Miután kellőképpen beleástam magam az új OM lemezbe, alig vártam, hogy élőben is átélhessem azt a semmihez sem fogható hangulatot, ami a zenekar lemezeiből árad. A koncert korai kezdése, előzenekarok mellőzése itthon elég ritka dolog. Mint rutinos koncertre járó, általában kellően felkészülten, ráhangolódva érkezek az adott bulira, ami sajnos ezen az estén több okból sem sikerülhetett.
Az utolsó pillanatban érkeztem meg, mire felértem a terembe a zenekar már a Sinai-t játszotta éppen. A terem csordultig telt volt, szép számmal érkeztek a rajongók. Úgy tűnt, mindenki értesült a korai kezdésről. Mivel nem jutottam beljebb, inkább elmentem egy sörért, majd a szintén kint rekedt barátokkal értekeztünk. A Meditation Is The Practice of Death-ből csak hangfoszlányokat sikerült elcsípnem. Erőt véve magamon, beküzdöttem magam a terem közepéig, így végre láttam a zenekar 2/3 részét, amit komoly sikerként könyveltem el. A Cremation Ghat I. alatt talán éreztem valamit. Nem volt az igazi, de bekerülve az áhitatos közeg magjába és látva Al Cisneros mély átéléssel előadott basszusjátékát, lassan azért rám is átragadt az ihlet.
Csakhamar sikerült kizökkennem nyugalmi állapotomból, mivel a teremben meleg volt és meglehetősen áporodott, izzadsággal terhelt volt a levegő. A Cremation Ghat II. már a bejáratnál ért, ahol ismét csak minimál élvezhetőségi szint volt. A The State of Non Return és a Gabel Barkal még onnan is üdítően hatott, de Bhima's Them alatt elfogyott a türelem és a kerthelyiség irányába elhagytam a termet.
Borzasztóan sajnálom, hogy nem sikerült átélnem az OM által közvetített zene üzenetét és materiális világunk lényegtelen problémáival terheltem az agyam, ahelyett, hogy teljességgel megmerítkeztem volna a hallottakban, de van, hogy az embert semmi nem tudja kizökkenteni a hétköznapi problémák által uralt agyának működése alól.
Túl sok volt a zavaró tényező, túl korán indult a buli és túl nagy jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy ezt a semmihez sem fogható zenét kellően tudjam fogadni. Mivel ez egy szubjektív vélemény, egészen biztosan fogtok az enyémtől teljesen eltérő élménybeszámolót is hallani, de ezen az estén a transzcendentális mágia helyett nekem ez jutott. Sajnálom.
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
