2012. június 5-én jelent meg az amerikai zaj-rock négyesfogat, a Melvins tizennyolcadik lemeze. A Freak Puke-ot nagy várakozás előzte meg, legutóbb 2 éve, 2010-ben jelentkeztek nagylemezzel, amely a „The Bride Screamed Murder” címet kapta. Márciusban már digitálisan letölthetővé tették a „The Bulls And The Bees” EP-t, ami a Freak Puke beharangozójának tekinthető, és elég ütős anyagra sikeredett a maga 5 számához képest.
De mit tartogat számunkra a „Freak Puke”? A cím alapján valami teljesen agyahagyott dologra asszociál az ember, és nem is jár messze az igazságtól…
A nyitó „Mr. Rip Off” megadja az alaphangulatot a maga horrorfilmbe illő csellóintrójával. Erre jönnek rá a lusta dobok, mélyen zengő gitárok és Buzz Osborne kántáló éneke. Igazi Melvins-érzés! Az „inner Ear Rupture” a lemez egyik kiemelkedő szerzeménye, hihetlen az a csellószóló benne! Tulajdonképpen az egész szám erre a hangszerre épül, és egy sötét szobában hallgatva garantáltan megteszi a hatását… A hármas „Baby Won’t You Weird Me Out” egy tökös, pszichedelikus érzetű rock szám, ami egy jó ízes gitár-és dobszólóval bír. Gyorsabb tempó, a cselló itt is színez, Buzz is a dallamosabb oldalát veszi elő ehhez a dalhoz.
A „Worm Farm Waltz” simán elférne egy Fantomas-lemezen Mike Patton-nal, annyira elborult. Tényleg előjön a waltz-os ritmika, ahogy azt a cím is előrejelzi nekünk. Igazi experimentális utazás ez! Az ötös „Growing Disgust” jó kis döngölős gitárokkal támad, tökös, húzós szám kerekedik a felvételből. Itt jutott eszembe a Tool zenekar, egyénként ők is sokszor hivatkoznak a Melvins-re nagy hatásként.
A lemez második feléről a címadó „Freak Puke” című szerzeményt emelném ki, koncerten nagyot szakíthat. It van minden, ami kell: húzós, progresszív témák, erőteljes énekdallamok. Emíltést érdemel még a kilences „Let Me Roll It” című felvétel, amely egy Paul McCartney and The Wings-feldolgozás. Mondanom sem kell, hogy hamisítatlan Melvins-ízekkel fűszerezve!
Összegzésül az mondható, hogy a Melvins továbbra is tartja magát ahhoz, hogy megalkuvás-mentes rockzenét szerez, mindenféle divattól és trendtől mentesen. Kevesen vállalják fel azt, amit ők csinálnak, és úgy gondolom, nagy szükség van rájuk a zenei világban, mert valami olyasmit képviselnek, amely példa nélküli a rockzenei életben.
Mindenkinek ajánlom a „Freak Puke”-ot, aki eredeti, kreatív, és merész experimentális rockzenét akar hallani 2012-ben!
