Ugyanúgy, ahogy én is tévedtem akkor, amikor azt hittem, hogy pont eléggé ismerem a Brainstorm zenéjét. OK, hallottam róluk, sőt, ha jól emlékszem a Metus Mortis még a kezeim közé is került valamikor, de úgy néz ki, nem a megfelelő pillanatban és hangulatban, ugyanis nagyjából egy „ez egész fasza” megjegyzéssel és pár elismerő bólintással letudtam a kérdést...mostanáig.

Történt ugyanis, hogy alapos boncolás céljából megkaptam a Scary Creatures címre keresztelt anyagot, ami minden túlzás nélkül már az első dal egyharmadánál módszeresen lebontotta az arcom, de erről bővebben majd egy pár sorral később.

Tehát adott egy kegyetlenül ütőképes banda, amiről ez idáig méltatlanul keveset tudtam, pedig szó, ami szó érdemes lett volna nagyobb figyelmet fordítani rájuk, hisz a 2003-as – többek által eddigi csúcspontként emlegetett - Soul Temptation lemez igencsak jó kritikákat kapott. Mivel személy szerint ezt a lemezt nem ismerem, mondhatni szűz füllel és minden világmegváltással kapcsolatos elvárás nélkül kezdtem ismerkedni az ijesztő teremtményekkel.

Az első hallásra cseppet klisésnek tűnő szimfonikus zenekari hangolással, majd sejtelmes zajokkal megspékelt nyitánnyal egybekötött kezdőtétel a The World to See kapásból meggyőzött. Finoman szólva kirobbanó a megszólalás. A dob gitár összjáték szabályosan beleégett az agyamba és ezt Andy B. Franck pofátlanul jó, és cseppet sem túlspilázott énektémái koronázzák meg. Az egész lemezen végighömpölyög egy kellemesen komor és sejtelmes ködfátyol, amit végül az utolsó tétel hellyel-közzel feloszlat, de a gyanútlan hallgató gondolataiban még jó ideig fel-fel sejlik egy-két foszlány...aztán szegény áldozat komoly késztetést érez rá, hogy újra végighallgassa. Eleinte nem sikerült eldöntenem, hogy konceptlemezt hallgatok, vagy egyszerűen csak ennyire jól vannak felépítve a nóták és azok sorrendje. Ami számomra a leginkább meglepő, hosszú évek óta először hallok power metal zenekartól olyan dalt, amit a szó legjobb értelmében illethetek a „sláger” jelzővel, márpedig a We Are… egy ilyen tétel, és ami a legszebb az egészben, hogy a dalban felbukkanó kórust a Brainstorm tagok gyermekei alkotják. Ez mennyire jó húzás már?! :)

Külön érdekesség, hogy stílusát tekintve ez a nóta lóg ki leginkább a sorból, és egyben pofátlanul jól megalapozza a lemez talán egyik „legtipikusabb” power tételét a Where Angels Dream-et.

Az összképet erősen alátámasztja az énekes Andy B. Franck lemezzel kapcsolatos nyilatkozata: „..Minden dal az elmúlt hónapok eseményeiből, érzéseiből táplálkozik, ami hihetetlenül intenzívvé teszi a zenét."

Jobban belegondolva valóban érezhető a dalokban egyfajta zaklatottság és ismét bizonyságot nyer, hogy a metal zene talán az egyetlen olyan dolog a Földön, aminek jót tesz a társadalmakat érintő feszültség és megosztottság. És bizony ijesztő teremtményekből is akad a világban épp elég.

De felesleges itt belemenni a mély filozófiába, aktuálpolitikába, vagy különféle összehasonlításokba, hisz egy igazán jó lemez fő ismérve az, hogy folyamatosan újra és újra hallgatod. Márpedig az elmúlt bő két hétben nem telt el úgy nap, hogy legalább néhány dalt meg ne hallgattam volna a Scary Creatures albumról. És hogy miben rejlik az ereje? Talán abban, hogy olyan a hangulata, mint ha a kilencvenes években íródott volna, viszont úgy szól, ahogy 2016-ban egy Metal anyagnak szólnia kell. Nekem innentől a Brainstorm nem csupán csak egy a sok jó banda közül...

Ha személyesen is szeretnél meggyőződni arról, hogy mire képes ez a zenekar, jó hírem van, hisz ezt február 21-én a Barba Negrában minden további nélkül megteheted, az év elején hasonlóan erős nagylemezt felmutató Primal Fear előtt. Attól tartok ez egy kihagyhatatlan koncert lesz. (4.5/5)