Azt hiszem semmi meglepőt nem mondok azzal hogy Bryan Adams és a hozzá hasonló sztárok fellépéseire akkor is szinte teltházzal lehet számolni, ha épp nincs a terítéken egy új lemez. Szerencsére most a vasárnap esti fellépés apropóját pont a tavaly megjelent Get Up című lemez turnéja adta ami azért is örömteli dolog mert ő és a hozzá hasonló zenészek sok-sok éves szünetekkel jelentetnek meg új albumot. Na persze több tízmillió eladott lemez és számtalan zenei díj, valamint rengeteg sláger után nem biztos, hogy rá vannak szorulva arra hogy, két évente adjanak ki új anyagot.

Bryan Adamsről leginkább egy olyan kép alakult ki az átlag zenehallgatók számára, hogy érzelmes balladisztikus számokban utazik...Pedig ez korántsem igaz hiszen ha végighallgatunk tőle komplett albumokat akkor hallhatjuk hogy nem egy dalában milyen rockhangzás van. Kiváló példa erre 1991-es Waking Up The Neighbours című klasszikusa.

A nem sokkal nyolc óra után színpadra lépő Bryan és zenekara pedig rögtön a Get Up egyik számával a Do What Ya Gotta Do-val indította a majd' két és fél órás bulit és már az első percben kenyérre kente a szinte teltházas Arénát.

A színpadot - ami amúgy elég egyszerű kinézetű volt - egy hatalmas kivetítő dobta fel ahol az éppen zajló eseményeket néha videóklipek szakították meg. A hangzás természetesen hibátlan volt, lemezminőségben szólt végig az egész koncert, és a zenésztársak is – köztük a már több évtizede vele zenélő Keith Scott gitáros és Mickey Curry dobos – nagyon jól hozták a dalok alá a kötelezőt. Bryan jellegzetes rekedtes hangját pedig azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatni.

A tavalyi albumról hat dal hangzott el és többször elmondta, hogy ezzel együtt már 13 lemeze van, de az egyébként nagyon közvetlen művész többször is beszélt a közönséghez, mi több a buli végén csak úgy mikrofon nélkül is talált témát a színpad előtt állókkal. Mindenféle allűrtől mentes, közvetlen fickó, akinek nem szállt fejébe a dicsőség és azt hiszem néhány mai kevésbe ismert sztárocska példát vehetne róla. Azon kívül, hogy kiváló énekes és zeneszerző, pont a közvetlensége teszi még szimpatikusabbá.

A Get Up mellett a nyolcvanas évekbeli áttörést hozó Reckless című lemezéről szintén hat dal hangzott el elsőnek egyből a Run To You érkezett, ami persze hatalmas ovációt váltott ki. A Heaven alatt különféle felvételeket láthattunk a csillagos égboltról és remekül sikerült ennek a dalnak a hangulatát megidézni. Természetesen a régi nóták közül az egyik legnagyobb tapsot az elmaradhatatlan Summer Of ’69 és az Everything I Do kapta, amikről azt hiszem többet nem is kell mondani.

Ezután viszont kezdetét vette egy akusztikus blokk amit ezen az estén a Here I Am nyitott. Egy magyar rajongó név szerint Évi kérésére került be a setlistbe mivel édesapja évekig küzdött a rákkal aki elmondása szerint Bryan dalait nagyon szereti hallgatni ráadásul a gyógyulásban is sokat segített neki. A dalt az apukának ajánlotta a kanadai rocksztár. Nemes gesztus volt az egyszer biztos.

A When You're Gone is elhangzott és ennél a dalnál már nem hív fel egy lányt sem egy kis duettezésre viszont cserébe az If Ya Wanna Be Bad Ya Gotta Be Good című bluesdal alatt a színpadról megtáncoltatott egy hölgyet a közönség soraiból. A Go Down Rockin’ aratta a legnagyobb sikert az új dalok közül, amin semmi meglepő nincs ,mert tényleg az új album egyik legjobb gyöngyszeme, de összességében az egész album nagyon jól sikerült.

Az első ráadás előtti részben pedig csupa régi sláger kapott helyet többek közt a Somebody a Please Forgive Me az 18 till I Die és a The Only Thing That Looks Good On Me képében. Persze az elmaradhatatlan Cuts Like A Knife alatt a közönségénekeltetés is megvolt. Tegyük hozzá hogy ez a műsoridő is már két óra körül mozgott.

A második blokkot a Brand New Day nyitotta szintén a Get Up-ról majd a híres Eddie Cochran nótával a C'mon Everybody-val és Elvis Presley All Shook Up-jával gördültünk tovább és igazi házibuli hangulat alakult ki a csarnokban pedig annak nem voltunk hiányában addig sem. Az utolsó három akusztikus dalt pedig szólóban adta elő emberünk és a záró All For Love alatt megkérte a közönséget, hogy a telefonjainkkal világítsanak így igazi hangulatvilágításba borult az Aréna.

A fellépés végén megköszönte, hogy ennyien eljöttek és hogy a budapesti fellépései közül ez sikerült a legjobban. Ahhoz kétség nem fér, hogy hangulatában nagyon jó volt és ehhez nem kicsit járult hozzá a zenészek közvetlensége és zenei tudása is.

Közel két és fél órán át szórakoztatták az egybegyűlteket és kizárt, hogy bárki csalódottan távozott volna. Az pedig külön jó volt, hogy nemcsak a régi dalokat ismerte a közönség, hanem a Get Up számait is. Ezért még ha tényleg nincs is rászorulva egy előadó új számok kiadására mindenképp jó látni, hogy a rajongók igenis vevők az új nótákra, de amikor 10000 ember énekli egyszerre, hogy „back in the summer of 69” mindenképp döbbenetes élmény.

Beszámoló: Gergely László „Kidlacee”
Fotók: Réti Zsolt