A borongós őszi idő és a melankolikus, nyomasztó vagy egyenesen letargikus muzsika, mondhatni, együtt jár. Würzburgban legalábbis az elmúlt évtized második fele óta ez a helyzet, így aki kicsit is vonzódik a Hammer Of Doom fesztivál nevében hirdetett irányzathoz annak ilyen-olyan „leágazásaival” együtt, és némi zenei kalandozás sincs ellenére, az november közepére mindig nyugodtan tervezhet egy hétvégi kirándulást a turisztikai szempontból sem jelentéktelen Majna-parti városba.

Folytatódik az underground sikerszéria a németországi Würzburgban. November 15-16. között immár tizennegyedik alkalommal tartják az irányzat legrangosabb nemzetközi seregszemléjét, sőt az idei Hammer Of Doom fesztivál felhozatala sem csupán a stílus adta keretek között számít sokszínűnek, de a „határokon” túlra is ki-kitekint.

Uli Jon Roth alapjaiban határozta meg az 1970-es évekbeli – vagyis a listavezető slágerek és aréna-, illetve stadionturnék előtti – Scorpions hangzását, kiválása óta pedig nem csupán zeneileg vált egyre sokoldalúbbá és teljesedett ki, de pozitív életszemlélete folytán is jelenséggé vált a rock muzsika világában. Művészként (és, mint látni fogjuk, afféle zeneelmélet-oktatóként!..) ma is a folyamatos előrelépés a célja, ahogy az az alábbiakból is kiderül, 2015 elején azonban egy időre visszakanyarodott a bő négy évtizeddel ezelőtti önmagához és egy dupla CD-vel jelentkezett, amelyre a Scorpions azon korszakának szerzeményeiből szemezgetett. Baráti hangulatú és hosszas beszélgetésünkre ennek kapcsán került sor.