1989.05.18. Ez az a nap, amikor Kerry King Dallasban beugrott a Panterához, hogy jammeljen egy jót. Persze valaki nagyon ráérzett, hogy ez történelmi pillanat lesz, fel is vette a délután eseményeit, így két órányi (nem feltétlen jó minőségű) anyag áll rendelkezésre. Mindez azért, hogy csorgassuk a nyálunkat, irigykedjünk, vagy csak úgy általában csodálkozzunk a már régmúltnak mondható idők eseményein.

Már öt éve, hogy elhunyt a Slayer gitárosa, Jeff Hanneman. A szőke húrmester, akinek több Slayer-, sőt, metaltörténeti klasszikust, így egyebek között az Angel Of Deathet is köszönhetjük, finoman szólva is nagy hatással volt az elkövetkező zenekarok stílusaira. Erről a nem kis hatású emberről emlékezett most meg a zenekar volt dobosa, Dave Lombardo.

Rob Scallon, aki egyébként egy nagyon jó gitáros, szereti a dalokat kifacsarni egyéb hangszerekre. A millió ukulelés átirat mellé most bepakolta a Slayer egyik klasszikusát, a koncerteken mostanában méltatlanul mellőzött Bloodlinet, ráadásul női segítséggel, Sarah Longfield vendéghangjával.

Augusztus 26-án, San Joséban fejezte be a búcsúkör észak-amerikai kanyarját a Slayer. A buli egy daláról, a Hell Awaitsről a Capital Chaos TV csinált egy többállású videót, mely kb. egy több szemszögből összeragasztott rajongói videónak felel meg, de azért jó ránézni. Nézzetek rá ti is! Aki még nem tudná, annak mondjuk, hogy a zenekar búcsúturnéja november 23-án Bécsig is elér, ahol a Lamb Of God, az Anthrax és az Obituary társaságában játszanak.

Mivel mindenhol brutális tömegeket vonz, a Slayer a jövő évben is folytatni fogja az elköszönést. Egyelőre az észak-amerikai kanyaron vannak túl, ősszel jön az Európa-kör (hozzánk legközelebb Bécsben fordulnak meg), majd 2019-ben érkezik a további menet: Dél-Amerika, Ausztrália, Japán, de nem félünk attól, hogy ne jönnének még errefelé, lévén, hogy a 2019-es Hellfestre már le is szerződtek.

A Slayer búcsúturnéjának a torontói állomásán kidobtak egy rajongót. Ebben nincs semmi, megesik jobb helyeken is. Csak azt nem tudni, hogy ezt a komát miért távolították el. Akármi is volt az ok, ő inkább úgy döntött, hogy az egész nem volt igazságos és látni szeretné búcsúzó kedvenceit, így "visszatávolítja" magát, ami csak azért nem volt egyszerű, mert a csarnok egy szigeten figyel. Emberünk hallgatván az ösztöneire, beúszott a helyre, ahonnan ezúttal hypothermia (lehűlés) miatt kellett elszállítani - a rendőri beavatkozás már csak bónusz volt. Viszont az Anthraxes Scott Ian jóvoltából legalább megkapta a tizenöt perc hírnevet! Nagy pacsi az emberünknek!

Nem most volt, nem is jó minőségű a felvétel, de azért csak meglett örökítve, amikor a Death a Schuldiner / Locicero / DiGiorgio / Hoglan felállásban eljátszotta a Slayer-féle Black Magicet. Az egész 1993-ban történt, szerintünk sok hozzáfűznivalót nem igényel a történet.

November-december magasságában Európától is elbúcsúzik a Slayer. A thrash legendák a Lamb Of God, Anthrax és az Obituary társaságában fogják szétszeletelni a kontinenst, melynek a hozzánk legközelebbbi állomása Bécsben lesz november 23-án. A jegyeket jövő hét péntektől kezdik árusítani, az amcsi turné tapasztalatai alapján érdemes gyorsan lépni az ügyben!

A Loudwire megint jó kis trolletetésre vállalkozott, amikor gondoltak egyet és rangsorolták a Slayer eddig kiadott összes dalát. Veszélyes, mert honnan lehet tudni, hogy az egyik jobb, mint a másik? Meg amúgyis, mi alapján lesz jobb az egyik a másiknál, ha mindenkinek más a kedvence? Az biztos, hogy akármit is csináltak a búcsúturné amerikai kanyarját teljesítő Kerry Kingék, a korai lemezeket preferálták a szerkesztők, ugyanis első húszban egy 1990 utáni dal sincs - értelemszerűen az újabbak a lentebbi helyekre kerültek. Persze az első tízből legalább ötöt mindenki visszakézből meg tudna mondani, de azért lássuk, hogy vélekednek a Loudwirenél.

Egy hat, darabonként kétszámos kislemezre osztott 6.66 inches vinyl újrakiadás képében jelenteti meg újra a 2015-ös nagylemezét a Slayer. A már a búcsúturnéját toló thrash veteránok legutóbbi termésének, a Repentlessnek ez a fajta verziója június 6-tól lesz elérhető a rajongók számára, melybe a lenti videón keresztül már bele is tudtok kukkantani.

A Slayer nem is olyan régen elkezdte a saját öntörténetének felgöngyölítését. Igaz, az első rész után kicsit hosszabb szünetet tartottak, mint sejtettük, de megérkezett: itt a második szelet, hogy aztán még türelmetlenül várjuk a folytatást!

A búcsúturnéján tevékenykedő Slayer dobosa, Paul Bostaph körülbelül olyan, mint egy gép, nem mintha sokaknak be kellene mutatni a képességeit. A God Hates Us All lemezen megjelent Disciplet és az új lemezes You Against Yout is úgy nyomja az öreg, hogy sok fiatal megirigyelné, ha így menne neki a tudomány. De talán nincs is mit kertelni ezen, íme a két említett dobvideó a Mestertől.

Az idei év első atombombasúlyú zenei híre a Slayer búcsújának bejelentése volt. Persze az egész nem valami kisstílű valami lesz, az amcsi kanyaron (reméljük, Európába is így jönnek majd) a Lamb Of God, az Anthrax, a Behemoth és a Testament fogja felvezetni a thrash nagyágyúit, akik felkészülvén a búcsúra, elkezdtek visszaemlékezni. Mindezt egy Youtube-sorozatban teszik meg, melynek az első része, amely a kezdeti időszakról, a zenekar alapítása előttről szól, már el is érhető, íme!

Ha már úgyis búcsúzni fog a Slayer, itt az ideje, hogy hangolódjunk, mert hogy muszáj lesz elmenni a legközelebbi koncertre, az kutyaisten (reméljük, Budapest sem fog kimaradni)! De hogy addig is legyen mivel melegíteni, itt egy 1994-es, egyébként a brazil Monsters Of Rockon rögzített koncert, tele-tele csupa örökzölddel.

Azt, hogy egy epikus összeállítású, várhatóan jó sokáig elhúzódó turné keretein belül búcsút int a rajongóknak a thrash metal alapvetés Slayer, talán már senkinek nem kell külön ecsetelni. Ha szerencsénk van és még három évig búcsúznak a veteránok, akkor éppen négy évtizedes munkásságot maguk mögött tudó négyes számtalan kötelező klasszikust adott a metalnak, szinte minden albumuk alap hallgatnivaló a keményebb műfaj kedvelőinek. A lenti összeállítással, melyben minden albumról egy-egy dalt emeltünk ki, azoknak tervezünk segíteni, akik valamiért a föld alatt töltötték a metalos éveiket és nem ismerik Tom Arayáék munkásságát. Vagy ha éppen valaki fel szeretné eleveníteni, milyen fából is faragták a Slayert.

A hét tagadhatatlanul legnagyobb, legfontosabb híre, legalábbis a metalzenei berkeken belül, hogy egy epikus összeállítású búcsúturnét követően végleg leteszi a lantot a Slayer. Mondjuk Kerry King pont nem, ha hihetünk a feleségének, aki szerint a kopasz riffmester továbbra is ontani fogja a dalokat magából, még nem tudni, milyen kereteken belül. Maga a bejelentés persze nem maradhatott más zenekarok részéről sem visszhang nélkül, Dave Mustaine például még örömmel benne lenne egy Big 4 buliban, legalábbis ha rajta múlna, erről a Revolver magazinnak számolt be.

Igaz, még pontos dátumokat és helyszíneket nem tudni, de az biztos, hogy mindenkinek kötelező lesz megjelenni a thrash alapvetés búcsúturnéján. Miért is? Mert egy olyan, korábban már betippelt (nem zörög a haraszt, ugye) csomaggal fognak odavágni utoljára a veteránok (egyelőre májusban és júniusban Észak-Amerikában), amit talán még évek múlva is emlegetni fognak a metalosok: a Slayer mellett ugyanis a Lamb Of God, az Anthrax, a Behemoth és a Testament is színpadra fognak lépni a koncertek folyamán, szóval... van még kérdés?

Egy utolsó világkörüli turnéra indul, hogy aztán lezárja az 1981 óta tartó munkásságát a Slayer. Erről a Facebookon közzé is tettek egy videót, így úgy néz ki, a 2015-ös Repentless már folytatás nélkül marad. Hogy mikor, merre fordulnak meg a veteránok, egyelőre még nem tudni, de remélhetőleg Magyarországra is ellátogatnak majd.

Hát, ha tényleg összejön ez a kanyar, akkor az USA egy elég masszív, mondhatni behemót (haha) kanyarnak lehet részese. A négy amerikai legenda és a black veteránok egy közös bulit már tuti tartanak, június 4-én, Readingben.

Ha az olvasottságért cserébe mindenképpen kötelező posztolni naponta minimum egy, de leginkább öt írást, ahol nagybetűvel van kiírva valamelyik mainstream metál banda neve, akkor legalább szülessenek olyan bejegyzések, amik a legjobbakról szólnak, azok hőskoráról szólnak. Nem pedig a pénzről vagy a pózról szólnak. Ahol az egykori vagy mondvacsinált kemény gyerekek a popbandák attitűdkészletével prostituálják a szenvedélyt, ami a zenélésbe hajtotta vagy hajthatta volna őket igazán. Menjünk vissza tehát az időben. 1985 környékére. Amikor a Slayer abban a Dynamo klubban játszott Eindhovenben, ahol akkoriban kezdtek el a hely parkolójában fesztiválokat rendezni és még fogalmuk se volt róla, hogy tíz év múlva ők csinálják meg az évtized buliját. Mint ahogy valószínűleg a Slayer sem sejtette ott és akkor, hogy milyen hosszú lesz ez az út.