A Velvet Stab története a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza. A punkos elemek a kemény zúzások és a dallamos ének jól megfér egymás mellett zenéjükben. Bajnóczi Piroska a zenekar három tagjával beszélgetett múltról, jövőről és sok minden másról.
„Meleg színek ölelnek,
Éles késhegy villan mögötted,
Árvalányhaj tova, hirtelen rettegés,
Még szúr a kés.
Őrültek tánca, betegek melegágya,
Szirom lehull, tüskehúr,
Az égből nyilak, vízből hidak,
Melynek vége téboly tépte kolonc.”
Rise Against vagy Velvet Stab? Miért?
Kátai Tamás (Tomi - dob): Velvet Stab! Rise Against-et csak azért játszunk, mert nagyon szeretjük őket. Volt egy Dürer kertes buli, ami a „Szegény Ember Nowarokkja” néven volt hirdetve. Ennek az volt a koncepciója, hogy minden zenekar eljátszik egy külföldi zenekartól két számot. Mi a Rise Against-et választottuk nyilván a szimpátia miatt, és így belekerült a koncert programunkba kettő szám, amik utána - bárhova is mentünk - tök jól működtek élőben. Mi is élveztük ezeket játszani, Pityinek is jó a hangkaraktere ezekhez a dalokhoz és emiatt kitaláltuk, hogy csinálunk egy Rise Against Cover zenekart. Éppen pár hete volt a debütáló buli a Dürerben a Guilty Parties-zal és a Faith No More Tribute-tal. Úgy néz ki, hogy ennek folytatása is lesz, mert tök jól vették az emberek Pesten is. De mindenképpen Velvet Stab, mert Velvet Stab!
A döfés bársonyban fáj a legjobban?
Nagy Viktor (Mánü - basszusgitáros): Igazából ez csak egy fura ellentétpár volt és még az előző énekes találta ki. Mi nem gondolunk bele mélyebb tartalmat, de a bársonynak nem olyan jó a döfés, mert elég puha.