Még mindig nem tértem magamhoz a megdöbbenéstől, pedig már jó pár hete történt: egy Obama-ismertségű ember, címben szereplő Steve Lukather interjút adott „kicsi” rockstationünknek. Ezúton gratulálok a kollégának, én meg verem a fejem a falba (ahelyett, hogy más testrészemmel tenném ezt máshova), hogy az évek folyamán miért nem erőltettem jobban az angolt. Habár, ha meggondolom: több mint valószínű, hogy ez esetben megkukultam volna a megilletődöttségtől.
Az Obama-metafora olvasatán se legyen rossz érzése annak, akinek mégsem cseng ismerősen a Lukather név; viselője az az „ismeretlen ismerős”, akit sokan és jól ismernek, de annál kevesebben vannak ennek tudatában. Talán elég, ha azt mondom: alapvetően a Toto együttes gitárosáról beszélünk, ha így sem dereng semmi, akkor azzal példálózom, hogy a Hold the Line és az Africa című dalaikat minden tisztességes kereskedelmi rádió naponta játssza.