Az olasz trió nem aprózza el, és a két évvel ezelőtti csodálatos Eve után ismét itt vannak, rögtön egy dupla albummal, amit ugyan két részletben adnak ki, de még mindkettőt idén. Az Oro címet viselő dupla opusz első részén az Opus Primum-on a csapat nem sokat változtatott az Eve-nál bevált recepten, maradt a szinte instrumentális, pszchedeliával és drónolásokkal átszőtt doom/sluge/stoner muzsikánál. Persze az apró változások rögtön szembetűnőek, ha az ember beteszi a bő 10 évvel ezelőtti Godlike Snake albumot. Rendesen érződik mennyit fejlődött és érett az Ufomammut. Habár dalokra, sőt mint látjuk két részre osztották az egyetlen monstre nótát, az Oro-t, az Eve-hez hasonlóan ezúttal is egyetlen nagy hömpölygő nótáról beszélhetünk, így a dalok inkább movement-ként értelmezendően, mint rendes dalokként. Ha pedig movement, akkor magától értetődő, hogy nem hallgatunk dalokat önmagukban, csak is lemezt, egyben.