RockStation

Nincs kettő hat nélkül – interjú David Michael-Philipsszel, a King Kobra gitárosával

2013. július 16. - magnetic star

King Kobra 2013.jpg

A King Kobra elnevezésű formációt annak idején a 80-as években a sokat látott Carmine Appice dobos (Vanilla Fudge, Cactus, Ozzy, Blue Murder stb. stb.) alapította. A zene akkor még MTV-kompatibilis amerikai heavy rock volt, a csapat frontján pedig az a Mark Free állt, aki később AOR / hard rock énekesként vált ismertté, majd 1993-ban nővé operáltatta magát és ma már Marcie Free-ként ismert. A King Kobra hosszú hallgatás és többszöri nekifutás után aktív ismét, 2011 óta két stúdiólemezük jelent meg. Ezeken már az egykori Rough Cutt, Quiet Riot vokalista Paul Shortino hallható az eredeti hangszeres szekció mellett, a zene pedig bluesosabb irányban módosult. David Michael-Philips gitáros a nagy cselesen „II”-re keresztelt új anyag (amúgy a hatodik sorlemez, nem számítva a különböző válogatás-kiadványokat) részleteibe avatott be bennünket...

Hogyan fogadták az emberek a „King Kobra” albumot 2011-ben? Tudtatok erőt meríteni a visszajelzésekből a folytatáshoz és a mostani lemezhez („King Kobra II”)?
David: Igazán jó érzésekkel töltött el a legutóbbi album csodálatos fogadtatása. Nyilván a Frontiers Records kiadó is elégedett volt, ha már egyszer felkért, hogy készítsünk egy újabb lemezt.

DM-P.jpgMiért döntöttetek úgy, hogy Las Vegasban veszitek fel az anyag legjavát?
David: Paul Shortino (énekes) és Johnny Rod (basszusgitáros) is Las Vegasban él, a város ráadásul közel félúton van Carmine-nak, aki Los Angelesben lakik, illetve nekem Phoenixből (Arizona állam).

A „Have A Good Time” nóta klipjét is Las Vegasban, a Vamp'd nevű klubban forgattátok. Mi alapján esett a választásotok erre a helyre? Miről híres? Maga a dal is erről a klubról szól?
David: A Vamp’d tulaja az a Danny Koker, akinek van egy „Counting Cars” című sikeres valóságshow-sorozata is a tévében. Paul cimborája, így meghívott minket egy fellépésre a klubjában. Nem mondhattunk neki nemet.

Szándékoltan ástatok ezúttal még mélyebbre a hard rock gyökereitekhez az előző lemezhez képest? A hangzás megmaradt gitárközpontúnak és súlyosnak a 80-as évek módjára, a zene viszont lényegesen közelebb áll a 70-es évek világához.
David: Ez tudatos döntés volt részünkről. Az album producereként azt akartam, hogy mindenki ásson le a gyökereihez és önmagát adja, illetve azt játssza, amiben a legjobb. Ha olyan óriási soul énekessel dolgozol, mint Paul, akkor azt várod tőle, hogy lélekből énekeljen. Ha olyan innovatív dobosod van, mint Carmine, akkor tőle azt várod, hogy azokat a figurákat üsse, amelyekről elhíresült.

Az album egyik legnagyobb meglepetését a „Deep River” hozza, amely a maga Led Zeppelin hatásaival teljes mértékben szokatlan a King Kobrától. Kinek az ötlete alapján íródott?
David: Azt a dalt én írtam. Az évek során ezer különböző formában ott motoszkált a fejemben, de – mint már említettem – az igazi „klasszikus” érzésvilágból akartam visszahozni valamit. A billentyű-témák a Vanilla Fudge-ot idézik, a dob groove-ja Zeppelin jellegű, a hangszerelést pedig a Deep Purple és a Yes hosszú, bombasztikus szerzeményei ihlették. A pontot az i-re Paul és a lányok (Sabina és Carol-Lynn) teszik fel a gospel-szerű lezárással.

KIng Kobra 2012.jpg

Van egy jó kis blues nóta is a lemezen „The Ballad Of Johnny Rod” címmel, az ő összetűzéseiről a törvénnyel.
David: Johnny egy eszelős, őrült fazon. A dal pusztán arról szól, milyen sorsra juthatott volna…

Valóban úgy gondoljátok, hogy a „King Kobra II” cím passzol a legjobban a lemezhez? A harmadik albumotok a „King Kobra III” címet viselte. Nem akartátok a mostani anyagot mondjuk valamelyik szám alapján elnevezni?
David: Nem. A „II” a banda új irányvonalának természetes fejlődése Paul Shortino énekessel.

DM-P2.jpg

Könnyű volt Pault elfogadtatnotok a rajongókkal? Más vele dolgozni, mint Mark Free-vel volt?
David: Paul az az énekes, akit én már a kezdetek óta a King Kobra soraiban szerettem volna tudni. Mark / Marcie Free is egy csodálatos tehetség, ez tagadhatatlan, nála viszont sosem éreztem, hogy szívét-lelkét beleadta volna a zenekari munkába vagy a muzsikába.

Szerinted milyen sors vár a lemezre? Vannak-e elvárásaitok vagy már az is boldoggá tesz benneteket, hogy megcsináltátok és egyszerűen jól akarjátok érezni magatokat?
David: Boldogok vagyunk, hogy együtt zenélhetünk és szórakozhatunk. Minden más csak hab a tortán.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1005406620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum