Amint azt már hírül adtuk, nemrégiben szülővárosának sztárpolitikusává választott Fenriz és elválaszthatatlan bajtársa Nocturno Culto, azaz a Darkthrone hamarosan új anyaggal jelentkezik. Ha jól számolom, akkor a sorban már a tizenhatodik lemez, Arctic Thunder címmel októberben kerül majd a nagyközönség elé.
Azt már elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy akik a mai napig nem tudnak napirendere térni afelett, hogy a zenekar már nem a Blaze in the Northen Sky - Transylvanian Hunger - Panzerfaust féle vonalat képviseli, azoknak nincs értelme tovább olvasni ezt a cikket, mert az Arctic Thunder sem egy visszatérés a kilencvenes évek elejéhez. Személy szerint én ezt nem tartom túl nagy problémának. Sőt!! Az osloi postman és cimborája a mai napig őszinte és zsigeri muzsikát produkál minden egyes alkalommal. Így van ez most is, az Arctic Thunder lemezzel kapcsolatban is. Az album az előzőleg már bemutatott Tundra Leach című szerzemény egy középtempós témájával indul, majd a Burial Bliss punk témái veszik át a stafétabotot. A harmadik tétel a lemezen egy olyan röffentéssel kezdődik, ami elmehetne akár egy stoner, vagy egy spacerock banda nótakezdésének is, de aztán előkerülnek a hóviharos, darálós témák is. Eddig ez a dal áll a legközelebb a black metalhoz a lemezen....legalábbis a nóta feléig, aztán egy iszonyat lelassulással hömpölyög tovább a közel hat perces szerzemény. A végén pedig egy ős-heavy riffel és egy iszonyat feelinges gitárszólóval koronázzák meg ezt a remek dalt, ami szerintem az album egyik legjobb nótája a lemezt indító Tundra Leach mellett.
Az ötödik dal hangulata, amely egyben a címadó nóta is enyhén szólva ős-heavy riffelése és a zakatolás, amely végigkíséri a majdnem öt perces himnuszt, kiegészülve ezzel a "szenny" hangzással és Culto mester őrült hangjával ismét egy kiemelkedő momentuma a lemeznek. Az album utolsó előtt, Deep Lake Tresspass címre keresztelt szerzeményének kezdő momentumai hallgatása közben felmerül az emberben, hogy talán ebből lesz egy kis hóviharos blackmetal tétel, de hamar eloszlatják a kételyeket a norvég veteránok ezzel a punkos, koszos riffekből építkező dallal.
Lényeg a lényeg, az Arctic Thunder sem az a szélvész tempókat diktáló, régi sulis, "a nagy visszatérés " lemezre sikeredett, amire sokan számítottak a Darkthrone legénységétől. Megmaradt a két norvég betyár az utóbbi lemezeken megszokott stílusnál, kisebb változtatásokkal. Talán a hangzás javult valamit ezen a lemezen, a gitár jobban harap és talán az egész lemez jobban együtt szól és hallhatóan komolyabban összerakták a dalokat. Bevallom nálam betalált ez a lemez, a maga egyszerűségével és régi vágású riffeléssel ugyanolyan kedvencem lesz, mint az elődje, vagy a F.O.A.D., vagy akár a zseniálisra sikeredett Circle the Wagons lemez. Ennek tekintetében, nem meglepő, hogy négyes osztályzatot adok erre a feleletre.
4/4
