2010-2011-ben minden a "The Big 4" turnéval volt tele, a magazinoktól, az internetes oldalakon át, a mozikig. Mindenhol leírták, hogy a thrash négy legnagyobb zenekara, milyen alapműveket adott ki és mekkora hatással voltak a zenei világra valamint a rajongók millióira. Ez mind igaz is, de közben ott van a thrash második vonala, amelyben nem kevésbé fontos és legendás zenekarok vannak: Exodus, Overkill, Testament, Death Angel, Forbidden. Európában a Sodom, Kreator, Destruction "szentháromság", valamint a kanadai Annihilator és a brazil Sepultura, de még folytathatnám...

Csupán az itt felsorolt néhány zenekar legalább egy tucat olyan lemezt adott ki, amely alapműnek, de legalábbis klasszikusnak tekinthető! Ráadásul ezek a zenekarok, ha sokat is változtak a pályafutásuk során, ha a működésüket fel is függesztették egy időre, sosem fordítottak hátat a thrashnek, amivel annak idején elindultak és nem csináltak magukból bohócot, mint néhányan, és  nem volt olyan szerencséjük mint a "Négyeknek".

"Back to the Eighties, back to the roots! Májusban híre ment, hogy novemberben Thrashfest Classics elnevezésű Európa-turné indul, amelyen részt vesz az Exodus, a Destruction és a Heathen, de a headliner kilétét még nem lehetett tudni, egészen augusztus végéig. Végül kiderült, hogy a Sepultura lesz a főzenekar valamint az ausztrál Mortal Sin is csatlakozik a turnéhoz. És mitől Classics a Thrashfest 2011?

Ettől: a turnén a Sepultura programja a Beneath The Remains, az Arise és a Chaos A.D. lemezek dalaiból állnak, az Exodus első három lemezéről, a Bonded By Bloodról, a Pleasures Of The Fleshről és a Fabulous Disasterről játszik, a Destruction a Sentence Of Deathről az Infernal Overkillről, és az Eternal Devastationről, míg  a Heathen pedig a Breaking The Silence-ről és a Victims Of Deceptionről! Ráadásnak pedig Mortal Sin: az ausztrál Mortal Sin ugyan a műfaj fénykorában sem számított különösen nagy névnek, másod-harmadvonalban elég ismertek voltak. Volt egy szünet a pályafutásukban, de 2004-ben visszatértek, és azóta folyamatosan aktívak, legutóbbi albumuk 2007-ben jelent meg. Igaz a mostani felállásban már csak Mat Maurer és a basszusgitáros Andy Eftichiou képviselik a Mayhemic Destructiont készítő tagságot.

Egy biztos: nem december 11-e volt ebben ez évben a legszerencsésebb napom. A belépőre 19 órai kezdés volt nyomtatva, a különböző weboldalak 18 és 20 óra közötti időpontokat írtak kezdésnek (!), én a jegyet vettem mérvadónak, így valamivel 18.30 előtt érkeztem a Majestic Club bejáratához. Néhány perc alatt bejutottam és pont arra értem a terembe, hogy Mat Maurer felkonferálja az utolsó számukat! Először néztem az órámat, majd a telefonomat hátha valami elromlott vagy rosszul láttam, de nem! Fogalmam sincs mikor kezdtek de 18.45-kor már bontották a felszerelésüket, én pedig ott álltam és nem láttam a méregtől és a csalódottságtól! Pont a Mortal Sinre lettem volna leginkább kíváncsi, mivel még nem láttam őket és ki tudja lesz-e még alkalmam élőben találkozni velük. De nem csak velem és a többi "késővel", hanem a zenekarral is kiszúrtak, alig maroknyi embernek zenéltek. Az egyetlen nóta amit láttam-hallottam a Mayhemic Destruction arra volt elég, hogy készítsek néhány képet és semmi több. Biztosan jók élőben, talán egyszer majd láthatom őket valahol-valamikor, ha a szervezők is úgy akarják.

HEATHEN

A Heathen 1984-ben alakult és a Bay Area egyik gyöngyszeme, akik két nagyszerű album után '92-ben oszlottak fel, majd 2001-ben alakultak újjá és a tavalyi The Evolution Of Chaos című lemezzel a legjobb formában tértek vissza. Nem tett jót az amúgy is kevésbé ismert zenekarnak a hosszú szünet, talán csak az én korosztályomnak mond valamit a Heathen név, a fiatalabbaknak ők "csak egy zenekar". A Heathen  rövid de dinamikus bulit játszott a még mindig kis számú nézőközönségnek és nem véletlenül írok nézőközönséget, ugyanis legtöbben az ülőhelyekről figyelték a koncertet (David White énekes meg is jegyezte, hogy "nice gallery")! Az intenzív, kiváló thrash nem indította be a közönséget, pedig jól szóltak és még jobban játszottak: kegyetlenül jó riffek progresszív elemekkel és dallamos, megjegyezhető gitárharmóniákkal, élőben is felismerhető és összetéveszthetetlen Heathen hangzással. Igazi old school  bay area thrash! Az este folyamán itt lépett először színpadra Lee Altus, aki nem csak az Exodus gitárosa, hanem a Heathen alapító/gitáros/dalszerzője!

setlist:
Goblin's Blade
Open the Grave
Hypnotized
Opiate of the Masses
Mercy Is No Virtue
Death by Hanging

 

DESTRUCTION

A német thrash legenda kezdésére hirtelen megtelt a terem, jelezve ,hogy a zenekar népszerűsége nem kopott meg, majd az intro után az első hangokra a Heathen alatt tapasztalt passzivitás egy pillanat alatt eltűnt, beindult a mosh pit. A Destruction hozta a töle elvárhatót: igazi zsigerekre ható thrasht. A hangzás az elején nem volt túl jó, de szerencsére nem fulladt hangkáoszba a koncert. Schmier robbantott: nyers ének, sikolyok, dörgő basszus közben vágtató ütős és hihetetlen thrash riffek Mike Sifringer gitárjából, az alapokat pedig az idén debütált új dobosuk, Vaaver szolgáltatta hibátlanul és fáradhatatlanul.

Lehet, hogy a Heathen zenéje ehhez képest szinte művészet, de a Destruction ereje egészen másban mutatkozott meg: a riffekben és a kompromisszum mentességben. A régi számok egyátalán nem fáradtak vagy közhelyesek és a mai hangzással megállják a helyüket. A közönség pedig mintha ki lett volna éhezve erre az egyszerű, de hatásos zenére, amit Schmier ki is használt és előhozta mindenkiből az agresszív állatot. Kiváló karmesternek bizonyult, hergelte a közönséget, viccelődött, sört osztott és az egyik számukat az első sorban álló "öregfiúnak" ajánlotta. A hálás közönség reakciója nem csak a mosh pitben nyilvánult meg, hanem a Destruction-Destruction kórusban is. A kis színpad nem engedett túl nagy mozgásteret a zenészeknek, de Schmier mikrofontól-mikrofonig bemozogta az egészet, és a technikai probléma miatti rövid fennakadást is könnyedén vették. Hiába, az évek és a rutin (a zenekar 29 éves - csak emlékeztetőül: a Metallica idén 30)! Messze felülmúlták minden várakozásomat, csak így tudnám összefoglalni: 100%-os tisztaságú thrash, klasszikusok, kiválóan megalapozott hangulat az őket követő zenekaroknak. Feladták a leckét az Exodusnak!

setlist:
Total Desaster
Satan's Vengeance
Mad Butcher
Black Mass-Antichrist-Death Trap Medley
Invicible Force
The Ritual-Thrash Attack
Eternal Ban
Bestial Invasion
Curse The Gods

 

EXODUS

Az utóbbi években többször is járt Magyarországon a zenekar, de a koncertjeiken mindig az aktuális új lemezükre koncentráltak és legfeljebb a Bonded By Blood lemezről játszották el az alapműveket. Már régóta vágytam egy olyan Exodus koncertre, ahol hallhatom azokat a klasszikusokat amelyek a legnagyobb kedvenceim a zenekartól (a Bonded By Bloodn kívül természetesen): a Pleasures Of The Fleshről és a Fabulous Disasterről - különösen a Pleasuresre igaz ez, amelyről ki tudja, miért még ritkábban játszanak.

A kezdésére teljesen megtelt a terem, szerintem teltház volt aznap este. Lehet, hogy a  Destruction feladta a leckét, de az Exodust nem könnyű leiskolázni! Amint színpadra léptek nem is húzták az időt a The Last Act of Defiance-el kezdtek, a zenekaron látszott, hogy jól érzik magukat, Gary Holt hozta a szokásos őrült formáját és még az örökké elégedetlen Rob Dukes sem panaszkodott a közönség reakciójára. Itt lépett színpadra másodszor Lee Altus gitáros és teljes erőbedobással játszott az egész buli alatt! Még az éneklésbe is besegített, egyértelműen Lee volt a nap hőse, egy este két koncert nem éppen wellnesstevékenység - különösen egy Exodus buli nem az.

