Az Artic Fusion nevével tavaly találkoztam először, a Célba Érek nevezetű debütáló albumuk kapcsán. Azzal a lemezzel az volt a legnagyobb problémám, hogy a stílusok közt úgy ugráltak, mint a hiperaktív gyerekek a gumivárban. Ettől függetlenül voltak benne jobb pillanatok is, de az összkép eléggé csapkodó volt emiatt. Az öt számos Celebritásban ismét azt tartom hiányosságnak, hogy nincs valódi énkép benne, és még mindig nem érzem az „Artic Fusion fílinget”, habár az tagadhatatlan, hogy azért kellemes csalódást tartogat ez az EP.
A Célba Érekről a Vihar című szám időről-időre eszembe jut, és azt a dalt ténylegesen is elismerem. A Celebritás viszont inkább azt a vonalat képviseli, ami a debütáló anyagban sűrű ráncokat ékelt a homlokomra, igaz annál sokkal nívósabb előadásban. Rádióbarát rock zene, néhol funkys (még mindig kidobja a gyomrom ezt a párosítást), de többnyire tökösebb megszólalású rock and rollos megközelítéssel.
Ami a pozitív kategóriába tartozik az előző lemezhez képest, az, hogy most már bátrabban nyúlnak a hangszerükhöz Artic Fusionék, és itt-ott igen jó ötletekkel és játékos megmozdulásokkal lepnek meg. A Ne Múljon! például meglepően ízletes riffel operál, és az is dicséretes, hogy többnyire kerülték azt a fajta hatásvadászatot, ami a Célba Érekben mételyezte a megítélésüket. Azt leszögezhetjük, hogy van potenciál az Artic Fusionben, és ha a Celebritás egy új, hasonló hangot megütő nagylemez előszele, akkor még okozhat meglepetéseket a zenekar.
A Kényelmetlennel mondjuk nem indít úgy az EP, hogy a látványos fejlődés gyorsan a felszínre kerülne, habár már ebben a számban is több dög van, mint –kis túlzással élve- az egész eddigi dolgaikban. A Celebritás hozza ezt a tökösebb vonalat, de a szöveg itt eléggé patetikusra sikeredett, és ez nagyjából ráhúzható az egész kislemezre, de ez a társadalom kritikus, celeb-ellenes hangnem (ami a kétezres évek eleje-közepétől tossza a rokker társadalom nagy részét, és ezen réteg előadóinak a csőrét) egyrészt avítt, másfelől a megközelítés is elég gyermetegre szokott sikerülni. Lásd itt is. A Ne Múljon! számomra az EP fénypontja. Ahogy már említettem eléggé elkapott –kicsit Rage Against The Machine-t is idéző- riffek vannak benne. A Rabolj El! ízig-vérig rakenroll, mondjuk annyira jól nem áll neki, de még így is kenterbe veri az Álomval nevezetű, funky agymenést.
Alapjáraton nem annyira gázos a Celebritás, mint ahogy kezdetben hozzáálltam. Az Artic Fusion bebizonyította, hogy képes megújulni, hogy nem átall egy kicsit vadabb vizekre evezni. Ezen az EP-n nem lehet annyira érezni, azt a céltalanságot, ami a Célba Érekben a rádió rockba hajlással testálódott. Mondjuk még így sem leszek a koncertjeik eltántoríthatatlan látogatója, de azt azért jó látni, hogy képesek fejlődni a srácok.
