RockStation

Shinedown - Threat To Survival (2015)

Könnyed fenyegetés a mindennapokra

2015. szeptember 28. - theshattered

shinedown_threat_to_survival.jpgA 2001-ben, Jacksonville-ben alapított Shinedown új albuma a napokban került a boltok polcaira. Sosem voltam rajongója ennek az irányzatnak, úgyhogy a következő kritikát kéretik úgy kezelni! Viszont ha már Chad Kroegerék nem jönnek felénk, a Shinedown munkásságából, úgy néz ki, érdemes falatozni picit.

Megmondom őszintén, nem igazán vagyok tisztában a csapat eddigi munkásságával a fent említett okok miatt, úgyhogy tisztán csak erről a lemezről tudok nyilatkozni. Kicsit fáztam ettől a stílustól mindig, hiszen kevés meglepő pillanatot produkáltak számomra az idesorolt bandák, ez az album viszont kicsit túlmutat a Nickelback-féle biztonsági stadionrockon.

Nem mondom, hogy ezentúl a szívem egyik csücske lesz az amcsi kvartett, de egy egész korrekt, lendületes, a mai kor (rádiós) követelményeinek megfelelő, de mégis kellően rockos albumot pakoltak le arra a bizonyos asztalra. Nem kap a hallgató szívrohamot a váratlan váltásoktól, de ahol kell, ott kellően robban a téma.

Egy másik nagy előnye a korongnak, hogy nincs túlnyújtva. 40 percben 11 dalt kapunk, ráadásul kevés töltelékkel. Jól megszerkesztett, gördülékeny CD ez, nincs olyan pillanata, amikor azt mondtam volna, hogy most én inkább mást raknék be helyette, ha már egyszer elindult. Persze, vannak olyan részek, amiknél egy picit szívtam a fogam, de hát gondolom a nagyobb népszerűség érdekében áldozták be a fiúk a dolgot, ami ennél az irányzatnál persze nem másodlagos.

shinedown_2015_1.jpg

A – számomra – könnyedebb Volbeates kezdéssel nyitó Asking For It kiválóan kezdi a lemezt, könnyed, de ott van benne a robbanás lehetősége, amit a refrénnel meg is kapunk. A billentyűs témákat nem sajnálták ki, sőt, a közönség bevonására sem egy rész adódik az albumon. A korábban már bemutatott, gyerekkórussal felvértezett Cut The Cord könnyedebb verzetémája után egy Hollywood Undeades rész vezeti fel a kvázi southernes, dögös riffelős, majd stadionosan dallamos refrént. Akármilyen furán hangzik, bizony jól összerakták.

A State Of Mind már szinte egy az egyben Nickelback, az Outcast meg a Hollywood Undead lassabb, de rockosabb vonalára emlékeztet. A How Did You Love a stadionos, együtténeklős dal, megint a berobbanó refrén viszi el a számot a hátán és Atlaszként tarja az egész szerzeményt. Az It All Adds Up laza, dögös basszus/dob kombóval kezd, jó kis rockos ötletté kerekedik. Az Oblivion is súlyosabb vonalra tartó vonatra ült fel, élőben biztos csap, mint a karikás ostor.

Sok mai lemezzel ellentétben az utolsó harmadra sem fáradtak el a srácok, a Dangerous is egy abszolút vállalható pop/rock dal lett, egyszerű, de nagyszerű refrénjével és a gitárszólójával. A Thick As Thieves középtempósabb ötlet, de megint oda lett rakva, nem csodálkoznék, ha fénysebességgel repülne jobb helyeken a rádiós listákra. De ugyanez az érzésem a másik előzetes dal, a Black Cadillac-kel kapcsolatban is, ami habár inkább rockosabb, mégis még a „mindenevők” igényein belül tud maradni. Aztán elérkezünk a záráshoz, a Misfitshez, ami egy lassú, andalgós, billentyűközpontú, egyébként szintén jól eltalált dal.

Nem azt mondom, hogy ez lesz az év legjobb lemeze, de egy nagyon korrekt, szerethető, helyenként dögös, máshol dallamos rádiórock lemezt adott ki a kezei közül a Shinedown. Azoknak, akik szeretik a könnyedebb, frekvenciabarát rockzenét, vagy csak egyszerűen hallgatnának valami könnyedebbet is a mindennapokban, bátran ajánlom. (4/5)

Shinedown Official
Shinedown Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr847818526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum