RockStation

Requiem egy élőért: Epica - Requiem For Indifferent (2012)

2012. április 19. - viliricsi

Hallom, az egyik kolléga nem igazán tudott mit kezdeni ezzel az albummal. Megértem. A kritikus tollára (billentyűzetére) akkor özönlenek a szavak, ha valami vagy mennyeien jó, vagy pokolian rossz. Mindkét esetben lehet cifrázni a jelzőket, játszani a metaforákkal. Más kérdés, hogy utóbbi esetben nem szívesen játszogat az ember, kivéve, ha vele született gonoszság lakozik benne.

A Requiem For Indifferent egyik fentebb körülírt kategóriába sem tartozik. Nem lehet azt írni róla, hogy csapnivaló, mert nem az. Nem összeeszkábált alibi-lemez, sőt, hallhatóan iszonyú sok meló fekszik benne. Nem írható, hogy híján vagyunk a mega-dallamoknak, mert dehogy! Nem lehet olyat kérdezni, hogy miért nincs rajta legalább egy-két sláger, mert az is van. Engem példának okáért a Delirium érintett meg leginkább. A valóságban is oly sokszor, de itt, ezen a lemezen kifejezetten pozitív érzésként. Lám, bombasztikus balladájuk is van epicáéknak 2012-ben! De szódával elmenős még a Monopoly on Truth, akár a Storm the Sorrow, vagy netán a címadó is.

Apropó, talán éppen a címmel van a baj. Nem kéne annyira gyászolni a középszerűséget...!
Az Epicaról nehéz lenne állítani, hogy üzemszerűen termeli az újabb és újabb stúdió-cuccokat. Utoljára 3 éve műveltek ilyesmit ezt a Requiemet megelőzőleg. Azóta sokat változott a világ. A szimfonikus metal, és az ellentétes pólusú death metal műfajok távoli földrészekként meglepő módon közelíteni kezdtek egymáshoz. A partoknál egybe is olvadtak. Ezt a jelenséget tükrözi vissza az Epica ez évi munkája. Mindez azt jelenti, hogy az egész lemezt egy furcsa párbeszéd futja át: Mark Jansen gitáros hörög egyet-egyet, melyre Simone Simons (foglalkozása: vörös démon) Tarja kishúgaként próbál felelgetni. Állítom, hogy sokaknak sikerült a műfajban felzárkózni a finn nemzeti büszkeség (Tarja) mellé, de Simone nem tartozik szerintem közéjük. Igaz, én - legtöbb fémszívű férfitársammal ellentétben - metal-ország legszebb királynőjének sem tartom, tudnék most sorolni vagy öt dekoratívabb "udvarhölgyet" így hirtelenjében.

De térjünk vissza a zenére, elvégre nem a Playboy vagyunk! Tehát a zene a fentebb vázolt párbeszédet hivatott alátámasztani, ami miatt a kétjegyű sorszámmal rendelkező trackek tájékán az elfogulatlan hallgatót megkörnyékezi az unalomnak keresztelt életérzés. A bonus-dalokat - Twin flames, Nostalgia - már nem igazán érdemes józanul meghallgatni. El kell ismerni, a dalcímek azért sejtelmesek!

Ennek a fajta szimfonikus metalnak a szimfonikus részét valamifajta "Karib-tenger kalózai" feeling jelenti. Különben is az egész cucc amolyan filmzene-szerű, hasonlít a leges-legutóbbi Nightwish-lemezhez. Nem jobb, igaz, nem is rosszabb annál.

Felvéve újra a cikk elején letett fonalat: nem írhatjuk, hogy ez a Requiem nem egy szórakoztató dolog, mert lehet magunkat jól érezni hallgatózás közben. Mint ahogy majd a Club 202-ben rendezendő Epica bulin is jól fogjuk magunkat érezni. (Csak a rend kedvéért: május 13-án.) Ha jól látom, nem fukarkodnak a turnén az új CD nótáival. Delirium is lesz. Mármint dal.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr214458174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sebiszabi 2012.04.19. 11:23:46

Ha már meg lettem szólítva, akkor reagálok is :) A női vokálos bandáknak nem vagyok nagy kedvelője, és így persze nagy ismerője sem. Becsülettel végighallgattam az albumot párszor, de lehúzni nem akartam mert nem lett volna fair, hogy úgy írok, hogy nem ismerem igazán. Valóban néhol unalmasnak is éreztem, de belátom, hogy bennem (is) van a hiba;)
Amúgy a cikk ötös, a zenére én sem böktem volna hármasnál jobbat (mondjuk ez azért megnyugtat:))
Pacsi!

viliricsi 2012.04.22. 10:22:27

Valóban! Ezekről a se nem jó, se nem rossz albumokról a legnehezebb írni. Megszólítottalak, de egyúttal meg is védtelek. :) Kellett egy gondolat, amiből kiindulhatok, úgyhogy tk a Te hátadon írtam a cikket :)

Nerevaryne 2014.07.06. 09:41:30

Epica-rajongóként ugyanez a véleményem, volt már ennél jobb. A legújabb albumuk a Quantum Enigma (írtok arról is?) viszont elég jó lett.

A Víctimas Of Contingency számnál mondjuk nem tudtam, hogy Children of Bodomot, Kornt vagy Epicát hallgatok, ami elég fura, de úgy vélem ezzel az albummal léptek egy merészebbet, amit nem ártott volna még az előző albummal megtenni, ahonnan összesen 2 szám maradt meg a zenelistámon. :(
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum