Van az imádott zenész a színpadon. Mi így ismerjük őt, hogy Ő XY, akire csak úgy gondolunk, hogy mondjuk macskát eszik szabadidejében, vagy éppen gyertyafényben egy barlangban imádkozik valami titkos Istenhez. De ez azért lássuk be nagyon ritkán van így. A zenészeknek is van hobbijuk, mármint a zenélés mellett. Most következendő cikk-sorozatunkkal igyekszünk nektek bemutatni a hazai zenészek másik arcát, hobbiját. Remélhetőleg minden héten vasárnap jelentkezünk egy-egy cikkel, vagy esetleg videóval, ahol megismerhetitek az egyik kedvencetek szabadidős tevékenységét. Volt szerencsénk rögtön Paksi Endrét az Ossian énekesét elcsípnünk egy ilyen beszélgetésre. Alább után olvashatjátok, hogy Endrét mi is köti le a zenélés mellett.
Nem is totojázunk egyből belecsapunk a lecsóba! Endréről mi tudtuk, hogy hatalmas terepasztal rajongó, ez okból kifolyólag gondoltuk, hogy kérdezünk tőle párat eme szenvedélyéről.
RS: Mikor kezdtél el modellezéssel foglalkozni?
Endre: Nem olyan régen, 2010 decemberében kezdtem neki, de már nagyon régóta foglalkoztatott a gondolat....
RS: Honnan jött az érdeklődés? Egy rokon hatására, barátok miatt, vagy honnan?
Endre: Édesapám nagyon komoly szinten vasútmodellezett, egy hatalmas szobányi terepasztala volt és ez nekem rettentően tetszett gyerekkoromban...:))
Ez nem egy kapkodós hobbi, miért éppen ezt választottad?
Endre: Pontosan erre a nyugodt, elmélkedős hangulatra volt szűkségem. Túlságosan felgyorsult körülöttünk minden és ez nekem nem igazán tetszik.
RS: Milyen témákat szoktál megvalósítani a terepasztalaidon?
Endre: II. Világháborús témák, jelenleg Normandia 1944-ben, de szeretnék a jövőben keleti frontos életképeket is csinálni.
RS: Mi ragadott meg a modellezésben, milyen pluszt ad neked az élethez?
Endre: A történelem mindig nagyon érdekelt és ehhez a hobbihoz folyamatosan kell újabb és újabb információkat begyűjteni. Sokat olvasok és rengeteg dokumentumfilmet nézek hozzá.
RS: Hogy képzeljük el? Van egy külön szobád, amit csak ennek a hobbinak szentelsz?
Endre: Igen, van egy az asztaloknak és van egy műhely-szobám is.
RS: Nem tudom, hogy van-e terepasztal verseny, megmérettetés. Sikerült már valami komolyabb elismerést, díjat elnyerned? Vagy esetleg vannak kiállítások, ahova lehet menni a saját készítésű asztalokkal?
Endre: Vannak versenyek, de ez nem igazán érdekel, a munkáimról készített képeket viszont elég sok helyre fel szoktam rakni és örülök a szép számú pozitív visszajelzésnek.
RS: Mikor szoktál leülni és ezzel foglalkozni? Van egy megszabott idősávod, vagy csak amikor éppen időd engedi?
Endre: Csak amikor kedvem és időm van hozzá.
RS: Milyen a tökéletes környezet a terepasztal készítéshez? Úgy értem, hogy felraksz valami zenét, vagy teljes csend kell ilyenkor a munkához?
Endre: Egyértelműen a tökéletes csend, elég nagy figyelem és összpontosítás kell, főleg a festésekhez. Egy figura mindössze 23-24 mm és mindegyiknek ki kell festeni az egyenruháját, rangjelzésekkel, övcsatokkal, egyebekkel...
RS: Melyik a kedvenc asztalod és miért?
Endre: A Halál Keresztútján című kis munkámra vagyok a legbüszkébb. majd küldök róla pár képet.
RS: Van más hobbid, ami ennyire le tud kötni?
Endre: Sokat olvasok és komoly szinten cd-gyűjtő vagyok.
RS: Miért ajánlanád ezt a formáját például nekem a szabadidő eltöltésére?
Endre: Erre nem tudok mit mondani, ha ráérzel a hangulatára, akkor nagyon le tud kötni!!!
Külön meg szeretném köszönni Endrének, hogy nagyon gyorsan válaszolt a kérdéseimre. Igaz, hogy email-en keresztül váltottunk gondolatokat, de ritka az, hogy egy zenész ilyen gyorsan, és ilyen készségesen a rendelkezésünkre álljon. Köszönöm még egyszer!
