A márciusi megjelenési lista meglehetősen hosszú és több olyan albumot, kiadványt tartalmaz, amit már nagyon sokan várnak. A fontosabb megjelenések közé tartozik az Agnostic Front, a Burzum, a Children Of Bodom, az Artillery, a Born Of Osiris, a Protest The Hero, a The Haunted, a Whitesnake, a Whitin Temptation, a Cavalera Conspiracy és az Amon Amarth új albuma, de például dvd-vel jelentkezik a Mastodon, és a Cannibal Corpse, szóval lesz min csámcsogni márciusban is. A tovább utáni lista természetesen nem teljes, aki kedvet érez hozzá kommentben írja meg, ha tud még bármi másról. Most is vastagon, kékkel szedve, azok az albumok, melyekről várhatóan kritikát olvashattok nálunk.
Rájár a rúd a Slayer csapatára. Nem elég, hogy a február 26-án Ausztráliában startoló 5 állomásos Soundwave Fesztivál turnét Jeff Hanneman gitáros fertőzéses betegség miatt kihagyni kényszerült - Gary Holt az Exodusból játszik helyette -, most Tom Araya énekes basszer került kórházba a brisbane-i buli után, ráadásul bent is tartották éjszakára. Ennek következtében a csapat a február 27-i sydney-i koncertet kénytelen volt lemondani. Araya korábban makacs hátsérüléssel küzdött, tavaly több koncertet is törölni volt kénytelen emiatt a Slayer. A basszer/énekes mostani betegségéről és állapotáról egyelőre nincsenek pontos információk.
A brit extrém metal egyik kiemelkedő és kifejezetten közönségkedvenc alakja a 'Boy Will Drown, a mai napon hivatalosan bejelentette, hogy a zenekar tagok útjai sajnálatos módon szétválnak. A banda hivatalos Facebook oldalán, a rengeteg csalódottságot sugárzó rajongói komment mellett, az együttes közleményében köszönetét fejezte ki a hűségért és a támogatásért, és habár még semmi részletet nem árultak el, annyit elmondtak, hogy Liam, James és Tom várhatóan egy új projektbe fognak belekezdeni, ami talán, ha meglehetősen soványat is, de némi vigaszt talán nyújt.
A Queens Of The Stone Age debütáló albumának újrakevert márciusi kiadását limitált számú koncerttel ünnepli. Ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom, amikor a koncerteken kizárólag az első album dalait fogják játszani, kiegészítve az adott korszakból származó más nótákkal, valamint meglepetésekkel.
Steve Lukather rossz évet zárt. “A legrosszabbat életemben” – taglalja a legendás rock gitáros – “a magánéletem romokban hever. Válok legkisebb gyermekem anyjától. Meghalt az anyám. Hetente kétszer megyek pszichiáterhez, s próbálom kitalálni, valójában hol is van a helyem a világban – ami, hozzátenném, önmagában is meglehetősen zűrzavaros.” S mégis, új albuma, mely a rejtett üzenetet hordozó All’s Well That Ends Well címet viseli, a legszebb és legerősebb zenét tartalmazza, amivel fényes pályafutása során büszkélkedhet; e pályafutás akkor kezdődött, amikor 17 éves korában nekiállt lemezeket készíteni Los Angelesben, majd társ-alapítója lett a Toto-nak s ezzel belépett az első osztályú Los Angeles-i zenészek exkluzív körébe.
Nem akárkivel erősítette meg sorait a Zakk Wylde vezette Black Label Society. Nem, nem Mike Portnoy a banda új dobosa, hanem az a Johnny Kelly, akit leginkább a Type O Negative-ból lehet ismerni, jelenleg pedig a Danzig dobosa.
