Egy éven belül második új lemezével jelentkezik Thom Yorke és Jonny Greenwood (Radiohead), illetve Tom Skinner (Sons of Kemet) triója, a The Smile: pénteken megjelent a Cutouts az XL Recordings kiadónál, és egy videóklip is érkezik a lemezen szereplő Instant Psalm című dalhoz.

A Radioheadből ismerős Thom Yorke és Jonny Greenwood, illetve Tom Skinner (Sons of Kemet) The Smile nevű triója új dallal és látványos videóklippel jelentkezett: megjelent a Don't Get Me Started, melyhez az a Weirdcore nevű vizuális művész rendezett kisfilmet, aki többek között Aphex Twin, Charli xcx és a Radiohead oldalán is dolgozott már.

Nem feltétlen egyértelmű feldolgozással jelentkezett az Imperial Triumphant. A komoly imiddzsel támadó maszkos brigád a Radiohead örökzöldjét, a Paranoid Androidot forgatta át a saját (ál)arcára, melynek az eredménye az alábbiakban csodálható meg. Hogy a dal a csapat augusztus 1-jei budapesti koncertjén felcsendül-e, az azért elég kétséges.

Szeretjük a Ten Second Songs átiratait, variációt, műveit. Az egyszemélyes, néha vendégek segítségét igénybevevő projekt legújabb kiszemeltje a Radiohead legnagyobb slágere, a Creep lett, melyet most emberünk (Anthony Vincent) talán minden eddiginél több rock és metalzenekar "kezébe" adott át. Lesz itt Muse, Deftones, Queen, Devin Townsend és Cure is, de ahogy mindig, most is a legjobb, ha ti magatok csekkoljátok le őket!

Megérkezett a System Of A Down dobosának, John Dolmayannak, vagyis az általa vezetett These Grey Men nevű projektnek már általunk is beharangozott dala, a Street Spirit (Fade Out). A nóta címe többeknek is ismerős lehet, mivel eredetileg egy Radiohead tételről van szó, melyben a két neves muzsikus, az Avenged Sevenfold énekese, M. Shadows és Tom Morello is tiszteletét teszi. Mi ez, ha nem tökéletes összeállítás?

Miután feltörték a Radiohead archívumát és a hacker pénzt követelt a felvételekért, pontosabban, hogy ne hozza őket nyilvánosságra, a csapat lépett egyet: ahelyett, hogy fizetnének százötvenezer dollárt az adatokat eltulajdonító arcnak, az érintett archívumot, a mintegy tizennyolc órányi OK Computer-korszakos próbatermi felvételt elérhetővé tették. Persze illik igyekeznie a lelkes rajongóknak, a Bandcampre felpakolt anyag ugyanis csak tizennyolc napig lesz elérhető, utána törlik őket. A mintegy 1,8 GB-nyi, eredetileg minidiscre rögzített felvétel természetesen meg is vásárolható, a bevételekből az Extinction Rebellion mozgalmat támogatják.

Minden vallásnak megvannak a maga szélsőséges követői, amelyek alapján tévesen megítélhetjük a többi, egyébként békés hívőt. Nem emelnénk ki semmi ilyet, úgyis mindenkinek megvan az elképzelése, miről lehet szó. És igen, a kereszténységnek is megvannak a maga radikális, már-már őrült vonulatai, akiken sokszor már csak nevetni tudunk (természetesen tisztes távolságból). Ilyesmi lehet a lenti képet készítő felekezet(féle), a New Generation For God, akik szerint a Radiohead frontembere nem más, mint a megtestesült Antikrisztus, vagy legalábbis valami hasonló lehet a mondanivalója.

Az angol Radiohead hosszú évek alatt szinte megkerülhetetlen tényezővé vált a zenei palettán. Mainstream-nek túl underground, underground-nak túl mainstream alteros zenéjük arra a szintre emelte őket, hogy nevük hallatán úgyszólván mindenki elismerően csettint.

