Nincs is annál jobb érzés, mikor egy-egy koncert bejelentésre kerül. Főleg akkor, amikor az egyik olyan zenekar teszi ismét (vagy először) tiszteletét kis hazánkban, akit esetleg kedvel is az ember. A Madball számomra például ilyen. Ott voltunk a decemberi, szintén A38-as koncerten, de elutaztunk júliusban Esztergomba is (másnap pedig Kvelertak volt, a Hajón…) az NYHC alapvetés miatt. Idén tehát dupláztunk, de egy év alatt tripláztunk, ami a Madball-t illeti.

A helyszín a jól bejáratott A38 Hajó, ahol a fény és hangtechnika az egyik legjobb, ami a budapesti klubokat illeti.  Sajnos a kezdésről fogalmunk se volt, de egy kis szerencsének köszönhetően pont egy sörvételnyi idővel hamarabb értünk oda, mint ahogy a Don Gatto elkezdte volna ezt a vasárnap estét. Ez az a zenekar, ami nekem a szívügyem, rosszat nem tudok róluk írni, jót meg nem akarok: D

Szóval az időközben 4 főre (új dobos és énekes) duzzadt szekszárdi(?) brigád erőszakolta meg a hallójáratait a kedves egybegyűlteknek. Bár hiába „csak” este fél kilencet írtunk, elég sokan nézték meg a zenekart. Természetesen az összes „dongattoslágert20percben” hallhattuk, azért még egy új dal is belefért.  A folyamat rém egyszerű, ugyanazon az úton haladnak tovább, amit eddig jól kitapostak, szóval város eléggé az új anyag!

A koncert közben megtudtuk, hogy érkezett egy pár fős német brigád, akik 1600 (!)  kilométert vezettek a koncert miatt. Respect nekik!

Ez egy szintén olyan esemény volt, ahol rengeteg olyan ismerős is tiszteletét teszi, akik már nagyon ritkán járnak koncertre. Munka, család vagy csak egyszerűen válogatni kell, hiszen nem mindenki születik Dagobert bácsinak. Ilyenkor vannak a nagy találkozások, a „gyere, igyál egy sört!” és a sztorizgatások. Emiatt sajnos a Last Hope zenekart, a Madball turnétársát lekéstük…

Szerencsémre már láttam a bolgár hardcore bandát, így nem annyira bánkódom, hogy most kimaradt. Egyébként, aki nem ismeri őket, az lessen rá, ha bírja az ilyenfajta zenét.

Ha visszaemlékezem a legutóbbi két Madball koncertre, akkor elsősorban a közönség felhozatala volt nagyon eltérő. Míg a budapesti koncerten rengeteg „hegyomlás” és divatdiktátor arc volt, az esztergomin pedig volt pár nem odaillő, szakadt, kannásboros arc, ez a mostani valahogy egész kulturált volt: D

Itt most nem volt vérző fej/orr, félájult arcok, mint a decemberi koncerten. A pólóm se szakadt el, egy részeg miatt se, szóval maga volt a Kánaán. Mindenki bulizni jött, mindenki a Madball miatt jött.

Ez már az első dalok alatt érezhető is volt, hiszen ahogy Freddy Cricien a színpadra lépett, elszabadult a pokol. Egyébként november negyedikén ünnepelte a születésnapját, Isten éltesse! Szóval az intro alatt egy kis közönségizgatás, majd a Hardcore lives alatt már totális káosz a színpadon! Folyamatos stagediving, borult is jópárszor a mikrofonállvány.  Szerencsére nem csak koncertezésben aktív a Madball, hanem lemezkészítésben is, így az új albumról is kaptunk az arcunkba, gondolok itt az alábbiakra: Doc Marten Stomp, DNA stb.

Természetesen az old school cuccok sem maradhatnak ki, hiszen nagyon sokan azokat akarják hallani élőben, így meg is kapta mindenki azt, amire várt. Szerintem panaszra nem lehet oka senkinek, így ezen a fáradt hétfői napon.  Látszólag a zenekarnak is nagyon tetszett a buli, úgy látszik, hogy szeretik a magyar közönséget (is ). Jó látni az ilyet, semmi kamuzás, csak őszinteség.

Köszönet a szervezőknek, hogy ismét elhozták a Madball-t, kár lett volna kihagyni!

FOTÓ: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.