Azzal azt hiszem senki sem bonyolódhat vitába, hogy a New York város kiskamaszainak nagy punkforradalmi színteréből magát kinövő szuperklasszis Beastie Boys az a tipikusan nem rockbanda, amit minden rocker respektál, vagy esetleg a szíve csücskéből erősen favorizál. Persze ehhez azért hozzátartozik, hogy mestereink enciklopédikus tudással nyúltak hozzá briliáns rocktörténelmi pillanatokhoz és transzformálták végül azokat provokatívan igényes rap himnuszokká. Ezeket az átalakulási folyamatokat a következő tíz dalnál pedig mi sem bizonyíthatja érzékletesebben.

Ha mindenképpen lopsz, hát lopj a legjobbtól! - Lehetett a Beastie Boys egyik szlogenje akkor, amikor Paul's Boutique című második stúdiólemezük egyik dalának tákolgatásánál a leleményes The Dust Brothers néven futó producerpárossal összedugott buksikból kipattant az az ötlet, hogy egymásnak eresszenek két gitárhangot a Beatles The End című számából Ringo Starr dobtémájával, egy másik szintén a gombafejűek által feljátszott klasszikusból, ami az Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band. Aztán az egészet lelassították egy harmadik The Beatles dal sebességére. Ebből született a Sounds of Science. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ennél a lemeznél mintegy kétszázötven ezer dollárt költött a kiadó jogdíjjakra a felhasznált zenék kapcsán.

Persze nem volt mindenki boldog attól, hogy a brooklyni srácok szabadon óhajtják használni az ismert zenei mintákat. Az első és egyik leghíresebb Licensed To Ill című lemezük egyik dalához például szintén a Beatles I'm Down című számának radikálisan új verzióját használták, miközben az eredetiének jogtulajdonosa maga Michael Jackson lett, aki meg szerette volna vonni a felhasználás lehetőségét, de végül nem tudta megakadályozni, hogy ebben a formában mégis elkészüljön és kiadásra kerüljön ez a szám.

A kultuszstátuszt élvező Black Oak Arkansas southern rockbanda tagjainak valószínűleg sok mindenki adósa a zeneiparban, de nem csak azok, akik sokat tanultak tőlük, hanem azok is, akik felhasználták debütáló lemezük egyik leghíresebb darabjának, a Hot and Nasty című dalnak a dob és basszus témáját, némi Sugarhill Gang és James Brown mintával elvegyítve. Mindezt pedig szintén a Paul's Boutique lemezen.

Az ezen az albumon zsenialitással felhasznált mesterművek sorának azonban még nincsen vége. A High Plains Drifter című számban ugyanis nem annyira az Eagles és a Ramones kreativitása kerül mérlegre, mint inkább bolondos mestereink képzelőerejének demonstrációja. Ahogy az Eagles hetvenkilencben felvett Those Shoes című dalát összemossák a Suzy Is A Headbanger összetéveszthetetlen eleganciájával.

Míg szintén ugyanezen az anyagon, talán prófétai jövőbelátással azt illetően, hogy a Beastie Boys is lehet olyan magasan, mint a Led Zeppelin, kellő óvatossággal hozzányúltak a legnagyobb meseterek munkásságához is. Akik bevallottan nagy hatással voltak a trióra. Így a tisztelet kimutatásnak is szólhatott, hogy a dobosok generációiban nagy úttörőnek számító John Bohnam a Moby Dick című számban leütött témáját használták alapul és spékelték meg egy jó Alice Cooper gitárral a What Comes Around pörgetésében.

De ez nem az első húzás volt, mikor a három tréfarépa géniusz kimutatta szerelmét a Led Zeppelin és ez esetben Jimmy Page gitárjátéka iránt. Ugyanis a debütáló Licensed To Ill című lemezen már elsütöttek egy mintát, amit a fent említett gitárhős a The Ocean című számban nyomott el anno.

Ha pedig már gitárhősök és maximális tisztelet, természetesen Jimmy Hendrix dolgai sem maradhatnak ki a felhasznált és okosba megvágott zenetörténelmi minták közül. Vagyis azok közül, amiket szeretett volna megvágni a banda a Jimmy James című dalhoz, de az az engesztelhetetlen jogi problémák miatt nem volt lehetséges. Így a Beastie Boys tagjai ügyeskedték fel a Foxy Lady, a Still Raining és a Still Dreaming egyes részleteit, hogy összetudják fércelni ezt a valóban tiszteletadásnak szánt dalt a Check Your Head lemezre.

Aztán itt van még az egyik legkeményebb dal a brigád történetében, ami a furfangos alapállásból elrugaszkodva olyan témákba kapaszkodik bele, ami egyszerre szól a Gépnarancs lélektanának és a sorozatgyilkos Sam fiának. Ami zeneileg is az egyik legütősebb dal lett a banda repertoárjában, ami egyrészt építkezik a Mississipi Queen zenekar Mountain című számából és felüti benne a fejét a Pink Floyd billentyűje is, ami a Time című számból származik.

Ezeken túl azonban van valami, ami ebben a sorban mindennél finomabb. A korai szerzeményeik között egynél ugyanis egyből hozzányúltak az egyik leglegendásabb rock nótához, ami valaha felcsendült. Ez pedig nem volt más, mint az AC/DC Back in Black című dala. Azonban mindezt illegálisan tették, ugyanis a történet úgy szól, hogy Mike D személyesen hívta fel Malcolm Young gitárost ez ügyben, de nem kapta meg a szentesítést. Így a dal csak később kerülhetett fel hivatalos kiadványra, és akkor is inkább dacból, mint engedéllyel.

Ha pedig most várunk egy percet és végig gondoljuk kiknek a neve hiányozhat innen, akkor valószínűleg fel is sejlik majd a válasz, Black Sabbath, de nem fog. Mert itt lejjebb hallhatod azt Beastie Boys módra, hogy milyen az, ha Bohnam dobol Tommy Iommi hozza a Sweat Leaf riffjét és mindehhez trükkös pipettából csepegtettek még némi The Clash mintát is. Csak, hogy tudd, hányas is az a kabát.