Varga Zoltán nevek az elmúlt évek alatt egybeforrott az által szervezett Rockmaraton Fesztivállal. Valószínűleg, ha nincs az ő kitartása idén már meg sem rendezik az ország legnépszerűbb, csak rock tematikájú seregszemléjét. Vele beszélgettünk arról, mennyit ér 5 Misi, miért fontos neki a Rockmaraton, de szóba került Rockfater és Bőr Gyula is, és megtudtuk, hogy valamit biztosan kitalál majd, hogy 2014-nben is legyen Rockmaraton.
Hogyan lesz egy történészből rockzenei fesztivál-szervező?
Két dolgot szerettem igazán gyerekkorom óta, a történelmet és a zenét, és azon belül is csak az igazi zenét! A két dolog lényegében egy tőről fakad, egyáltalán nem tetszik ez a műanyag világ, amelyben élnem kell, a rockzene és a múlt is egy-egy út, ahová elmenekülhetek. Mostanra mindkét vágyam teljesült, mert a fesztiválszervezés mellett egy gimiben történelmet taníthatok.
Ha Würzburg közelében kellene fellelnünk egy igazi badass rock bandát, kb. a The New Black-nél tovább nem is kéne keresgélni. Az ilyen - kinézetre - sokat megélt bajor rockerekre tekintve egyrészt riszpekt a megátalkodott non-komfortizmusukért, meg azért, mert valamelyest még sejtik, hogy merre csörög a dió. Legalább is elég sokféle műfajt sikerült beletuszkolni a III: Cut Loose-ba. A stílusok halmazának közös metszetében viszont a szőrös tökű attitűd, mint közös tulajdonság rendre visszaköszön, de egy műfajba nehéz lenne őket beletuszkolni és ez nem igazán attól van, mert olyan egyedül álló lenne a The New Black munkássága.
A csalóka cím ellenére a Burning Bright csupán gall honból származó fiatal csapat, de nem provence-i, hanem a normandiai Caen város szülöttei. A csapat fiatal tagokból áll, és piszkosul lendületes hardcore/emo/crust muzsikájuk nálam az idei év legnagyobb találata.
A zenei blogírás egyik legjobb része, hogy egy csomó újdonsággal ismerkedhet az ember. Új stílusok, új zenekarok és ha ezeket az újdonságokat magyar zenészek szállítják, még nagyobb az öröm. Jelen esetünkben a szigetvári Mors Invictus szolgáltatta a témát a mostanában megjelent első kislemezükkel, a Felismerések-kel. A kislemez öt dalt (vagyis inkább négyet meg egy intrót) tartalmaz és a zenekar saját bevallása dallamos metált játszik death- és black beütésekkel.
Rá kellett pihennem erre a lemezkritikára! A Shai Hulud pont az egyik státusz-szimbóluma a színtér nagy öregjeinek, és ennek tudatában olyan óvatosan kell fogalmazni, mint aki szilánkokon lépked. Na persze nem azért, mint ha én nem lennék bármely színtér nagy öregje, de a hardcore, az több, mint egy tánc. Itt a zene maga csak egy dolog. Az persze elvárás, hogy duzzadjon az energiától, legyenek vastag riffek, legyen erős csordavokál, legyen húzása. De emellett mutasson utat, állítson, tagadjon, érintsen meg, forrasszon egységbe. Ha ezt nem képes megtenni, akkor nem hardcore-ról beszélünk!
