Ez év elején megjelent a banda második nagylemeze, melyet  a Fülöp Gábor - gitár/ének, Bodor Máté - szólógitár, Horváth István – basszusgitár és Czakó Dániel – dob felállás rögzített. A sors fintora, hogy azóta Bodor Máté sem tagja már a zenekarnak. A Zsarnok érdekessége, hogy a lemez külföldön történő népszerűsítésének érdekében angolul is megjelent Under The Heel címmel – ugyanazon a korongon -, mely a magyar nyelvű dalok átiratait tartalmazza.

 

Nos az Overload által művelt trashes elemeket vastagon tartalmazó heavy-power manapság nem oly népszerű. A Zsarnok-nak olyan oldszkúl megszólalása van, hogy akár a 80-as évek végén is íródhatott volna. Fülöp Gábor énekes-gitáros amúgy elég smirglis hangon énekel. Néhol beugrik az egészről a Moby Dick neve, amit nagyban erősít Gábor Smicihez hasonló orgánuma. Egyébként ő a zenekar motorja: zene és szövegíró, valamint producer is egyben. A lemezt is az ő saját stúdiójában rögzítették. Utólag azt mondom jó lett volna azért egy producer külső füle, mert a zenében amúgy meglévő lendület, agresszivitás nem jön át teljesen. Különösen a dob hangzásra lehetett volna nagyobb súlyt fektetni, de a  döngölő gitárokra is ráfért volna néhol egy kis kakaó. Mindettől függetlenül a riffek jók és azért heves bólogatásra ösztönözhetik a hallgatót.

 

A dalok igazi mondanivalóval rendelkeznek, elég sok társadalom kritikát fogalmaznak meg, de inkább a világ általános bajaival foglalkoznak, mint sem heves politika kinyilatkoztatás ez. Az akusztikus hangokkal kezdő Állítsd Meg! kiváló felépítésű nóta jó riffekkel, technikás szólóval. A kettes Zsarnok nagyszerű riffre épít – igaz valahonnan nagyon ismerős – és a kétlábgép is pusztít rendesen. Összességében a régi Sepultura villant be pár megoldásáról. A széttorzított gitárral nyitó Gyilkosok Gyilkosa nagyszerű szólóval ajándékozza meg a hallgatót és a düh is szétfeszíti a nótát. Az ezt követő döngölő Magányos Hős epikusabb húrokat penget, amit egy kiváló szóló koronáz meg. A némileg halványabb Ne Várj! középtempós nóta, amely valahogy nem bontakozik ki. A hatos Kemény Kövek rideg hangjaiból egy dallamosabb verze bontakozik ki, ezt ellenpontozza a jóval mélyebb, szinte hörgős refrén és a gyors tempó. A XX. Századunk pattogó ritmusú reszelése a leginkább hazafias nóta, melyből a történelem során elszenvedett sérelmek sem maradhattak ki. A nyolcas Hideg Eső sodró lendülete messze repíti a nótát, amihez a jó gitárjáték nagyban hozzájárul. Az albumot az akusztikus Még Mindig zárja Gábor érces énekével.

 

 

Az Overload második albuma a műfaj szerelmeseinek kellemes perceket okozhat. Én kívánom nekik, hogy sikerüljön egy stabil felállást találni, mert a hazai sikerekhez, de még a felszínen maradáshoz is elengedhetetlenül szükséges ez. A többi csak ezután jöhet.