A zenekar  a rendelkezésére álló időben 13 klasszikust játszott és én végre megkaptam azt amire már régen vártam! Élőben a Brain Dead, The Toxic Waltz, Fabulous Disaster és a koncert abszolút csúcspontja a Piranha, amelybe Andreas Kisser is beszállt. Rob Dukes elemében volt egész este, átengedte egy első sorban álló rajongónak a mikrofont, hogy énekeljen, ő taposta Gary Holt torzítópedálját a Strike Of The Beast szólója alatt (nem eshetett nehezére, eredetileg ő volt Gary gitártechnikusa), levezényelt egy "wall of death"-et, amit sokáig húzott "hold-hold"-al, miközben a zenekar átváltott egy laza jammelésbe, és jót mulatott a megilletődött közönségen, de a végén csak összecsapott a két oldal. De könnyű volt úgy megfogni a rajongókat, hogy nagyobb circle pitet akar látni mint Csehországban pár nappal ezelőtt.

setlist:
The Last Act of Defiance
A Lesson In Violence
Fabulous Disaster
Brain Dead
Exodus
Deranged
Pleasures of the Flesh
Piranha  (+Andreas Kisser)
Metal Command
And Then There Were None
Bonded By Blood
The Toxic Waltz
Strike Of The Beast

 

SEPULTURA

A beszámolónak ez a része született meg a legnehezebben, mert úgy vagyok ezzel a Sepultura néven létező zenekarral, hogy jó ez, de Igor kiválása után Paulo Jr. az egyetlen alapítótag a zenekarban és inkább emlékeztetnek egy tehetséges zenészekből álló tribute zenekarra, mint az eredeti Sepulturára (Igor kiválásáig legalább Sepultura v.2.0-ként tekintettem rájuk). Félreértés ne essen, semmi rosszindulat vagy ellenérzés nincs bennem a zenekar iránt, régen nagy kedvenc volt! Nem nagyon erőltettem az új lemezeik hallgatását, ami most nem baj mert a Beneath The Remains, Arise, és a Chaos A.D. lesz műsoron amivel a legjobb éveiket idézhetik meg és én szeretek a szépre emlékezni.

A közönség lelkesedését már az instrumentális intrót követő Beneath The Remains biztosította. Azonnal feltűnt az a kicsit vékonyabb hangzás, mint amire emlékszek, hiányzik az a második gitár! Ezt az érzésemet csak erősítette amikor Gary Holt is csatlakozott hozzájuk a színpadon és hirtelen megdörrent a Refuse/Resist a korábbi nótákhoz képest, ráadásul Gary szólózott!

Derrick Green lelkes showman, miután a színpadra lépett, attól kezdve ő volt a központ, de le sem tagadhatja a hardcore múltját. A Kaiowas volt a buli egyik legjobb pillanata, amikor a színpadra hívták valamennyi fellépő zenekar dobosát egy kis közös zenélésre, ami nagyon jól sikerült. Az örökké vidám, mosolygós Tom Hunting élvezte a legjobban, de Derrick is kitett magáért (akárcsak a többiek), mellettük éles kontraszt volt Vaaver, aki mintha citromba harapott volna.

És ha már dobolásról írok: az új dobos Eloy Casagrande végig meggyőző teljesítményt nyújtott, és egy rövid szólóval bemutatta a tudását is. Senkit ne tévesszen meg a kora (20)! A Sepultura 15 dalt adott elő, a setlist antológiája egy hosszú, és már legendás karrier, legszebb időszakának: néhány a legnagyobb thrash metal számok közül, amelyek valaha készültek. A koncert sikeres volt, a nem egészen tökéletes hangminőséget feledtette a felvillanyozó érzés, hogy ismét hallottam a legjobb Sepultura számokat.

setlist:
Intro
Beneath The Remains
Territory
Dead Embryonic Cells
Desperate Cry
Mass Hypnosis
We Who Are Not as Others
Altered State
Infected Voice
Subtraction
Inner Self
Kaiowas
Orgasmatron  (Motörhead cover)
Policia  (Titãs cover)
Refuse/Resist  (+Gary Holt)
Arise

Köszönet a Sepultura fotókért Janík Ferencnek.