Kísérletezős, formabontó, avantgárd stílusok seregszemléje. Valahogy így lehetne a legegyszerűbben összefoglalni ennek az estének a tapasztalatait – noha mindezt feldolgozni viccből sem nevezhető egyszerűnek…

Még úgy sem, hogy a hajdani Earth tag Don McGreevy és Rogier Smal duójának műsorát lekéstem. Meglehetősen szórványosan lézengtek még az emberek (a végére se alakult ki fullasztó tömeg) és az arcokat szemlélve nem az érződött, hogy frenetikus hatást gyakorolt volna a jelenlévőkre a páros. A szintén két tagból álló Black Spirituals előadása viszont egészen biztosan döbbenetet váltott ki a jelenlévőkből. Elektronikus kütyük és élő dobok gerjesztettek zörejeket random vagy, ha úgy tetszik, improvizatív módon – számomra a muzikalitás és a puszta zajkeltés közti vékony határmezsgyén lavírozva.

Megvan még a metal egyes irányzatainak a lovag, a sárkány és a királylány meséjén keresztüli leírása? A műfajteremtő Earth drone-ját talán úgy lehetne szemléltetni, hogy a lovag – itt most legyen két lovag: a főnös Dylan Carlson gitáros és Bill Herzog bőgős – megérkezik valami lepukkant, de strapabíró járgánnyal, földbe döngöli és hagyja lassú kínok között kimúlni a sárkányt, a királylány pedig… nos, a királylány ott ül a dobok mögött. Adrienne Davies minimalista játéka jól illett a szintén nem túl eszköz-gazdag zenéhez, feltűnően széles karmozdulataihoz azonban valami egészen bájos darabosság társult. Igaz, egy mechanikus, gépiesen precíz dobos egyből kiölné a lelket az Earth-ből.

Ez a nyomasztó gitártémákkal operáló és szubbasszusokkal súlyosbított, torz, ólomlábakon vánszorgó muzsika élőben különösen nehéz hallgatnivaló, esetünkben nem kísérte látványos színpadi előadás vagy vizuális adalék sem. Ezért már a kezdő hangokkal magába kell szippantania a befogadót és mindvégig fenn is kell tartania ezt a hatást. Carlson gitárján viszont a nyitó There Is A Serpent Coming alatt elszakadt egy húr és a két szám közti csere máris megakasztotta a folyamatot. Innentől kezdve mintha a főműsor állt volna egy tételből és a többi tette volna ki a ráadásblokkot… Így az Even Hell Has Its Heroes-zal kvázi újra indult minden. A középpontban persze a tavalyi Primitive and Deadly album állt, a stúdióban vendégénekesek által hozott témák elhagyásával.

Egy közel negyedszázados életmű keresztmetszetét nyilván nem adhatta a koncert. Aki ellenben arra volt kíváncsi az Earth az első magyarországi fellépése apropóján, honnan tanultak a mai drone / ambient / post-metal stb. színtér nagyjai, megkapta a választ a kérdéseire.

A kép nem a helyszínen készült. Fotó: Jakob Isselstein