A tavalyi évben szerintem az összes fővárosi Kartel koncerten ott voltam, legyen az egyetemi napok vagy egyéb budapesti szórakozóhely koncerttermei. Mindig tudtam, hogy mire számítok, de mindig volt valami, ami miatt egészen más volt az aznapi koncert. Ennél a 20 éves jubileumi koncertnél viszont tudtam, hogy valami nagy durranás lesz, valami, ami miatt nem fogja elfelejteni az ember, aki ott volt. Így is lett.

Konferanszié személyében, a szerintem kicsit (öröm) ittas Puzsér Róbert személyét köszönhettük, aki a Rossz Vér klasszikust idézve vezette fel a Ganxsta Zolee és a Kartelt a „kibaszott házban”.

Ha már jubileum, akkor valami újdonsággal is elő kell, hogy rukkoljon a zenekar. Ebben az esetben egy tribute lemez volt, Zoliék kedvenceivel és barátaival.  A Quimby féle feldolgozás valami hihetetlen zseniális lett, ennek a klipjével elindult a „kibaszott” hosszú Kartel koncert.

Egyenesen a gettóból…

…legalábbis ami a hangzást illeti, hiszen a basszusgitár annyira hangos volt, hogy széttépte minden egyes téma a belső szerveimet. Ami mondjuk nem baj, de Vilkó gitárjából nem sok mindent lehetett hallani.  Két főhősünk Zoli és Laca rendkívül jó kedvvel tolmácsolta felénk a 20 év gengszterrap himnuszait.  Az okuk meg is volt rá, hiszen egy heringkonzervben játszottak. Értsd: full teltház a Barba Negraban. A hangulat tehát adott, mi lent, ők fent szórakoztak és szórakoztattak minket.

A közönség soraiban véltem felfedezni pár igazi gengszter alakú formát, vad motorost, punkokat, magukat négernőnek képzelő nem néger hölgyeket. Egyszóval elég vegyes társaság gyűlt össze, a felére talán ki merem jelenteni, hogy tudják is a Kartel discography-t kívülről…. :)

A recept a jól bevált alapanyagok alapján készült. Minden korszakból jó pár dal előkerült (főleg, ha már születésnap ugye), de a fent említett tribute dolog természetesen itt nem maradhatott ki.

Sorban jöttek a vendégek, mint például Siska Finuccsi (az övé volt az egyik legjobb a koncerten),  HooligansCsipa, Paddy and the Rats és így tovább. A legnagyobb meglepetés a Nincs Erőben vendégszereplő Pierott mellett a Keleti oldal, nyugati oldalban felbukkanó Steve jelentette.  Hihetetlen hangulat öntötte el kicsiny, szőrös szívemet, amikor felkonferálták az öreget. A Majka féle Heroin előadás is csillagos ötös volt, bár nem kenyerem a tribute cucc, sőt, ellene is vagyok rendesen (most konkrétan nem erre az ünneplős verzióra gondolok, de ez egy másik, hosszabb téma és nem is illik ide ).

Az „új” Kartelt, azaz a zenészeket most láttam így először együtt. Vilkó munkásságát eddig is ismertem, de a másik két srác és a sampleres /billentyűs úriember nagyon profi munkát végeztek.  Olyannyira, hogy míg Zoli és Big Daddy L pihent/gyorsított/ásványvizezett addig ők négyen szórakoztatták a közönséget.

Természetesen, mint minden Kartel koncerten itt is volt feldolgozás egy Beastie Boys és egy House of Pain dal csendült fel.  A koncert végén (már a ráadás után, ahol már közelítettünk a két óra játékidő felé) a Soerii és Poolek vállalhatatlan produkciója volt. Amit én szívem szerint kihagytam volna… A színpadon mindenki fent volt ez alatt, és ismét elhangzott az a mondat, sok-sok köszönjük után, hogy:

„Ez a hardcore baszd szájba geci!”.

Röviden és tömören ennyi volt a 20 éves Ganxsta Zolee és a Kartel jubileumi koncertje. Ismétlés májusban, az Akváriumban (aki meg most nem jutott be, vegye meg a jegyét előre!). Ott találkozunk!