért a gondolatot életben tartjuk, legalább az maradjon meg nekünk. Ahogy mindig, a lista most sem teljes, a személyes kedvenceitekkel szabadon bővíthető, minden további ötletet szívesen látunk!

Kényes kérdés, hogy mit jelent a fogalom: "rossz album". Hiszen minden vélemény szubjektív, mindenki máshogy ítéli meg a kedvenceit, sőt, lazán elképzelhető az is, hogy pont azért, mivel annyira szereti valaki valamelyik bandát, képes annyira kritikusan kezelni a munkásságát, hogy lazán megmondja: ez, vagy az a lemez konkrétan sz*r. Még az is lazán elképzelhető, hogy valaki szívből utál egy zenekart, minden produktumát tűzre hányná, mégis valaki azt mondja, hogy nekik márpedig hibátlan az életművük. Kérem szépen, ezen szubjektív megítélés alapján nehéz is olyan bandákat találni, amikre lazán azt mondhatnánk, hogy minden egyes lemez majdnem minden hangja arany. Épp ezért kezeljük úgy a most következő (részben a Loudwiretől kölcsönzött, de saját elemekkel is kibővített) listát, hogy nem hibátlan életművekről van szó, egyszerűen csak egyik lemezükre sem lehet kimondottan azt mondani, hogy rossz, vagy pocsék, vagy igénytelen munka. Ahogy mindig, most is érdemes kihangsúlyozni: a lista nem teljes, nem mindent átfogó munka, saját ízlés szerint szabadon bővíthető!

Micsoda időjárás! Egyik nap még majd' megsülünk és kitikkadva nyúlunk a jól megérdemelt sörünk után, a másik nap meg már szinte árvízvédelmi guminadrág kell ahhoz is, hogy a sarki kisboltba eljussunk. Közülünk is van olyan, aki inkább a hűvösebb időt kedveli, így a csapadékot is kimondottan üdvözli, ezért összegyűjtöttünk a hasonló gondolkodású olvasóknak néhány hűsítő "esős" nótát. Van, amelyik a témája, van amelyik a videója miatt került be a (természetesen nem teljeskörű és nem fontossági sorrendben feltüntetett) kollekcióba, amivel megpróbáljuk a lehető legjobban lefedni az igényeket. Ha bármi további ötletetek lenne, nagyon szívesen látjuk őket a hozzászólásokban!

A Who frontembere, Roger Daltrey  a hetekben egy heves vitát robbantott ki azzal a kijelentéssel, miszerint a legendás brit rockbanda nem fog több nagylemezt készíteni, ugyanis a jelenlegi zeneipari helyzetben lehetetlen lenne visszahozni az abba beleölt pénzmennyiséget. "Biztosan nem fogok azért pénz kidobni, hogy ingyen hallgathassák a zenémet" - mondta az énekes. Daltreynak igaza lehet ebben-abban, de ha belegondolunk, hogy már a régi időkben sem mindig volt előtérben a gazdasági érdek a zenészek a kreativitásához mérten. Volt, hogy a tökéletességre való törekvés nem egy álmatlan éjszakát okozott az önmagukat (néha jogosan) hatalmas művészeknek képzelő zenészek támogatóiknak, kiadóiknak. Következzen hát egy lista a rocktörténelem tíz legdrágább nagylemezéről a Teamrock.com cikke alapján.

Így, hogy már túlvagyunk az év felén (pedig szinte még csak most józanodtunk ki a szilveszteri mulatozásból), érdemes egy kicsit visszatekinteni, milyen fontosabb történések voltak eddig a 2016-os évben. Sajnos haláleset ugyanúgy van cikkünkben, mint újjáalakulás, vagy épp váratlan egymásra találás, így érdemes belenézni a következő, nem fontossági sorrendben összeállított listába. Nektek mik voltak a legfontosabb idei sztorik? Véleményeket, saját listákat örömmel látunk!

Mindenki látott már olyan embert, akire azt mondta, hogy "ez kiköpött...". De mennyivel királyabb a szitu, ha emberünk épp egy kedvenc zenészünknek a szinte szakasztott mása! Sőt, mi van akkor, ha egy híres ember az, aki tökre olyan, mint tegyük fel James Hetfield! Na, a Loudwire ezeket a zenész/híres ember párosokat szedte össze és állította párhuzamba, ezeket pedig mi szépen prezentáljuk is nektek.

Meg kell jegyeznünk, hogy habár pár helyen tényleg félelmetesen hasonlítanak egymásra a komák, néhol azért kissé hunyorítani kell, hogy ne húzzuk annyira a szánkat. De ettől függetlenül minden elismerésünk az eredeti szerkesztőknek a lelelményességükért és találékonyságukért! Hirtelen felindulásból mi is hozzácsaptunk egy-két saját ötletet, hogy valami érdem azért jusson nekünk is, reméljük, elnyeri a tetszéseteket! Nektek esetleg van még ötletetek ilyen ikertornyokra? Minden ötletet szívesen fogadunk!

