A blog indításakor külön rovatot szenteltünk fiatal tehetségek bemutatásának. Örömmel tesszük ezt, hiszen a hazai rock/metal életet csak ők vihetik előbbre. Nyílván a zenekarok által küldött anyagokról alkotott véleményünk csak a miénk, de azért szeretnénk minél objektívebbek lenni.
Ez utóbbi mondatot nem kifejezetten a gyöngyösi Zyon öt számos Choice című EP-je kapcsán írtam, hanem úgy általában. Bárki nekünk küldött anyagát meghallgatjuk és elmondjuk róla a véleményünket. Dicséret esetén kéretik nem elszállni, negatívabb hangvételű kritika esetén pedig ne tessék minket édesanyánk hátsó felébe küldeni - mi csak azt írjuk, amit érzünk.
Szóval a 2003 őszén alakult Zyon pár korai tagcserét követően, már öt éve zenél együtt a Magyar László – ének, Szujó Péter – gitár, Szabó Gábor – gitár, Igliczki Péter – basszus, Nagy Péter – dob felállásban. A zenekar kezdetben a nu metal vonalon mozgott, de mostanra saját bevallásuk szerint a metal/core irányába orientálódtak. Azért pár korábbi nu metálos elem a Choice-on is megmaradt és én némi trash ízt kiérzek a nóták mögül, na meg egy kis északi vonulatot. Az együttes mára már több mint hatvan koncertet adott és az Emergenza tehetségkutatón is szép eredményeket értek el.
A Choice EP 2008 nyarán készült és korrekt kis munka lett pedig a felvételeket egy az egyben maga csinálta a zenekar. Az egyből kihallatszik a dalokból, hogy nem zöldfülű kezdők követték el őket. Kiváló zenészi teljesítmények vannak a hangszeres posztokon, Nagy Péter különösen jókat üt, de a húrosok sem piskóták. A The Devil's Wedding-gel nyit a lemez. Kiváló tempóváltások és riffek jellemzik a dalt, melyre dallamos – amolyan svédes - szóló kúszik be. Az ének kiabálós, hörgős, néhol megnyugvó részekkel. A zenéhez igazából illik Magyar Laci hangja, viszont hosszú távon - értek ezalatt mondjuk egy teljes nagylemezt – mindenképpen több változatosság kellene bele, mert nagyon egyformává teszi a dalokat. A kettes Choice az egyik legjobb nóta az anyagon. Jó kis Pantera rokon riffre építkezik, nagyon jó felépítéssel bíró szerzemény. Headbangereknek kimondottan javallott darab. A hármas, sodró, klasszikus metál témákra is építkező Built Around You szinte leviszi az ember fejét akkora energiával rendelkezik, kiváló nóta. Az ezt követő Just Do It dühe valahogy egy kicsit agyonnyomja a nótát, bár az kétségtelen, hogy ezzel is falat lehetne bontani. Az ötös Our Judge megint egy kis svéd vonulattal bír, eszeveszett tempók szavalós refrén, de összességében ez is jó nóta.
A lemez többszöri meghallgatása után azt mondhatom, hogy mindenképpen van honnan és miből építkeznie a Zyon-nak, ezt a Choice is bizonyítja. Még egy pici pluszt a nótákba építve az első nagylemezre simán a stílus magasiskoláját mutathatják be. Ahogy látom a kitartással nem lesz gond, és ha lesz nagylemez mi kérünk abból is.
Az EP teljes anyaga meghallgatható a zenekar MySpace oldalán: Zyon MySpace - Choice EP online
Zyon : Choice (live at Kőszeg)
A BestBuy.com -on már lehet előrendelni a november 23.-án megjelenő Chinese Democracy albumból. Háromféle borítóval és bakeliten is meg lehet vásárolni (ára 14 ill. 20 USD). Tehát akkor úgy néz ki, tényleg megjelenik végre az új Guns lemez. Kérdés, hogy kíváncsi-e még rá valaki...?
Szabó Lacival a LOTS gitárosával pár hete váltottam egy rövid mail-t. Akkor még sem ő, sem én nem sejthettem, hogy az a bizonyos kritika csak megszületik, igaz egy pici kerülővel. A hazai stoner metál élet idén különösen erős, elég ha csak a Saint Petrol nagyszerű Greatest Tits című lemezét említem. A Locust On The Saddle hasonló zenét nyomat annyi különbséggel, hogy itt komorabb a megközelítés.
Kezdhetnénk akár Led Zeppelin-nel vagy Black Sabbath-tal is, de nem tesszük, annak is eljön majd az ideje és különben is nem ígértünk a sorozat indításakor időrendi sorrendet.
Rövid átszerelés és a fejgépet kezelők ovációval kísért színpadmászása után, nem sokkal negyed tíz előtt a Life In Technicolor hangjaira felgördült a függöny és valami olyan vette kezdetét, amit nehéz szavakkal hitelesen leírni. Az hogy szinte az egész Viva La Vida-t eljátszották nem is lepett meg, de ahogy a négy katonai uniformisba öltözött ember által prezentált zene élőben egyszerre maga alá temeti és felemeli az embert az valami hihetetlen. A színpadtechnikáról nem is beszélve. Hogy cd minőségben szól a zene már megszokhattuk, de öt két-három méter átmérőjű gömb projektorként való alkalmazása, élő videóstúdió csatasorba állítása és még rengeteg apró nüansz, a mozgó reflektorsorok, az uv fények, a konfetti-lepke eső, satöbbi mind arra utalt, hogy ez bizony tényleg a profizmus legfelső szintje. 
A közönség szinte végig extázisban volt, láthatóan a zenekar is nagyon élvezte az estét. Chris Martin szuggesztív kisugárzása és a második nótaként előadott Violet Hill végén magyarul háromszor elmondott köszönjük-je pedig láthatóan megolvasztotta mindenki szívét, onnantól kezdve a tenyeréből ettek, még akkor is ha a hangja nem mindenhol volt rendben, amit fogjunk arra hogy a turné közepe fele egy picit már kikészülhettek a hangszálai. Abszolút séróból, minden erőlködés nélkül ment minden, amibe pár zenei baki is belefért, de ettől élő egy koncert. Az In My Place közben mindenki kedvenc énekese előbb majdnem orra bukott Guy Berryman basszusgitárosban majd a mikrofonjával fordulásból jól koponyán küldte a mögötte gitározó Jonny Buckland-et, amitől majdnem röhögésbe fulladt a dal. Volt aztán itt előtte és utána minden, ami tőlük a legnagyobb: Clocks, Speed Of Sound, Cemeteries Of London, 42, Fix You, a közönség közé nyújtott kis-színpadon eljátszott Talk és The Hardest Part. 
A legnagyobb dobásukat aztán egy kicsit későbbre tartogatták, hiszen a nagy sötétből egyszer csak a lelátó egyik nézői feljárójában eljátszott The Scientist és a Will Champion dobos által elénekelt Death Will Never Conquer kétségtelenül az est csúcspontja volt. 
Paul Gilbert, aki a Mr.Big zenekarral elért sikerek után, 1997-ben szólókarrierbe kezdett 2008. október 12.-én ismét Budapestre látogat és az A38 hajón ad koncertet (kezdés: 20:00).