Nálam a NuMetal-os bandák körébe tartozott mindig a keresztény szövegekkel megáldott P.O.D., a kicsit csajozósabb Linkin Park,  az annyira nem kedvelt Korn, a nagy favorit (meglehet kövezni érte) Limp Bizkit, és az Ill Nino alias kicsi P.O.D.

Még anno 2010-ben a Szigeten láttam a New Jersey-ből jött arcokat, de annyira nem nyűgöztek le, hogy akkor úgy gondoljam, hogy megrohamozzam a CD boltokat, és minden áron beszerezzem a lemezeiket. Sőt, most voltak nem is olyan régen a Dürerben, azt a bulit nyugodt szívvel hagytam ki. Hiba volt kihagyni? Mindjárt kiderül, de egy dolog biztos!

HATALMAS hiba kihagyni az új lemezt! Az Epidemia egy kegyetlen jó alkotás. Nem találok szavakat. Az igazán durva hörgést keverték a dallamos énekkel, és valami eszméletlen jól.  Persze egy NuMetal  banda, mi mást csinálna, de hát na…

Háromféle variáció van ilyenkor. Az első: marha béna a zene, és ezért nehéz írni róla. A második: amikor ütős a zene, és így írni se olyan halálosan bonyolult feladat. Na, és persze itt a harmadik: ami most is van. Amikor annyira jók a számok, hogy mindet meg kéne említeni, de akkor meg giga hosszú cikk lenne, amit tuti nem olvasnátok végig. Ha meg mégis, akkor kifolyna a szemed a monitor előtt. Nem is pazarlom az idődet, térjünk rá a lényegre.

Ahogy az alien-nek az a kis genyója rá cuppan az ember fejére, úgy fog a fületekbe cuppani a füles, és ki sem akarjátok venni, annyira magával ragad a zene. Minden hallgatásnál van benne valami, ami miatt élvezed, és újra meg újra hallani akarod.

Only The Unloved, pörgős dobokkal tarkított szám a kellemes kis bevezető éneket persze egyből egy hörgős/éneklős refrén követ. Rettentően tetszenek itt a dob témák. Végre egy banda, ahol a perkásnak látom is a hasznát, nem csak az van, hogy nagy ritkán oda csap egyet-kettőt, aztán menőn rázza a buksiját a színpad szélén. Remélem nem gázolok ezzel senki lelkébe, de sok bandában marha feleslegesnek tartom a „látvány dobosokat”.

Igazándiból ez a perkás/dobos összhang az összes számban megtalálható, és roppant sokat hozzátesz az amúgy is tökéletes harmoniákhoz. Az Eva mondhatni a könnyedebb számok közé tartozik, még úgy is, hogy ebben a számban is jócskán van hörgés. A dalban van az egyik kedvenc kiállásom, amit egyből egy ultra jó gitárszóló követ. Ha ezt nem hallgattam meg minden reggel egy hónapon keresztül, akkor egyszer sem. Tipikusan az a dal, ami reggel a buszon felébreszt.

Aztán ott van az elmebeteg tekeréssel indító Death Wants More, amiből megint csak egy könnyedebb szám kerekedik ki. Itt inkább a tiszta ének van túlsúlyban, de itt is nagyon el vannak találva a gitárok. Tényleg nem tudok semmi rosszat felhozni a banda ellen. Minden szám nagyon bejön… Ritka lemezek, közé tartozik ez.

Persze van totális káoszhoz vezető dal is, amire koncerteken hatalmas zúzást tudok elképzelni. Ez pedig nem más, mint az Escape. Törzsi feeling, mint anno a korai Soulfly-ban, ami marad is végig, aztán hirtelen, megint vérontáshoz alkalmas hörgés, visítás, ordítás veszi kezdetét. Aztán a vérontás után találtam egy igazi csajozós számot is. Illetve, ha egy kedves lánynak akarnám megmutatni, hogy mi is az Ill Nino, mi az, amikor keverik a brutál hörgést a tiszta dallamokkal, akkor tuti a Time Won't Save You-t mutatnám meg neki. Elolvadna a gyönyörű érzelmes énektől, ami felvezeti a számot, aztán mire bejön itt is a hörgés, már totál szerelmes lenne. Belém azért, mert mennyire jó az ízlésem, a dalba meg azért, mert egyszerűen magával ragadná, és őt sem eresztené soha többé.

Mondhatni ez a nyálasabb oldala az Epidemia-nak, de ez sem úgy nyálas, mint mondjuk egy homár pop csapat. Érted mire gondolok, ugye?

Persze, egy dologról nem beszéltünk még. Nem, nem a nemi gombákról. Ne nézzetek már annyi TV-t baszus…. A nyitó dalról a The Depression-ről.  Miért éppen a vége felé akarok ezzel foglalkozni. Tök egyszerű. Nem indulhat minden cikk úgy, hogy a nyitó számot boncolgatjuk. Unalmas….

Szóval én a lemez levezetését a nyitó számmal zárom, és hogy milyen? Hallgasd meg! Csalódni szerintem nem fogsz.

Igazából visszagondolva nem bánom, hogy kihagytam a Düreres bulit. Lehet akkor most teljesen máshogy állnék ehhez az albumhoz. Így viszont rettentően várom, hogy a srácok visszatolják magukat Budapestre és mehessek zúzni egy őrületesen nagyot.

Tessék bombázni a srácokat levelekkel ITT, hogy jöjjenek megint, mert szeressük az ilyen zenét! A Down Purple EP-je mellett tutira ott lesz a 2012-es év TOP 5 albumában. Már csak az a kérdés, hogy a Deftones mit alkot idén. Amúgy tutira dobogós helyen áll eddig.