A progresszív és hard rock zenék kedvelői bizonyára egyetértenek az állítással: tagságát tekintve a The Winery Dogs korunk egyik álomzenekara, hiszen a triót Mike Portnoy dobos, Riche Kotzen énekes-gitáros és Billy Sheehan basszusgitáros alkotja. Ráadásul a zenészek nem válogatás műsorral vagy szólózással próbálják megnyerni a hallgatóságot, hanem jobbnál jobb rockdalok írásával. A második lemez Hot Streak címmel jelent meg októberben, és ezt végre Magyarországon is élőben bemutatják: február 17-én a Barba Negra Music Club színpadán láthatjuk a zenekart.

A három önállóan is jól ismert rockzenész, Richie Kotzen, Mike Portnoy és Billy Sheehan esetében igaznak bizonyult a mondás: az ismerős, megbízható és baráti környezet jó hatással van az ember kreativitására. Legalábbis ezt támasztja alá a tény, hogy a hármas Winery Dogs néven, és azonos címmel kiadott 2013-as debütalbuma után most a folytatás is elkészült, Hot Streak címen.

Richie Kotzen elmondása szerint a lemez semmiben sem marad el elődjétől, sőt: „Megpróbáltuk a zenekart a következő szintre emelni, de ez a kihívás egyáltalán nem aggasztott. A legtöbbször elég nyomasztó feladat megírni a rákövetkező anyagot egy olyan sikeres debütálás után, mint a 2013-as lemezünk volt, de ezúttal már az első naptól hittem a sikerben. Tudtam, hogy ha olyan dalokat írunk, amelyek nem érnek fel az előzőekhez, akkor inkább ki sem adjuk ki a lemezt, így minden dalnál a legjobbat hoztam ki magamból.”

Mike Portnoy így fogalmazta meg a Winery Dogs küldetését: „Arra koncentrálunk, hogy élvezetes és emlékezetes dalokat írjunk, és ezt a célt a zenészek egyéni ambíciói sem írhatják felül.” A progresszív rockzene-rajongók szemében afféle szupersztárnak számító dobos érzése szerint a Winery Dogs-zal közös teljesítménye pályafutása legjobb pillanatai közé tartozik. „Üdítő élmény olyan zenét játszani, amit szinte bárki rögtön be tud fogadni, legyen szól metal rajongókról, progfanokról vagy rockerekről. Azt hiszem, hogy a Winery Dogs mindegyikük számára tud mit ajánlani.”

Bár az együttes vitán felül nevezhető supergroupnak, sikerüket éppen annak köszönhetik, hogy mindegyikük hasonlóan gondolkodik, mint a dobos: maga a zene élvez elsőbbséget az öncélú virgázások és a fényezés helyett. Billy Sheehan szerint ezt a hozzáállást a trió forma is segíti: „A színpadon, a stúdióban és a próbán is elég közel vagyunk egymáshoz, ezért mindig rögtön látod és érzékeled, hogy a másik éppen mire készül, és így az ember rögtön a háttérbe tud vonulni a saját hangszerével, vagy éppen kíséretet adni a másik témájához. Basszusgitárosként jómagam mindig is rámenős, agresszív zenésznek számítottam, de ebben a zenekarban igyekszem a dobokkal együtt szólni, ahogy az egy ritmusszekcióban megszokott, különben kaotikussá válhat az összhatás. Fontos az összpontosítás, és annak a szem előtt tartása, hogy ez nem egy szólóprodukció, hanem egy csapat része vagy. Richie-vel a Mr. Bigben már volt szerencsém együtt dolgozni, és igazán kedvelem a gitárjátékát, de nincs ez másként Mike esetében sem.”

Richie Kotzen is elismerően nyilatkozott zenésztársairól: „Billy és Mike úgy kezeli a hangszerét, ahogy arra csak kevesen képesek. Ebben a zenekarban éppen az a különleges, hogy nem csak igazán jó dalokat írunk igazi harmóniákkal, dallamokkal és dalszövegekkel, hanem arra is képesek vagyunk, hogy egy-egy pillanatra improvizatív, afféle őrültnek ható zenei káoszba emelkedjünk, amikor olyan dolgokat is eljátszunk, amire átlagos előadók nem lennének képesek.” A rengeteg közös fellépés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a trió összecsiszolódjon, és egymásra hangolódjon, ami szintén megmutatkozik a megszületett dalok mélységében.

Az új lemezen több kísérletező tétel is hallható, mint például a Fire című dal, amelyben Richie vezetésével könnyedebb, Stingre vagy Sade-re jellemző mainstream hangulatra vált a csapat. A kísérletezést a közös jammelések is elősegítették: a címadó dal például Billy egyik rövid, Stanley Clarke által ihletett riffkezdeménye alapján született meg.

A zenekar több mint 100 koncertet adott az első lemez után, és már nagyon várja, hogy ismét útra kellhessen a Hot Streakkel. A turnén Portnoy elsősorban a közös szerzeményekre építené fel a programot, hiszen a két lemezzel immár nagyjából 25 saját dallal rendelkeznek. Ez a hozzáállás is mutatja, hogy a zenészek azt szeretnék, ha nem a korábbi sikerekből élő supergroupként, hanem igazi zenekarként tekintetnének rájuk az emberek.

A koncerttel kapcsolatban további infókat ITT találtok.