Elmúlt a Karácsony. Most jöhet ismét a kemény diéta, le kell dolgozni a bejglit. Utálom ezt az időszakot, de legalább van lehetőség a mozgásra! Hogy micsoda? Nem tudod, hogy mi erre a lehető legjobb megoldás? Nem más, mint el kell kezdeni aktívan látogatni (megint) a koncerteket, ahol ugrálni kell, ordibálni esetleg egy kis pogó is belefér, ha az asszony engedi. Na, én is pontosan így tettem december huszonhetedikén, amikor az immár két éves Showbarlangot meglátogattam.
Látogatásom fő célja az Apey And The Pea és a Kill With Hate volt, utóbbiról sajnos a hó miatt sikerült lemaradnom, de majd idővel pótlom eme hibámat. A helyszín ismerős, az arcok ismerősek, mindenki köszön mindenkinek aztán nem sokkal tizenegy után mindenki egymásba karol és közösen rázza a fejét a pokol riffjeire. Mit mondjak Apey-ékról? Mindenki tudja a véleményemet…. Magyarországon perpillanat ők a legjobbak. Ebben az évben kegyetlen sok jó hazai album született (Nomad, Grizzly, Haw, Bekes Projekt, Ghostchant) mégis ebben az évben is, mint az előzőben a trió új albuma volt az, ami a legjobban magával ragadott. A Hellish már szarrá lett hallgatva itthon, lassan új CD-t kell vennem, mert nem bírja a lejátszó már rendesen lejátszani. Imádom minden egyes percét. Ez most itt nem seggnyalás (sokan annak hiszik), de egyszerűen oda adnám a fél herémet csak fele annyira legyen jó hangom, mint Apeynak, vagy fele annyira tudnék dobolni, mint Maki. A Showbarlang rendesen megtelt a stoner-doom rajongóival, akik egy emberként ordították Apeyval a dalokat.
Volt Abraham, Nazareth, Leprechaun Skin, Pothead, ami így hirtelen eszembe jutott, de egyszerűen nem tudom leírni, hogy mennyi energia van a srácokban. Ömlik ránk a színpadról a gonoszság, a kemény, súlyos riffek, de nincs mit tenni mi ezt egyszerűen IMÁDJUK! Illetve én nagyon is imádom. Egy dolgot azonban nem értek. Van pár egyén, akik egyszerűen nem tudnak normálisan viselkedni egy koncerten. Engem soha nem zavart, ha lökdösnek, vagy ha pofán csapnak véletlenül, esetleg nekem jönnek vagy fellöknek, de az marhára idegesítő tud lenni, mikor nem hagyod a zenészt, hogy tegye a dolgát.
Volt a színpad előtt egy nyilván értelmi fogyatékos gyerek, aki egyszerűen a szám közepén ki akarta venni Apey kezéből a pengetőt, meg folyamatosan el akarta tőle venni a mikrofont. Ember!!! Mi van/volt veled? Elhiszem, hogy sok a szesz, vagy az egyéb szer, de emiatt nem kéne felhúzni a zenész agyát. Ennek a színpadon is hangot adtak, amit maximálisan megértek.
Ismét egy hatalmas Apey And The Pea koncerten voltam, nem is tudnék nagyon olyat mondani, ami szar lett volna az évek alatt. Viszont, most már szeretnék úgy ott lenni egy koncerten, hogy nem kamerázom, vagy nem fotózom, csak a zenének élek. De akkor is hatalmas élmény volt, MEGINT és 2015-ben is nagyon sok ilyet szeretnék!
Innen is kívánok mindenkinek nagyon boldog újévet és rengeteg metalkodást! Béke, Szeretet, Metal
