Mit lehet várni egy olyan bandától, melynek két oszlopos – egyben alapító  – tagja a Hatebreed énekese (fő üvöltője) Jamey Jasta és a Crowbar, valamint Down együttesek szakállas gitárosa Kirk Windstein. Nos könnyed esti tánczenét semmiképpen. Ellenben aki kultiválja a mélyre hangolt, doomos, sludge, stoner és néhol hácé elemeket is magán viselő muzsikát az a megjelenés után azonnal szerezze be a csapat második Behind The Blackest Tears című albumát.

A két főkolompos csapatát  Steve Gibb gitáros, Matthew Brunson basszer és Derek Kerswill dob alkotja még és a kisebb csoda kategóriájába tartozik, hogy a Hatebreed és a Crowbar és Down mellett egyáltalán meg lehet oldani a Kingdom Of Sorrow működtetését. Jamey tavaly a Hatebreed-del adott ki lemezt (Diszkréten tépi le az arcodat: Hatebreed - Hatebreed) Kirk pedig a Down-nal turnézta széjjel az agyát, júliusban pedig a Crowbar-ral teszi tiszteletét a Wigwamban.

Mindezek mellett megszületett a Kingdom Of Sorrow második lemeze is, 12 új dallal. Talán mintha kicsit groove-osodtak volna, de a zene alapvetően maradt az ólomsúlyú metál kategóriájában. Már a kezdő Enlightened Too Extinction megmutatja miről is lesz itten szó. Súlyos, mélyrehangolt mázsás riffek, néhol üvöltözősebb, néhol tisztább énekkel, Kirk Windstein esetleges közbemorgásaival, de valahol mégiscsak hatásos módon elővezetve. Innentől a recept adott, hasonló vizeken evez az egész album. A God's Law In The Devil's Land meglepően fogós dallamokat is produkál. A Monuments Of Ash sötét riffjei gyalulják az agyat rendesen, a címadó pedig a középtempós groove-okra épít, amiket aztán az ezt követő Envision The Divide még megfejel rendesen.

A dolog kétségtelenül elég hatásos, de a nagy katarzis a dalok hasonlósága miatt mégis elmarad. Ezen próbál oldani az érdekesen induló From Heroes To Dust, mely lassabb csapásokkal evez, csakúgy, mint a középtempósan őrlő Along The Path To Ruin és a kétlábgépet is csatasorba állító With Barely A Breath. A Down hagyományait ápoló The Death We Owe igencsak jól esik a nyakizmoknak. A Sleeping Beast-ben aztán kiengedik az állatot a ketrecből, mert ez egy jó kis hácé alapú vadulás gyors tempóban. A Torchlight Procession-ben visszatér a masszív középtempó és a nagyon picit dallamosabb ének is, míg a záró Salvation Denied a Sleeping Beast vadulós vonalát viszi tovább.

A pici monotonitást leszámítva ez egy jó és bivaly lemez, melyet nem is húznak sokáig. Aki odáig van a súlyos, mélyrehangolt, de groove-os dolgokért az nem tud hibázni a Kingdom Of Sorrow új lemezével. Aki pedig nem akar vakra menni, az a június 8-án megjelenő albumot most teljes egészében meghallgathatja a Kingdom Of Sorrow MySpace oldalon.