Ha zenét hallgattál a '90-es években és nem érted be a Metallica-Guns párossal, hanem  aktívan figyelted a történéseket a színtéren, akkor biztosan hallgattál Helmetet is (ha gördeszkáztál akkor 100%). A Betty album idén 20 éves, ez a ma már alapműnek számító lemez kultikus rajongás tárgya a metalkedvelők között. De nem csak a Betty és a Meantime albumok miatt a '90-es évek egyik fontos és nagy hatással bíró zenekara a Helmet. Page Hamilton jellegzetes gitárhangzása iskolát teremtett, a klasszikus Helmet-hangzást ezer közül meg lehet ismerni és az egyik fő hatása olyan zenekaroknak mint a Norma Jean, Chevelle, Deftones, Linkin Park, Korn, stb.

A zenekar feloszlott 1998-ban, de 2004-ben újjáalakult, azóta megjelentetett három albumot és most teljesen új felállással turnéznak, amelyben Page Hamilton az egyetlen eredeti tag. Nem volt előzenekar, kilenckor a zenészek besétáltak a színpadra és kezdetét vette a koncert. A rock és metal minden megszokott külsőségét elvető tüsihajú, farmeres-pólós Hamilton utolsónak jött ki. Meghazudtolja az 50+ évét a színpadi energiájával, ugyanakkor csendes és udvarias, éppen az ellenkezője az impozáns és erőteljes zenének.

Akik már látták a zenekart élőben előre szóltak, hogy ne várjak hatalmas mutatványokat és látványt, itt a zene van a középpontban. És így is történt. Mióta koncertekre és fesztiválokra járok láttam már sokmindent a színpadokon. Hatalmas bulikat, showt, színházat, lenyűgöző látványt vagy éppen egyszerű koncerteket, de ennyire puritán koncerten még sosem voltam. De ez a puritán hozzáállás még izgalmasabbá tette a koncertet! Kb. félház volt a Dürerben, de a közönség csupa rajongóból állt, általában középkorúak, akik egyértelműen a Helmet zenéjén nőttek fel. Még olyan messziről is érkeztek a zenekar kedvéért, mint Miskolc vagy Eger és ennek köszönhetően találkoztam Magyarország valószínűleg legelkötelezettebb Helmet rajongójával is. Ezek a rajongók velem együtt egy olyan élő előadás tanúi voltak, amely kombinációja volt zenei tehetségnek és az eredetiségnek.

Bár a mikrofonhangerő alacsony volt Hamilton éneke mégis erős volt, de a kiemelkedő gitárjátéka tette igazán ez este középpontjává, hiába játszott és énekelt  a színpad jobb szélén. A Helmet csak látszólag egyszerű "ugrálós" zene. Hamilton határozott "szögletes" gitárjátéka, szilárd riffelése, a lenyűgöző szólói, a bonyolult és szokatlan időzítések mind-mind védjegyszerűek (Kérdés, hogy miért nem széles körben tisztelt és elismert mint fontos kortárs zenész?).

A zenészek közelsége azt is lehetővé tette, hogy Hamilton a beszélgessen a rajongókkal, ami nem merült ki néhány ugratásban vagy felkonferálásban az első sorokban állókkal néha párbeszéd zajlott a számok között, ez az egyedülálló kölcsönhatás olyan szerves része volt az estének, hogy egyátalán nem volt furcsa. De nem csak Page állt a színpadon, hanem a zenésztársai is, akiknek nem kis része van abban, hogy a zenekar ugyanolyan feszes és energikus mint fénykorában: Dan Beeman gitáros, aki végig lépést tartott Hamilton dühös riffelésével, az atompontos dobos Kyle Stevenson és a basszusgitáros Dave Case. Nem emelek ki csúcspontot vagy nagy pillanatokat, a koncert egységes egészet alkotott, becsületes két órát (!) zenéltek, ami két részre választható: a koncert első felében a Betty lemezt adták elő, majd rövid szünet után "normál" koncertként folytatódott a fellépésük.

Le a kalappal előttük! Ha esténként két órát zenélnek 100%-os teljesítményt nyújtva ilyen hosszú és szorosra szabott turnén az nem semmi! Nem adták jelét unottságnak vagy annak, hogy rutinból nyomnák az egészet a maratoni hasszúság ellenére sem. Bár show nem volt, nincs pirotechnika, sem villogó fények. Csak zene. Egyedülálló élmény élőben hallani a Helmet dalokat.

Ezt játszották:
Wilma
I Know
Biscuits
Milquetoast
Tic
Rollo
Street Crab
Clean
Vaccinacion
Beautiful Love
Speechless
The Silver Havaiian
Overrated
Sam Hell
------------------------------
He Feels Bad
Better
You Borrowed
FBLA II
Role Model
Pure
Renovation
Exactly
Like I Care
Driving
Repetition
Rude
Bad Mood
FBLA
Blacktop
Distracked
Make Room

FOTÓK: RÉTI ZSOLT: TOVÁBBI KÉPEK ITT.