A magamfajta öreg rocker-rókák minimum egy darab Mr. Big élménnyel azért rendelkeznek. Anno az MTV-n (az emtívin, és nem az emtvén) orrba-szájba nyomtak egy klippet, amivel nehéz volt mit kezdeni. (Azt hiszem, pont az Extreme More Than Words-ével egyidőben.) A dal módfelett egyszerű megfejtésnek tűnt az én Queensryche-hoz (Maidenhez) szokott fülemnek, de mégis olyan volt mint a francia-krémes: már untig elég, de azért még egyet harapok belőle. Valószínűleg nem csak így gondolkodhattam így, mert ez után a To Be With You címre hallgató zöngemény után gyorsan piacra dobtak egy kétszázezredik Wild World-feldolit (egy légyre vadászó kaméleon volt hivatva a világ vadságát szimbolizálni a klipben).
Talán úgy ’96-ig képben volt nálam a zenekar, majd úgy hírlett: szekerük rúdját Japán felé fordították (némi képzavar, hogy az óceánon nem könnyű szekérrel átjutni). Ha viccelődni akarnék, azt írnám: ez volt a (Mr.) Big in Japan, de ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy a japcsik a kemény hajtás dacára, hogy a frászba tudnak ennyi szabadidővel rendelkezni, hogy minden koncerten ott vannak, minden cd-t megvásárolnak.. Állítólag még a mi Neoton Família-jégkrémünket is benyalták, Nagy Úr viszont nekik nyalt be jó mélyen az I love you Japan (érdek-)szerenádjával.
Nem tartozott számomra tehát a legszimpatikusabb csapatok közé a Mr. Big, ezt a visszatérő albumot mégis reménykedve vártam. Régen valahogy úgy hittem, a re-union arról szól, hogy megvénült rock-munkások még utoljára egy jót akarnak kaszálni, de nem! Inkább arról van szó, hogy ugyanaz a négy-öt ember végigmegy újra az úton, ahol már tudják, hol vannak eldobott banán-héjak, veszélyes kereszteződések. Ily módon görcs nélkül, csípőből tüzelhetnek a megszeppent hallgatóságra. Legutóbb a Europe (’09-es) visszatérése is jól sült el.
Ez a What If... is jól kezdődik. A „kislemezes” Undertow dallal. Ez egy intelligens szám, akár a Queensryche is eszünkbe juthat róla. Magyar címe: „hullámtörés”, mintegy valóban előrejelzi, mire számíthatunk ezután. A hullám megtörik, és a víz kicsit langyosabb lesz. Cindarellás dirty, megvadítva néhány jobban sikerült Bon Jovis refrénnel. American Beauty, Once Upon a Time, Kill Me With a Kiss – könyörgöm, 2011-ben hogy lehet ilyen dalcímekkel operálni? A dalok is pont olyanok, mint a címek, úgy látszik, a nomen est omen bölcsessége Nagy Úréknál mindig fokozottan érvényesül.ű
A lemez-borító szárnyas kismalaca láttán azt gondoltam először, hogy a rajzoló a telefonban Mr. Pig-nek értette a zenekar nevét, de azután rájöttem: zseniálisan manifesztálta a feelinget, mely körüllengi ezt a munkát. Ha még bírjátok közlöm: megszületett a To Be With You méltó utódja All The Way Up címmel! Nem rosszabb, csak én lettem öregebb, így már ez a kései utód nem tud bevinni az erdőbe.
A kommentelők közül pedig azoknak, akik „nem egy csókkal akarnak engem megölni”, (hanem jégcsákánnyal) üzenem: rendkívül önmegtartóztató módon kihagytam még életem legjobb poénjait dalcímekről, rózsaszín gitárokról, és hasonlókról. Sőt, mindezt megfejelem egy vallomással: szeretnék egyszer olyan lemezről írni, mely vagy tökéletes, vagy egyértelműen trágya, mert ez oly egyszerű volna, de ilyen nagyon ritkán akad. A dolgok nem fekete-fehérek, hanem annál sokkal árnyaltabbak, így kötelességem az album néhány erősségéről is hírt adni. Van például egy IGAZI rock-balladánk: I’m Stranger In My Life. Ugye, már megint a címből tetszik ki, hogy ez nem egy újabb baby-zös opusz.. Kicsit 90-s feeling, kicsit túlciráldázott refrénnel, de mégis felsóhajtottam: na lám, tudtok ti, ha akartok.
No jó, tényleg tudnak, és azért minden dal „oda van téve”, ráadásul egyetlen hallgatás után beeszi magát az agyba néhány jobban sikerült refrén: én az As Far As I Can See-vel jártam így. Félreértés ne essék: magam is fogom még hallgatni ezt a cd-t, ha mást nem is, de a három említett kedvencemet odapörgetem.
Na hogy végre kifejezzem, amit akarock, inkább arról írok, mikor, kinek ajánlható a Mr. Big What If... című lemeze! Például, akinek rossz kedve van, annak garantáltan sikeres terápia ez. Csak dúdolni kell némely dallamot, és érezni, ahogy feltöltekezünk pozitív energiával. Vagy ha a vasárnapi eső miatt otthon maradsz a csajoddal/pasiddal (vagy mindkettővel), rumos-tea kíséretében nagyon hangulatos ez a zene. Erre aztán igazán jól lehet teázni (is). De most már be kell fejeznem, mert mindjárt bezár a teszkó, és még el kell lopnom néhány rúd téliszalámit.
