Hogyan süssünk Vas Tüzet? Először is ne keverjük össze a Vas Szűzzel (szűz érmékkel), mert az egészen más – végre egy év eleji étlap, ami nem erre a kajára épül! Csupán néhány gramm Dickinson-üvöltés emlékezetet erre az alapvető táplálékra. Akkor hát mi a recept? Végy egy jó adag Nightwisht – (füstölt) Tarja nélkül, sőt egy kannal – és egy kisebb porció Rammsteint, vegyítsd szövegileg sciense fictions-szel. Amire még emlékeztetnie kell ezen éteknek, az a Rhapsody (of Fire). Aki ez utóbbi olasz konyha-remeket kedveli, annak az Iron Fire fogyasztása orvosilag kötelező! Egy csipetnyi death metal is mehet bele, de csupán aroma-szinten, ettől még annak hívei öklendezve fordulnak el az Vas Tűz-féle fémfőzeléktől..

Használj jó kemény riffeket, időnként speedesítsd (de csak néha, nehogy Helloween-kópiának véljék), dúsítsd nagy mennyiségű billentyűvel! Érdekes, hogy utóbbi tény ellenére nem szerepel szinti-kezelő az étlap-borítón felsorolt szakácsok listáján. „Csupán” egy fakanalakkal edényeket ütögető kukta (Fritz Wagner- dob), egy fűszerező (Martin Lund – „basszus” – mondja, ha mellészórja a borsot), egy főszakács (Kirk Backarach, gitár), és egy felszolgáló (Martin Steene – ének). Utóbbi, úgy tűnik, nagy kedvvel szolgálja fel nekünk az étket, de néha mintha túl vállalná magát, ez különösen szembetűnő a The Final Odyssey szervírozásakor. Mindegy, ez a lírai fogás így is úgy is a legfinomabb étek ezen a dán konyhán. Kellemesen fémes ízű, de úgy, hogy közben kizárólag szintetizálnak a vendéglátósok.

El ne felejtsük: tálaláskor a fogásokat mega-dallamokkal kell köríteni. Erre példának az étlap szinte bármely pontját felsorolhatnánk, soroljunk is egy párat: Enter Oblivion, Taken, Slaughter of Souls, Leviathan – már ha érdemes és lehetséges bármelyiket is kiemelni. Kellemes a Verge to Collede refrénjének Norbi updates visszafogottsága, miután már elfogyasztottuk a verzék során az erős Nightwish-aromákat. A magukat az intellektüel szakácsművészet híveinek érzők persze fanyalogni fognak ezen ízeket megérezvén, számukra ezek túl könnyen emészthető dolgok. Nekik talán még a Voyage Of The Damnedet lehetne feltálalni, a maga tíz perces fogyasztási idejével, a többinél változatosabb íz-orgiájával. Még bepróbálkozhatunk náluk a Dreams Of Dead Moon darkosabb ízeivel.

Ehelyett azonban még jobb, ha konyhaajtónkra kitesszük azt a bizonyos halálfejet, a két darab keresztbe tett csonttal, és kiírjuk nagy betűkkel: „Vigyázat! Brutál Bélának, Folk Ferinek, Okos Ottónak, Igényes Ivánnak, és Zeneértő Zénónak MÉRGEZŐ!”

És hagyjuk az okostojásokat, had főjenek, mi pedig lakjunk be a Vas Tűzzel! Én személy szerint érzek valami kellemes aromát minden számban, ezért be is pakolom mindet a számba! A keverés sem rossz ebben a fazékban; az erős szintetizáció elveszi mindazt a torzított mellékízt, mely miatt oly sokan monotonnak, egyformának érzik imádott ételeinket.

Ebben az évben, úgy látszik, nem csak a Gundel-szintű éttermek készülnek étel-specialitásokkal, a kisvendéglők is kitesznek magukért. A beígért világvége előtt zabáljuk még jól tele magunkat!