Az „álomhajó” felé igyekezvén el kezdtem érteni, miért tartják csodásnak a magyar fővárost. Előttem a koncert helyszínéül szolgáló A38-as állta útját a hullámoknak, a háttérben a Művészetek Palotája világított az összes létező színben. Ha megfordultam, a Szabadság híd zöld kontúrja zárta a látóhatárt. Már jó pár éve ezt bámulom, most is a folyó túlpartjáról egyszerűen csak átvillamosoztam, viszont ezen az estén próbáltam az utazó szemével nézni Budapestet. Arra gondoltam, egy ilyen város ilyen helyszínén igenis, szívesen játszanék, még akkor is, ha nagyobb koncerthelyszínek teltházaihoz lennék szokva.