1. Az üstökös!

Kezdésnek jól belehúzok. Black Sabbath-ot fényképezni ma már nem egyszerű dolog. Nem is jöttek el hozzánk és bekerülni egy másik ország 10 kiemelt médiumának a fotósai közé nem egyszerű.
Sikerült. Megtiszteltetés volt. A stílus alfája a Sabbath. Ozzy meg ennek az esszenciája. Minden bele van tömörítve. 4 éve néztem a 2010-es Ozzfest DVD-t és ott nyilatkozik, mint egy nagypapa. Miért ne lenne az? 66 éves. Totyog, motyog, háta hajlott, egy igazi zsémbes vénember. Ki kíváncsi rá? Lejárt lemez... De mégsem. Már ott feltűnt, hogy az ember más amikor a hétköznapokban van, meg más amikor a színpadon. Egyszerűen ez tartja életben. A színpad. Meg a közönsége. Tudjátok, mikor nyár este van egy nagy fesztiválon. Mögötted 40-50-60.000 ember morajlik. Hűvös az este. Fáradt, zajos napon vagy túl. Egyszer csak egy rosszcsont kisgyerek hangját hallod a függönyök mögül. HU-HU, HU-HU... Próbálsz olyan képet készíteni, amit máshol nem láttál. Berobban, rohangál, térdelve hajlong, integet és megint rohangál. Ez mi? Beugrik még az 1970-es Paranoid lemezborító...és megnyomod a gombot.

2. Mert kell egy dobos...

A zenekarok, a ritmus szekció fontos része a dobos. Van a dobosról kép? Örök kérdés. Sokszor nincs. Még úgy sincs, hogy az illető sztár, vagy Isten. Vagy ilyesféle. Egyszerűen rejtve marad a cinek mögött, sötétségben van ott valahol hátul. A reflektor az énekesre és a gitárosokra fókuszál.
De azért kell egy dobos. Négy kiválasztott képből. Csukott szemmel húztam ki ezt. A dobost...

3. Retró

Én még a videó discós, hajmetal korszakos, Ifjúsági Magazinos korszak gyermeke vagyok. A Europe a csapból is folyt. Kint a függönyön túl már volt Bravo, Metal Hammer. Nekünk az IM (Ifjúsági Magazin) pár elgyötört minőségű képe. Ezeken a képeken nőttünk fel. Gondoltam Joey Tempest-et visszarakom abba a képi világba, amit fiatalon kaptam hazánk akkori nyomtatott sajtójától. A mai megapixeles világban nem is tudjátok, hogy ilyen képek voltak kivágva és berakva a bérlet tokokba, felragasztva a szobák falára. És? Valahogy csak felnőttünk. A Europe meg maradt...

4. Longboard

Ha koncert előtt órákkal előveszed a géped, ott valami van. Szokásos érkezés. Szia, hello mi újság? Te, van itt egy fazon. Cilinderben, longboardozik a folyosón. Csak azzal közlekedik. Jó. Persze. De mégis. Sőt ki is van festve, meg őrült is...

5. A siker

Ez a kép futotta be a legnagyobb karriert a múlt évben. Hetekig volt a Hatebreed oldalának a borító képe. Pedig nem kevesen fotózzák őket. Meg valahogy ránk talált. Nekem ez a siker. Ha nézik és tetszik. Használják...

6. Megfakult kép

Minden évben veszítünk valakit. A zenei világban ez gyakoribb. Talán a felgyorsult élet, az önégetés, a minden fizikai és mentális energia beleadása teszi. Fiatalok mennek el ebben a szakmában.
A Black Tusk koncert nem volt életem fénypontja. Kedvetlen voltam, technikai zűrök is akadtak. Konkrétan akkuért kellett a kollégámhoz rohanni a nyóc legszebb részére. De magával ragadó volt, egy házibuli. Csupa ismerősnek hitt emberrel. Örök emlékkel. Ki gondolta, hogy Jonathan Athont utoljára fényképezem. Pedig micsoda alany volt... Micsoda zenész, ember meg minden. Talán nem fakul meg a kép, ha olyan bulikra emlékezünk, mint ez is volt.

7. Az öreg

Nekünk fotósoknak ez a Slipknot, Kiss, Alice Cooper féle világ maga a paradicsom. 2014-ben ezért Rob Zombie volt a látványfelelős. Az igazat megvallva régen vadásztam rá. Mert az MTV-s videók egy kialakult képe élt bennem. Izgalmas kihívásnak gondoltam a fotózását, ezért kétszer is megejtettem a dolgot. Viszont az első alkalommal feltűnt. Fáradt az arc. Ilyenkor az egész máznak tűnik. Nem él az alak és a figura is távol kerül a képzeletem világától. Így az volt az elképzelésem, a másodikon túl kontrasztos képet szeretnék csinálni. A ránc legyen akkor ránc. Az egész ruha és haj alkosson egy kompozíciót. Toljuk meg élettel. Csaljunk picit? Nem. Ez ő. De mégis dögös. Ja, újra lefotóztam volna harmad nap is...

8. Ogre

Könyvet tudnék írni, miért nem fotóztam a Tankcsapdát. Bennem a hiba, de másképp látom őket. Na azért egyszer, kétszer, háromszor kellene. Mikor a gépedet elrakod a színpad alá úgy esik. Mikor szét vagy ázva és csak ezért nem gyulladtál meg a pirótól. Akkor is rá kell menni a témára. Az ének az esőben, meg az ogre az esőben témájára...

9. Zúzás

Van még 30 képem, egy helyre. Mert az utolsót tudom. Mikor a 2013-ban fotóztam a Kvelertakot két dolgot tudtam. Kell baglyos kép. Az első számban egy kitömött bagoly van a fején. Meg hogy szemből kell a tömegből. Az A38 amúgy is rémálom, ha közelről, elölről kell valami. A Kvelertak meg egy külön kategória mozgás szempontjából. Tehát voltunk ketten a Tomival. Mondtam két számot, próbáljon tartani elöl, lökdösse el az embereket. A másik probléma a stroboszkóp és a zenekar világítása, amit külön ők kérnek. Azaz semmi fény, iszonyat mozgás a színpadon, lent meg daráló.
Kihívás. Naná.. Egyébként megvan a baglyos kép. Viszont van egy ilyen is, hogy érezzétek a törődést... Mármint ahogy én törtem...majdnem.

10. A barátok

A legnehezebb feladat, amikor a barátaidat kell fényképezni. Nem vagy elégedett magaddal. Többet akarsz nyújtani. Nem tudod tényleg tetszik-e. Vagy csak barátságból veregetik a vállad. Ráadásul pontosan képben vagy az előkészületekkel. Az életmódváltással, edzéssel készüléssel, idegeskedéssel, a gitárszóló hiányával (vicc), vagy hogy nincs szandál, meg trikó (vicc) (ezeket csak mi tudjuk). Végül sikerült kellően sötétre csinálni, mint amilyen maga a hangulat. Meg rajta vannak mindketten. Nagy boldogság ez.
No meg az SMS amit kaptam utána: „Uzsolzomj te tz muvedz vegy...joszon0m k 8ttg voktaz9k”
Ilyenkor tudod, király vagy Más dimenzióból is értékelik amit csinálsz...