A Brutal Assault negyedik napja nekünk a Lost Society koncertjével indult. A bandát négy mániákus fiatal finn thrasher alkotja. A RockParton idén nálunk is járt csapat frenetikus színpadi teljesítményt nyújtott, így aztán persze, hogy beindították a korán kelőket.

Utánuk a Misery Loves Company következett, Ők a 90-es évekből maradtak ránk. Sok vizet nem zavartak, pláne a Lost Society hengere után hatott lassított felvételnek az egész. Így aztán az Ektomorf hozta vissza az intenzitást. Attól függetlenül, hogy náluk nem a gyorsaság, hanem a groove a meghatározó. "Szörkölpit, ópenit fákin big, kámón". Meg kellett állapítanunk, hogy az Ektomorf egy ekkora fesztiválon is maximálisan piac- és színpadképes, így aztán nem volt véletlen, hogy az idén a Brutal Assault mellett a Wackenen és még pár nagyobb feszten is játszhattak. 

Utánuk a rap metal Stuck Mojo kövekezett. Elsőre furcsa volt egy hosszú hajú, metalos kinézetű fehér sráctól, Robby J-től a rappelés, de azért hamar megszoktuk. A zene viszont ma is egyből működik, Robby nem egy dumagép így aztán a konferanszié szerepét a főnök Rich Ward vette át. Len basszernek is nagyon jó énekhangja van. Két új dallal kezdtek, a régi nóták közül volt Pigwalk, aztán a második részben Rising és a végén Not Promised Tomorrow. Több klasszikusnak jobban örültem volna. Így simán csak jó buli volt, nem szenzációs. Rich humora mondjuk mit sem kopott. A "We are ZZ Top" elköszönésnél a nép vette az adást, és "ZZ Top" skandálásba kezdett...

A Holy Moses arculatát a hőskorban is Sabina, meg az ő "finom és nőies" orgánuma adta. Ma is jól tartja magát, a rá jellemző veszett hangokat is hozza, de elsősorban ez az, ami szerintem a legtöbb emberben megmarad a bandával kapcsolatban. A tavasszal látott S.D. I.-nál azért meggyőzőbbek voltak.

A Moonsorrow-nál nem éreztem, hogy a muzsika ebben a közegben érvényesülni tudna. A már sötétedés után játszó, impozáns színpadképet és fényeket felvonultató Behemoth esetben viszont átjött az "üzenet" lényege. A Destruction minden fölösleges tökölés és üresjárat nélküli műsort kanyarított. A program a friss album termését is magában foglaló sztenderd volt, néhol a cseh tábornak szánt meglepetéssel, extra showelemként a bárddal vagy fűrésszel vagdalkozó, kaszaboló őrült mészárossal. 

Ennyi volt az idei Brutal Assault Fesztivál. Négy nap és egy rakat minőségi metal banda. Soha rosszabb fesztivált. /A feszt ideje alatt, interjúkat is sikerült készítenünk a Vektor, a Voivod, a Coroner és Stuck Mojo zenekarokkal, melyeket nemsokára olvashattok./

Fotók: Radek Holeš, további képek ITT.