Vannak olyan koncertek, amikor minden az ellen szól, hogy jól süljön el a buli. Ez az érzés kavargott bennem a Planet Of Zeus fellépése előtt is. Egyfelől ugye vasárnapról van szó, amikor amúgy is kell egy extra motiváció, hogy felkerekedjen az ember legyűrve másnaposságát, betegségét, de még az esős-szeles idő is erősen az ellen játszott, hogy legalább egy alap jó hangulatú party kerekedjen ebből az estéből. Ennek ellenére meglepően fílinges koncert kerekedett a Desszert Feszt utolsó előtti eseményéből.

Pedig még azt is a rossz ómenek listájára lehetett írni, hogy az előzenekari felhozatal is fluktuálódott, a Basement Haze mellett a Bálnalovas lett volna első körben a bemelegítő, de ők mához egy hónapja feloszlottak sajnos. A Haw ugrott volna be helyettük, de betegség miatt nekik is passzolni kellett a fellépést.

A Basement Haze viszont ott volt. És eléggé ott volt. Fiatal bandáról van szó, de kifejezetten karakteres zenéjük van már most is. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem találok a hazai felhozatalban ilyen elemi erejű sludge-doom zenekart. Van pofájuk hosszú perceken keresztül 60 bpm-es súlyozásokat tolni, velőtrázó, szénné torzított és mélyre hangolt gitárral, basszussal. És ezt teljesen jól is teszik. Hiánypótló Magyarországon a Weedeater-Bongzilla-Ufomammut vonalas, acsarkodós szántás, márpedig a Basement Haze ezt kifejezetten jól hozza, ráadásul néhol elég okos megoldásokkal tarkítva az összképet. A kisebb bizonytalanságok, amik néha felfedezhetőek voltak, pár koncert múlva valószínűleg már a múlté lesznek. Érdemes őket szem előtt tartani.

A Planet Of Zeus neve ezelőtt a koncertig nem mondott nekem sokat. Sőt. Gyakorlatilag semmit se. Amennyit a youtuberól össze tudtam szedni a zenekar munkásságáról, az nagyjából elővetített nekem egy Clutch imitációt az estére. Ehhez képest rendesen meglepődtem az első számnál. Meglepően vaskosan dörrentek meg, és nem is a féktelen rakenroller mentalitással kezdett be a görög banda. Egész szép számban gyűltek össze a Dürer kistermében, amit mondjuk nem gondoltam volna pár órával a buli előtt.

A hangulatcsináláshoz nagyon értettek Planet Of Zeusék, és ez leginkább a buli felezőidejénél kezdett kicsúcsosodni, amikor már sokkal inkább dominálni kezdtek a koszos rn’r dolgaik. A POZ igyekezett, a közönséget meg agitálta, ahogy tudta, cserébe meg erős headbang-tánc kombinációkat, meg vastapsot kapott vissza. Profin tolta a banda, hibátlanul játszottak, és tényleg kihoztak mindent, amit egy fáradt, esős vasárnapból ki lehetett.

Nem a nagy megfejtések jellemezték a főbandát, nagyjából olyan a zenéjük, mintha összeszednéd a Fu Manchut, a Clutchot, néhol nyakon öntenéd egy adag Alabama Thunderpussyval, vagy belassítanád amolyan Deliverance kori Corrosion Of Conformity-vel, vagy Slo Burnnel. Szóval egy igazi stoner rock esszenciáról beszélünk. Az egyedi Planet Of Zeus érzést nem sikerült igazán elcsípnem, bár az is biztos, hogy jó tíz éve ha szembe sodort volna velük a sors, akkor szerelem lett volna első hallásra.

Azt azért el lehet mondani, hogy a Cudi Purci szervezte Desszert Feszt elég erős programsorozatot hozott össze erre az őszre. Voltak itt olyan kult bandák, mint a Yawning Man vagy az Atomic Bitchwax, olyan megbízható nevek, mint a Karma To Burn meg az Elder, és a Planet Of Zeus képében meg egy profi, jól összeszedett zenekar, amelyiknek könnyűszerrel növekedhet a népszerűsége itthon is, mert egy vérbeli koncert csapat, amelyik nagy valószínűséggel egy temetésből is egy ordenáré banzájt csinálna.

A képek nem az eseményen készültek, forrás: Planet Of Zeus facebook