A héten végre véget ért az idei tanév (legalábbis a középsuliig bezárólag), ami csak egyet jelenthet: beindul az idei fesztiválszezon! A szervezők idén is kitettek magukért, nyálcsorgatóbbnál nyálcsorgatóbb neveket szerződtettek le minden fesztiválra, csak győzzük majd szusszal a bulihegyeket. Lentebb azokat a népünnepélyeket emeltük ki, amelyeken minden rock-és metalarcnak illik tiszteletét tennie, legalább az egyiken a megjelenés mindenképp kötelező! Kikérdezzük!

Már mindenki betéve tudja, hogy 1996 után második alkalommal is Magyarországra látogat a funk-rock koronázatlan királya, a Red Hot Chili Peppers. Habár az utóbbi időben már kevésbé vad a zenéjük, sőt, inkább a populárisabb vonalat lőtték be magunknak Anthony Kiedisék (50 felett már nem is csoda, hogy nem akarják leszakítani a tetőt), az életművükben mégis gazdagon lehet találni olyan örökérvényű dalokat, melyeknek vitathatatlan helyük van az egyetemes pop/rock történelemben. Ezekből tízet kiválasztani lehetetlen vállalkozás, így arra a konszenzusra jutottunk, hogy azokból kapunk össze néhányat, kvázi bemelegítésként, melyekkel jó eséllyel majd élőben is találkozhatunk az őszi bulik valamelyikén. Egyértelmű, hogy tökéletes válogatás nincs, biztosan kimaradt belőle egy-két kedvenc, ezeket a kommentekben, hozzászólásokban várjuk. Jó szórakozást, jó készülődést!

Sajnos ezzel a listával a gyereknapról már rég lecsúsztunk, mégis kötelességünknek éreztük, hogy az apróságoknak is biztosítsunk egy szép kis kollekciót a macicsoportban is játszható metaldalokból. Szerencsére a gitárzenei vonalon nem olyan nehéz találni olyan formációkat, akik ilyen-olyan okokból, de készséggel veszik elő fiatalkoruk klasszikusait. Természetesen további tippeket, ötleteket, javaslatokat szívesen látunk!

Mindenkinek megvannak a maga kedvenc Youtube „celebjei”. Még a rockereknek is bőségesen akad csemege a különböző szórakoztató videókból, legyen az ember fia elitista, vagy csak egyszeri rocker, aki csupán a jókedvet kutatja az Internet bugyraiban. Persze ezt a fajta szórakozást is legalább két végéről foghatjuk meg, hiszen vannak az egyedi, akár a kifigurázást sem bánó hibbantak (pl. Rob Scallon, Jared Dines, stb…), illetve vannak azok a gitár- és ki tudja még mi hősök, akik a saját arcukra formálnak, vagy más stílusba öntenek át pop, ne adj isten más stílusú dalokat, ezzel közelebb hozva a két műfajt. Az utóbbi kategóriába tartozik a multiinstrumentalista (a nevével ellentétben norvég származású) Leo Moracchioli, aki nem átall metál panírba forgatni néhány közkedvelt nótát és tegyük a szívünkre a kezünket: jól áll neki ez a felfogás. Tehát Leo Úr munkásságából szemezgetünk kicsit a következőkben, melyek közül párral már nálunk is találkozhattatok.

Mindenkinek megvan a maga szenvedélye. Van, aki bélyeget gyűjt, van aki a szomszédot szereti szívatni, van, aki hetente más cuccokban jár... Aztán vannak azok a beteg állatok, akik a kedvenc dalaikat ültetik át a megszokott rock/metal hangszerelésből valami egészen másba. Most a klasszikus (értsd: nem hagyományosan metalos) hangszereléssel megáldott átköltésekből szedtünk össze Nektek egy csokorra valót, melyek mellé természetesen várjuk a Ti javaslataitokat, ötleteiteket is! Jó szórakozást a listához!

Jó eséllyel már sokan várjátok Corey Taylor megjelenését a legendásan szörnyű Sharknado széria következő részében, mely a nem olyan áldásos keresztségben a Sharknado: The Fourth Awakens címet kapta az alkotóitól. De biztosan sokan tudjátok, hogy nem ez az első alkalom, hogy egy metalénekes komolyabb szerephez jut egy-egy hollywoodi alkotásban. Hát, álljon itt egy tizes lista a 10 metal cameo után, melynek elemeit a Teamrock oldal szerkesztői gereblyézték össze. Természetesen további tippeket, javaslatokat szívesen látunk, akár Hollywoodon kívülről is!