Először talán az írás címét illenék megmagyarázni. Amikor a klasszikus Lord felállás szélnek eresztődött, e cikk alanyát képező Pohl Mihály énekes tehetséges fiatalokkal körülvéve magát elkészítette 1993-ban az Olcsó és ügyes című Lord albumot. Egyből Szikora Robi halhatatlan sorai ugrottak be róla: „Lord is meg nem is, tudod, így van ez” – bár lehet, hogy a dalszövegre nem emlékszem tökéletesen. A lényeg, hogy az „ez mi ez?” kérdésfeltevés után kezdetem hallgatásról hallgatásra beleszeretni az albumba. A Dögunalom (ez egy dalcím), és az Úgy szerettem ma is kedvenc Lord-himnuszaim közt foglalnak helyet.
Szóval (több mint) húsz év elteltével ugyanezek a folyamatok játszódtak le lelkemben, amikor a kiadó jóvoltából hozzájutottam Pohl Misi első szólólemezéhez. Nem sokkal előtte olvastam egy interjút az anyag keletkezésével kapcsolatban: amikor az énekes megmutatta ötleteit Erős Attilának, az együttes zenefelelős-gitárosának, ő megállapította, hogy ez nem az ő világa, de mi lenne, ha egyfajta bónuszként a rajongóknak, készítenének belőle egy albumot? Hát ez lett: „Lord is, meg nem is”. Misi nem kezdett rappelni, csupán annyit távolodott az anyazenekar hangzásától, hogy egy picit zavarba hozza a rajongót, nem többet. Tudom, a Lord sem egy vérköpő death metal banda, de Misi szólócuccának megszólalása még annyira sem karcos, mint az anyazenekaré, és ha lehet, még melodikusabb az anyag. (Most nézem csak, hogy milyen hülyén hangzik egy Lord nevű együttesre vonatkoztatva az anyazenekar kifejezés.)
Ezen még az a tény sem igazít sokat, hogy kölcsön lett kérve a Moby Dicktől Hoffer Péter, aki a lábdob helyenkénti bátor használatával „csupán” némi feszültséget csepegtet a muzsikába. Segítségnek ott van neki Szolcsányi Szabolcs, és a basszusgitáron kívül egyébként is minden hangszer „le van duplázva”. Gondolom, Misi barátunk úgy érezte, a saját maga kreálta dalokon túl az is kifejezi őt, hogy kikkel akar együtt dolgozni. Emberileg (apailag) teljesen érthető, hogy például a fiával, aki a Fuss vesenyt (második) nótában tol egy virga gitárszólót. Egyébként meg Fülöp N. Róbert a gitárfelelős. Az egyik közreműködő billentyűs Fülöp Adrián, a másik pedig – nem fogják kitalálni hölgyeim és uraim – Gidófalvy Attila. Mint ahogy (többek közt) Pohl Misi énekelt Gidó szólólemezén. És akkor ott van Frenki (Apró Károly) basszusgitáros, szintén az anyazenekarból, vagy apazenekarból. Mindig van minden érdekesség dacára valami kiábrándító abban, ha valaki – még ha egy kirándulás erejéig is – hátat fordít hűséges zenésztársainak, például milyen már, amikor Paul Gilbert és Eric Martin a Mr. Bigből külön turnéznak?! Az előadó itt viszont hitet tesz a Lord mellett, amely az a zenekar, ahol kivételesen igazak a legendák a közösen elköltött ebédekről.