A Music Television hazai foghatóságának hőskorában, 1992 körül  ismertem meg az együttest a Creep című slágerrel, melyet az említett csatorna ronggyá játszott. Azért szerettük, mert a fojtott verze után és a refrén előtt Thom Yorke olyan királyul csap háromszor a húrok közé. Emlékszem mindig azt vártuk, mikor jön a grgü, grgü, grgü.

A megalakulása óta a Thom Yorke – ének, gitár, zongora, Colin Greenwood – basszusgitár, vonósok, Phil Selway – ütőhangszerek, Ed O'Brien – ritmusgitár, háttérének, Jonny Greenwood – szólógitár, billentyűsök felállásban játszó csapat a 80-as évek közepén alakult és nevüket a Talking Heads Radio Head című száma után vették fel. A kezdetek nehézségei után, mindjárt a 92-ben kiadott Pablo Honey című első lemezük siker lett, köszönhetően az előbb említett Creep-nek. Az 1995-ös The Bends már a világsikert is meghozta az ötösnek, több zenei szaklap az év lemezének választotta, és hetekig vezették a különböző listákat.   

Következő, OK Computer című lemezük Grammy díjat nyert a Legjobb Alternatív Album kategóriában, addigra már lemez- és dollármilliomosok voltak. Ez az album, melynek   Karma Police című dalához forgatott klipjében a mi jó Kovács Lajosunk (Argo ugye) menekül egy bazi nagy limuzin elől.
A következő Kid A megint Grammy-t nyert, a kritikusok már nem találtak jelzőket a zenekar dicséretére, az utána kiadott 2001-es Amnesiac és 2003-as Hail To The Lief is nagy sikereket ért el. Ez utóbbi lemezük már megjelenése előtt letölthető volt különböző megosztási pontokról, ami csak előrevetítette a 2007-ben kiadott In Rainbows-szal kavart botrányt, miszerint a zenekar annyi pénzért szerette volna letölthetővé tenni a lemez dalait, amennyit az mindenkinek megért. Ment is a sajtón keresztül az üzengetés a korábbi kiadóval, hogy ez mennyire helyes és hogy alapjában rengetheti meg a zeneipart.

A hosszú bio-, és diszkográfia után essen pár szó a lemezről is. Hogy a EMI kiadó és a zenekar is korrektül emlékezzen meg a házasság hosszú és szép éveiről, kiadásra került ez a válogatás, amelybe tudtommal a zenekarnak beleszólása túl sok nem volt. Az 2003-ig kiadott hat lemezről tartogat jó pár nótát. Azért a jó pár kifejezést használtam, mert vagy négyféle verzióban (cd, dupla cd, négy bakelit, dupla cd + dvd) jelent meg, kinek-kinek pénztárcájához vagy az igényeihez mérve.    

Sok tudatosságot az összeválogatott dalok sorrendiségében nem találtam. Maradjunk annyiban, hogy nem időrendi sorrendben lapátolták fel őket a discre, de azt gondolom válogatáslemezről lévén szó ez annyira nem számít. A legnagyobb nóták úgyis itt vannak. Felcsendül a Creep, a Just,  a Karma Police, a No Surprises, a The Bends, a Pyramid Song, vagy a Street Spirit, hogy csak kapásból a legnagyobbakat és legismertebbeket említsem.

Nyilván a kiadó még egy utolsó bőrt le akart húzni a bandáról és ez bizonyára sikerül is neki, de ahogy az elmúlt hetek albumlistáira rápillantottam a zenekar sem fog olyan rosszul járni, hiszen elég előkelő helyeken tanyázott a lemez, ami azért sejtetni engedi az eladott példányszámot.

Soha nem tudtam eldönteni, hogy egy válogatás lemez a trú rajongóknak szól e vagy azoknak akik csak úgy éppen ismerik az együttest, de egy soralbummal sem rendelkeznek. Azt hiszem ez az album jó lesz mindkét tábornak, mert fanatikus rajongó a széthallgatott sorlemezek között mindig felteheti a legnagyobb dalokat, aki meg csak ismerkedni akar az együttessel az úgyis ehhez a válogatáshoz fog nyúlni.

Kovács Lajos (Radiohead - Karma Police)