És amíg a kerthelyiségben tombol a techno/house/mittoménmi, addig mi szépen gyülekezünk, hogy igazi zenei csemege részesei lehessünk. Bántóan kevesen vagyunk, csak én fel tudok sorolni 30-35 embert, akinek 100%, hogy bejött volna mindkét banda, a promóció szerintem rendben volt, eljutott a hír az érintettekhez, így nem tudom mire vélni a távolmaradásukat, de így legalább levegőhöz lehetett jutni a kisteremben. Azért Gazsi megérdemelte volna, hogy legyen egy új X6-os bömöse, ti meg jól cserbenhagytátok, rendes, mondhatom.

A Mos Generator kezdte az estét (sajnos Grizliékről lemaradtunk, sorry), és a nekik jutó időben ez az amcsi trió tökéletesen meggyőzött arról, hogy megfelelő attitűddel új szintre lehet emelni az átlag stoner muzsikát. Scooter Hislop basszer játékát külön kiemelném, imádtam, ahogyan a témáit játszotta. 15 éve létező zenekarról van szó, így a repertoár elég széles, de ebben a 45 percben bármiről is játszottak, tökéletes volt. Én 10 napos láblógatásból érkeztem a bulira, csokibarnán, akksik fullra töltve, így az egész estét hatalmas mosollyal a pofámon töltöttem. Elbírtam volna még bambulni őket, de ilyen az élet, át kellett adni a terepet az Eldernek.

Annak az Eldernek, amelyik lemezről lemezre tágítja zenei korlátait. Míg a self titled lemezük egy leginkább stoner/rock lemez volt, addig mára a psychedelic vonal az erősebb, ami izgalmasabbá, egyedibbé teszi őket. Én még érzékelek benne jó adag postrockos ízt is, de mára ez a címke inkább szitokszó, így tényleg csak halkan jegyzem meg.

Hatások közt fellelhető a Sleep, az Ufomammut, és persze a Sabbath, de szerintem ennél jóval több van ebben a bandában, nem szívesen zárnám őket skatulyákba. A Dead Roots Stirring lemezt egy az egyben meghallgattam volna elejétől a végéig, és a Lore-t is, de sajnos erre nem volt esély. Nick DiSalvo gitáros óriási témákat nyomott le, megdöbbentő, hogy trióként ilyen rohadt erőteljesen, vastagon, és mégis izgalmasan képesek dalokat írni, aztán élőben előadni. Matt Couto szorgosan pakolta hátul az alapokat, nekem az est fénypontja azonban a basszer, Jack Donovan improvizatív, és szuggesztív játéka volt. Óriási figura, teljesen egyedi előadásmóddal, imádtam!

Igazság szerint minden egyes szó, amit leírok, véres-verejtékkel megy csak. Kár koptatnom a pofámat, hiszen az a 70-80 ember erre pont nem kíváncsi, aki ott volt, aki meg nem jött el, annak már úgyis tök mindegy. Szóval, bánhatjátok, hogy inkább a csajotok/fickótok macskájának a vacsorájával voltatok elfoglalva, ahelyett, hogy bedobtatok volna a Gazsinak a Bömbijébe egy kis dellát. Hálátlan banda! Így szervezzen nektek az ember koncerteket.... A fotók nem a helyszínen készültek.