De a finom ebédek helyett inkább arról, hogy mennyire finoman van hangszerelve ez az album. Nagyon. És – kisebb mélypontoktól eltekintve – csak úgy kapkodja az ember a fejét a riffek, a bomba-refrének hallatán! Számomra furcsa mód csupán az ötödik számtól – Amíg élsz – kezdődik a lemez, az elején kicsit izgultam hazánk legszimpatikusabb rock-torkáért. Rendben, jó kezdés a címadó, megadja az alaphangulatot. Utána szintén ütős középtempós a Fuss versenyt. Az Érints meg, gyanítom, hogy lemez-sláger lesz, de én ettől kifutok a világból…
A Talán után viszont élni kezdünk (Amíg élsz), hogy a felpörgés után a Bármit megtennék lírájában fürödve pihenjük ki magunkat. A Minden, ami benned él – lehet, hogy a szöveg miatt – hasonló hangulatot csempészhet szívünkbe, mint a címadó dal korábban. Igaz, a Lazán és könnyedén egy igába vont vadló, még a másik karámjából kitört rock and roll. A Lebegés „démonok nélkül az angyalok is eltűnnének” refrénje nagyot sóz a hallgatóságra. Személyes kedvencem A háló, mely eléggé kilóg a szövegkörnyezetből, hiszen a többi pozitív üzenetű vershez képest ez az internet veszélyeit taglalja, de az ultra-melodikus verze és a himnikus refrén helyre teszi az összképet. Említeni kell még a lemez musical hangulatú zárását, mely az Időtlen időktől című dalban fejeződik ki. Nagyon sok a líra ezen a Misi-albumon, ami betudható annak, hogy a Lord mégis csak egy hard rock együttes, és leginkább az ilyesfajta Misi-ötleteket hallván csóválták meg fejüket, hogy „ez nem a mi világunk”. Mindegy, a jó lírát asztat szeressük, és van abból egy pár itt elővezetve.
Első néhány körben a Pohl Mihály szólólemezt lazán és könnyedén a legutóbbi Kard illetve Vida Rock Band lemezek utánra helyeztem a sorban, ami még mindig dicséret, hiszen a hazai hard rock – ellentétben szerintem az agyonajnározott magyar undergrounddal – kutya erős! Az a kár, hogy annyira csak a mienk. Nos, sokadik hallgatáskor e kritika tárgyát képező lemez felzárkózott az említettek mellé a versenyben. Már csak egy bajom van vele. A szövegek.
Távolról sem koncept-album, amiről beszélünk, mégis valamifajta egység – a Hálót, illetve a zárószámot kivéve – ragyogja át a lemez verseit. Gondolkodj pozitívan, lépj túl önmagadon – valahogy így lehetne összefoglalni a mondandót, ami a rockzene területén igencsak hiánycikk. A Lazán és könnyedén akár egy dirty banda lemezének címe is lehetne, de Mihály személyiségét ismerve szó sem lehet fékeveszett pia partykról , avagy könnyű drogokról, csupán arról, ha a címben szereplő módon kezeljük az életet, többet elérhetünk, mint ökölbe szorított kézzel. Ez így valóban nagyon szép, de ennyire közhelyesen kifejezni mindezt…A kedvenceim például a „Mert a holnap akkor is eljön, / Még ha nem is kéred” sorok. Ez elég valószínűnek hangzik.
Nem vagyok híve a Tankcsapda vagy éppen Kovács Ákos kínrímjeinek sem, de itt meg sokszor egyszerűen elmennek csak egymás mellett a sorok. Igen, tudjuk, ahogy a Gidó-lemezen annak idején, úgy (nagy valószínűséggel) itt is Balogh József költő-tanár lett volna a szövegfelelős, de az elmúlás sajnos közbeszólt…Azért egy igazán profi szövegíró átfuthatta volna a verseket, aki a mondanivaló tiszteletben tartása mellett gatyába rázhatta volna azokat. Ahogy Balogh tanár úr is tette a régi Lord-dalokkal.
Alternatív címe lett volna ezen írásnak, hogy „lesz itt még Dögunalom”, utalva arra, hogy lesznek dalok erről a lemezről is, amikre húsz év után emlékezni fogok., akárcsak az Olcsó és ügyes album másodikjára. Szóval lett néhány „dögunalom”, de a félreérhetőség miatt nem ez lett a cím. Pedig a kifejezés ’93 óta nálam pozitív jelentéstartalommal bír.