Az albumra a következő dalok kerültek:
Lehet, hogy ciki, de bevállalom: 2011. február 23-a előtt nem láttam még az Apocalyptica-t élőben. Nem igazán rajongás, inkább egyfajta TISZTELET volt az, ami ehhez a csellós-csapathoz vonzott. Új életet ajándékoztak ifjúkorom kedvenc dalainak, miközben végérvényesen hazavágták azt a sztereotípiát, mely szerint a metal műfaját alkoholista barmok játsszák és hallgatják, ezen belül is azok, akiknek iq-juk 100 alatt terpeszkedik. Egyszer azt gondoltam: zenetanár édesanyámat meglepem egy vadi új albumukkal (talán ő is félreteszi előítéleteit) – hát erre nem pont akkor kezdtek el zúzni ezek a komisz finn fiúk? Mondhattam volna, hogy hiszen mindezt csellóval művelik - de akkor ezt még jómagam sem akartam elhinni.
A folk-metál ma Magyarországon élég megosztó zenei műfaj. A soproni Dalriada előző két lemezét (
Az Angertea egy igen különleges színfoltja a magyar keményzene undergroundjának. Egyfelől sohasem voltak az a fajta nyomulós banda, egybefüggő, rendesen promótált turnéjuk nem is igen volt még, és szinte sohasem találhatjuk meg a nevüket semelyik fesztivál felhozatala közt. Maga az együttes által alkotott zene is megosztó kategória, mégis van egy megkerülhetetlen státusza a szegedi triónak. Ezt megerősíti, hogy egy olyan zenei producer vette szárnya alá az EP-jük masterelését Neil Kernon személyében, aki olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint például a The Dillinger Escape Plan, Cannibal Corpse, vagy a Deicide és egy olyan stoner rock ikon zenekar basszerosa vendégszerepel egy dal erejéig, mint Scott Reeder a Kyussból. Hogy ez véletlen lenne? Kicsi a valószínűség rá.
Egy Facebook post szerint Max Cavalera a The Dillinger Escape Plan frontemberével Greg Puciatoval közös dalokon dolgozik. Max sosem pihen, hiszen a
Az albumra a következő dalok kerültek:
Hatodik alkalommal kerül lebonyolításra az éves HangSúly zenei díj szavazása, amelyben idén 11 rock/metal portál szerkesztősége választja ki az előző évben megjelent új magyar stúdióalbumok közül a legjobbakat. Az eddigiekhez hasonlóan 5 kategória került meghirdetésre:
Aki ott volt a tavalyi Rammstein koncerten, és véletlenül elcsípte a hatalmas színpadon kicsit elveszetten bóklászó előzenekart, a habzó szájú indusztriálban utazó Combichristot, talán nem is feltétlenül értette, hogy miért rajonganak annyian ezért az Andy LaPlegua (lásd még Icon Of Coil) vezette brigádért. Akik viszont egy nappal később az A38 hajón is elcsípték a zenekart, azok szembesülhettek igazán a Combichrist élő erejével: a két ütőhangszeressel (egyikük, Trevor Friedrich az amerikai hardcore-legenda Eighteen Visonsban játszott) felálló zenekar egy klubkoncerten még a legelvetemültebb metálarcokkal is képes feltörölni a padlót, mindezt úgy, hogy gitársávokat legfeljebb samplerről hallhatunk a Combichrist zenéjében. Na ezt a produkciót fogja gyaníthatóan megismételni
A német trash-legenda Destruction már számos tagcserét, megszűnést és újrakezdést átélt, de nevük jelentésével ellentétben úgy fest, hogy valójában elpusztíthatatlanok. A 1999-es újjáalakulás, vagy másképpen szólva, az alapító basszusgitáros/énekes Marcel "Schmier" Schirmer visszatérése óta a banda lendületesebb, mint újkorában, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint új, Day of Reckoning című albumuk, ami február 18-án jelent meg a Nuclear Blast gondozásában. Úgy látszik, hogy a zenekar csak Schmier és Mike Sifringer gitáros együttműködésével és a trió felállással tud igazán nagyot alkotni.