Gyerekkorom óta imádok koncertekre járni. Mindig is nyitott voltam, elég sok zenei produkciót képes vagyok befogadni, de ha koncertről van szó, még inkább engedékeny vagyok. A Wooden Shjips nevét már többször hallottam, de mivel ebben a Space/Psyhedelic vonalban nem mozgok otthonosan, a koncert kiírásáig csak felületes ismereteim voltak. A lemezeik nem hoztak lázba túlságosan, de találtam pár koncertfelvételt, ami alapján azt gyanítottam, hogy ez kihagyhatatlan bulinak ígérkezik. A Hajóra amúgy is szívesen járok le, mert remek érzékkel szervezik le a zenei csemegének számító bulikat, és mind a hangzásban, mind a körülményekben első osztályú helyszín. (a képek nem a helyszínen készültek)

Megérkezésünkkor már éppen a Fekete Füst Emelkedett. Nagy elánnal, és lelkesedéssel furakodtam az első sorokba, hogy szemügyre vegyem a remek zenei adottságokkal rendelkező tagokat, miként teszik a dolgukat. A nem mai csibészek színpadi teljesítménye elég visszafogott volt, persze ehhez a műfajhoz nem illene ennél harsányabb attitűd, viszont a vizuál része ezt hivatott kárpótolni, ami nagyon hangulatosra sikeredett.

Voltak számok, amik még az eddigi élőfelvételekhez képest is gyorsabbak voltak, mint pl. a Lazy Bones, de engem ez annyira nem zavart. Viszont buli után volt, aki egyenesen tűzre valónak nevezte emiatt az egész estét. Fél óra elteltével már lankadt az érdeklődésem, a bárpultot megcélozva élveztem tovább a néhol Doorsosan szálló, néhol punkosabban húzó dalokat, és mire lement a 80 perc, már megváltásnak éreztem, hogy vége. Omar Ashanuddin dobos játéka miatt már megérte megnéznem a Wooden Shjipset, és ha nem szombat este van ez a buli, amikor is már kellően kapatos társasággal pont nem erre volt igényünk, még talán jobban el is tudtom volna mélyülni az atmoszférájában. A becsülettel megtelt Hajó közönsége mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert ilyen színvonalú produkció, ebben a műfajban nem sűrűn található a kínálatban.