Most utólag visszagondolva döbbentem csak rá, hogy a Bay Area eme nagyágyúját eddig csupa fesztivál-szereplése alkalmával láttam itthon, illetve külföldön. Érdekes módon mindössze két olyan alkalmat tudnék felidézni ezek közül, amikor a rendre kikezdhetetlen színpadi munka az elvárható gyilkos sounddal párosult – és ezek egyike sem hazai bulihoz kötődik...

Puszta véletlen lenne a dolog? Mindenesetre tény, hogy idén is folytatódott Chuck Billyék szinte közmondásszerű pechszériája a magyarországi bulijaik hangzásával. Világklasszis zenészek – különös tekintettel Alex Skolnick gitárosra és Gene Hoglan dobosra – játékát kellett volna kihámoznunk egy irdatlanul hangos és csaknem teljességgel értelmezhetetlen zajmasszából. Még szerencse, hogy legalább a tavalyi fehérvári áramkimaradás nem ismétlődött meg!..

Aki viszont képes volt ezen felülemelkedni (lássuk be, tényleg nem könnyű) és akit a koncertet közvetlenül megelőző heves eső sem riasztott el, az a Testament hírnevéhez méltó, intenzív és jól összerakott műsort tombolhatott végig. A FEZEN-en elővezetett programhoz képest csak egy ponton mutatkozott eltérés – a The Preachert az alapos közönségénekeltetéssel kísért Alone In The Dark váltotta –, de ezt aligha rótta fel hibaként bárki is. A zenészek biztos kezű profikként úrrá lettek a hangzásbeli káoszon és becsülettel végighajtották a mintegy nyolcvan percet, egyedül a térfogatos frontember hangja kezdett fáradni a buli végére. (Az alapból jó kedélyű Chuck egyébként az előző napon töltötte be az ötvenegyet...)

Megint másik kérdés, hogy az előzetesen beígért monumentális látványból mennyit sikerült megvalósítaniuk –  gyanítom, a ZP pódiumának méretei nem tették lehetővé a komplett kamionnyi cucc megépítését –, bár így is pazarul festett a fényárban úszó színpad a Dark Roots Of Earth lemez díszleteivel.

Mondani sem kell, maga a Dark Roots anyag is komoly hányadát tette ki a szettnek, amelyet érdekes módon az utolsó három Testament sorlemez nótái foglaltak keretbe: a nyitó blokkban a Rise Up elsöprő indításától a címadó tétel power / thrash nagyepikájával bezárólag a tavalyi mestermű négy tétele hangzott el a More Than Meets The Eye-jal kiegészülve, míg a ráadásban a The Gathering (amelyet, mint köztudott, egy másik dobos-fenoménnal, Dave Lombardóval készített a banda...) két dala és a The Formation Of Damnation gyalult. A kettő között pedig csupa old school csemege. Azért a magam részéről reménykedem benne, hogy a Souls Of Black, illetve a némileg finomabb húrokat pengető, de szintén zseniális The Ritual albumokat nem „irattározta le” végleg a csapat és egy következő alkalommal ezekről is hallhatunk még valamit......mondjuk a cseh Brutal Assault feszten bő egy hónap múlva...

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.