A budapesti Firkin 2008-as megalakulása óta szépen termeli a lemezeket. Februárban Finger In The Pie címmel már a negyedik albuma jelent meg az ír/kelta zenét punkkal keverő csapatnak, igaz az első csak angolul. Ha valakinek erről beugrik a Flogging Molly, vagy a nyáron éppen Budapestre látogató Dropkick Murphys neve, annak eláruljuk, hogy jó helyen kapiskál.
A Firkin neve talán még nem cseng annyira ismerősen, mint az előbb említett nevek, de azért annyira már cseng jól, hogy mondjuk Európa legnagyobb rock/metal fesztiválján a Wacken Open Air-en fellépjenek. Ugye nem kell ecsetelni mekkora szó ez.
Az új lemez felvételei a törökbálinti SuperSize Recording stúdióban Varga Zolival készültek, ennek eredményeként a hangzásba belekötni lehetetlen. A zenében rejlő ír/kelta népzene és a punk jó arányban van keverve és bár az embernek néha olyan érzése van, mintha beszabadult volna egy az ír whiskytől túlfűtött lakodalomba, a szituáció mégsem kínos, mint néhány folk metal banda esetében. A Firkin ugyanis jó zenét játszik, jó kedvre derülni itt aztán hamar lehet és még a líraibb dalok (High And Low; My Love, John) is ülnek.
Az olyanok pedig, amikre simán egy egész csarnok ugrál, pedig jobban nem is lehettek volna eltalálva. Akinek ettől hegedűvel és furulyával bőven megtámogatott a muzsikától, nem jön a ritmus a lábába, annak semmitől sem fog. Már a nyitó Donegal Danny megalapoz mindennek, de ha lehet az utána következő hármas - If I Coluld Be The Pope, Kind And Fine és Molly Malone - még előle is elviszi a pálmát.
Később is egymást érik a pörgős dalok, melyet néha megszakít egy-két lassabban indító darab, ami az összképnek jót is tesz, mert így nem tűnik 40 perc tekerésnek a 14 dalos korong. Külön ki kell emelnem a Bonyár Judit énekelte I Am Who I Am, illetve és a Fehér Nóra által megszólaltatott My Love, John című dalokat, melyekhez a női ének kifejezetten hozzátesz.
Egy szó, mint száz nem véletlen az a Wacken Fesztiválos meghívó és bár a magyar szövegek elmaradtak, a lemez első két dala után már senki nem fogja bánni.
